A Bodö/Glimt játékosai a bajnoki címet ünneplik a Strömsgodset elleni 2–1-es vasárnapi siker után (Fotó: AFP)

 

 
Norvég X-faktor – Moncz Attila publicisztikája

Az 52 000 lakosú nyugati parti kikötőváros, Bodö mintegy 840 kilométerre északra található a norvég fővárostól, Oslótól, jóval túl az Északi sarkkörön, mondhatni „mindentől távol”, így elsőre nem tűnik meglepőnek, hogy bár nagyon régen, 1916-ban megalapították, a Fotballklubben Bodö/Glimt neve mostanáig hiányzott a norvég bajnokcsapatok listájáról.

A múltbeli statisztikákat távolabbról böngészve eddig inkább a futottak még kategóriában helyeztük el a klubot, amely először 1977-ben bukkant fel az élvonalban, és bár rögtön ezüstérmes lett, nem sokkal később két osztályt is visszabucskázott. A 80-as években Jahn Ivar „Mini” Jakobsen személyében útnak indította a norvég futball „kis-nagy emberét”, visszakapaszkodott az élvonalba is (1993) – aztán háromszor újra kiesett, legutóbb nem is olyan régen, 2016-ban…

Ha viszont közelebb hajolunk a csapat otthonául szolgáló Aspmyra Stadionhoz, már kezd fényesedni a kép: az Észak-Norvégiában egyeduralkodónak mondható, az egész térséget maga mögött tudó csapat nemcsak az említett 1977-es évben, hanem további három alkalommal is karnyújtásnyira volt az országos bajnoki címtől (1993, 2003, 2019 – ezüstérem), sőt a Norvég Kupát kétszer el is hódította (1975, 1993).

A tavalyi második hely fényében tehát nem meglepő az idei szárnyalás, legfeljebb annak magassága: a bajnoki hajrá kezdetén a Bodö 68 ponttal áll, 18-cal megelőzve idénybeli egyetlen legyőzőjét, a címvédő Moldét, és még öt forduló áll a rendelkezésére, hogy megdöntse a norvég pontrekordot (71 pont, Molde, 2014).

„Le vagyok nyűgözve... Fantasztikus játékosaim vannak, fantasztikus a csapatom, egyáltalán, az egész klub fantasztikus!” – kiabálta világgá örömét a bajnoki arany megnyerése után Kjetil Knutsen vezetőedző, akinek lelkesedése valóban nem alaptalan. Tanítványai fantasztikusat alkotnak: nemcsak gyors futballt játszanak, hanem ontják a gólokat is (a mostani bajnokságban 85-nél tartanak – már csak három hiányzik a Rosenborg 1997-es csúcsának megdöntéséhez), még a Milan elleni Európa-liga-selejtezőn is szereztek kettőt (2–3). A másodikat jegyző 20 éves középpályás, Jens Petter Hauge ma már a milánóiak játékosa – és mikor szerezze meg első olaszországi gólját, ha nem volt csapata bajnoki ünneplésének napján?!

A csapat egyik kulcsembere, a 19 bajnoki gólnál járó dán Kasper Junker (Fotó: AFP)

 

„Az utóbbi három-négy évben hoztunk egy sor jó döntést” – világította meg a bajnoki menetelés hátterét az AP hírügynökségnek Inge Henning Andersen. A klubelnök példaként az utánpótlásból előléptetett Knutsen vezetőedzői kinevezését, a korábbi harcirepülő-pilóta, Björn Mannsverk mentális edzőnek történt kinevezését említi – utóbbinak jelentősek az érdemei abban, hogy a futballistákra már nem telepedik rá az eredménykényszerrel járó stressz. Azt pedig egyenesen a klubtörténet egyik legjobb döntéseként határozza meg, hogy a koronavírus-járvány tavaszi elhatalmasodása idején a csapat nem állt le: senkit sem bocsátottak el, a játékosok edzésben maradtak – és jelentős, ma már döntő fontosságúnak tekinthető erőnléti fölényre tettek szert a vetélytársakkal szemben.

Ami a földrajzi rekordot illeti, a Gracenote kimutatása szerint az Északi-sarkhoz ennyire közeli település csapata még sohasem nyert országos bajnoki címet labdarúgásban – az eddigi rekordot egy észak-izlandi kisváros, Akureyri csapata, a KA tartotta 1989 óta.

Hogy a Glimt végül hol áll meg, a jövő zenéje – egyvalami azonban biztos: mindenképpen sok-sok sárga fogkefe mered majd az ég felé Bödőben és környékén a következő napokban. Merthogy egy egyedülálló szurkolói szimbólumot is köszönhetünk a klubnak: alighanem az ő csapatuk az egyetlen a világon, amelyiknek lelátói kelléktárából nem hiányozhat a fogkefe.

Az a bizonyos legendás sárga fogkefe (Fotó: glimt.no)

 

A sztorit a hetvenes évek közepéről eredezteti a klubtörténet, abból az időszakból, amelyikben a Glimt – még másodosztályúként – először elhódította a Norvég Kupát. Történt, hogy az izmosodó szurkolótábor kórusát már vezényelni lehetett, sőt kellett, és az akkori vezérdrukker, Arnulf Bendixen jobb híján egy kezébe nyomott fogkefével helyettesítette a karmesteri pálcát.

Jó hecc volt, a fogkefe része lett a szurkolói meccsfelszerelésnek, a drukkerek szokásává vált ajándék fogkefével zrikálni az ellenfelek csapatkapitányát a mérkőzések előtt. Nem sokat kellett várni a pillanatra, hogy az ismert norvég cég, a szájhigiéniában utazó Jordan bejelentkezzen, és felajánlja: a klub sárga színében pompázó óriás fogkefékkel kíván hozzájárulni a Glimt további munkásságához.

A termék lassan ötven éve piacvezető – az Aspmyra Stadionban mindenképpen.