A keddi felkészülési mérkőzés miatt szerdára lazább programot iktattak be a szakvezetők, ennek első kézzel fogható jeleként már az ébresztő és a reggeli is csúszott a megszokotthoz képest.

Délelőtt a mezőnyjátékosoknak egyórás regeneráló edzést tartottak, amelyen a labdával végzett könnyedebb gyakorlatok domináltak. Komolyabb munka így csupán a két hálóőrre várt, akik Tamás Gyula kapusedző irányításával a Videoton második keretének két kapusához csatlakozva komplett tréninget tudtak le.

Az edzést követően Bánhegyi Károly szakember kiértékelte az egy héttel korábban elvégzett teszteket. Az eredmények persze a fiatalok számára igazán úgy mondtak és jelentettek valamit, ha azokat összehasonlították az élvonalbeli játékosokéval. Nos, aligha kell miatta bármelyiküknek is szégyenkeznie. A keret tagja ugyanis kifejezetten jó eredményeket értek el, átlagban nem volt jellemzően nagy a különbség. Hárman pedig még az élvonalbeliekhez képest is jól teljesítettek, nem az átlaghoz, hanem a jobbak közé tartoztak volna. Utóbbi érdekessége, hogy ugyanarról a három játékosról – Kovács Zsoltról, Kovács Olivérről és Zamostny Balázsról – van szó, akiket a szakemberek posztoktól függetlenül a Most Wanted-csapat házi rangsorában is dobogóra állítanának. És a győri Dömötör Dávid sem sokkal maradt el ettől a szinttől.

Délután labdás taktikai gyakorlatok vártak a fiatalokra, a passzolgatást, ívelgetést a szélről belőtt, beadott labdákra való érkezés, illetve húsz perces egymás elleni mérkőzés zárta. Szerdán három fiatal – Kovács Olivér, Rubint Ádám és Zsákai Milán – kisebb sérülése miatt csak társaitól külön tudott gyakorolni, de a sarok-, az Achilles-ín probléma nem tűnik veszélyesnek, miként egy esetben a keddi találkozón kapott rúgás sem.

Szerdán utolsó estéjét töltötte együtt a társaság, csütörtökön ugyanis ideiglenesen elköszönnek egymástól. (A július 20-i Ferencváros elleni mérkőzés előtt egy nappal hívják össze a keretet, akik közösen mennek majd az Albert-stadionba.) Ezért a táborlakókon a felszabadultság lett úrrá, amihez a zene jó alapot szolgáltatott, de azért a fiatal futballisták nem igen tudtak kibújni a bőrükből: play station-ön háziversenyt hirdettek, előbb lejátszották a komplett világbajnokságot, majd jöhetett a Bajnokok Ligája.

A rend kedvéért jegyezzük meg, Kovács Olivér bizonyult közülük a legügyesebbnek, no igen, neki napközben volt alkalma és lehetősége rápihenni az estére. Mindeközben a magyar Szuperkupa mérkőzésén drukkolhattak, majd este a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság második elődöntőjének közös „elfogyasztása" következett.

„Igazán felszabadult a hangulat. Ahogyan a négyhetes táborban végig, úgy most, az utolsó estén is remekül érezzük magunkat – mondta Dombai Viktor, a Tatabánya húsz éves, kifejezetten jó felépítésű középpályása. – Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, szomorúan válunk el egymástól. A társaság egyre jobban összekovácsolódott, a negyedik héten már tényleg egy húron pendültünk. A közösen átélt élmények, és a közösségi szellem kialakulása biztosan húzza előre a csapatot. Azt hiszem, életre szóló barátságot kötöttünk egymással, el nem tudom képzelni, hogy ne tartsuk a kapcsolatot a jövőben. A Ferencváros elleni mérkőzést pedig mindannyian nagyon várjuk már."