Diego Armando Maradona (1960–2020) (Fotó: AFP)
DIEGO MARADONA (1960–2020)

Születési név: Diego Armando Maradona
Születési idő és hely:
1960. október 30., Lanús
Nemzetiség:
argentin
Válogatottság:
91 mérkőzés/34 gól (1977–1994, Argentína)
Klubjai játékosként:
Los Cebollitas (1966–1976), Argentinos Juniors (1976–1981), Boca Juniors (1981–1982, 1995–1997), Barcelona (1982–1984), Napoli (1984–1991), Sevilla (1992–1993), Newell's Old Boys (1993–1994)
Csapatai edzőként:
Deportivo Textil Mandiyú (1994), Racing Club de Avellaneda (1995), Argentína (2008–2010, szövetségi kapitány), al-Vaszl (2011–2012), Deportivo Riestra (2013–2017, másodedző), Fudzsairah (2017–2018), Dorados de Sinaloa (2018–2019), Gimnasia de La Plata (2019–2020)
Legjobb eredményei:
világbajnok (1986), vb-2. (1990); U20-as világbajnok (1979); Copa América-3. (1989); UEFA-kupa-győztes (1989); 2x olasz bajnok (1987, 1990), Olasz Kupa-győztes (1987), olasz Szuperkupa-győztes (1990); spanyol Király-kupa-győztes (1983), spanyol Szuperkupa-győztes (1983); argentin Metropolitano-győztes (1981)

Maradonát november elején koponyaűri vérzés miatt műtötték meg. Az akkori beszámolók szerint a műtét komplikációmentes volt, ennek ellenére – alkoholelvonási tünetek miatt – néhány nappal tovább a kórházban tartották. Összesen nyolc napig feküdt benn, mielőtt kiengedték volna.

A mostani beszámolók szerint – a spanyol Astól, az olasz Football Italian át az argentin Clarín című vezetői tabloidig – hirtelen szívmegállás okozta Maradona halálát. 

Az Argentin Labdarúgó-szövetség (AFA) 17 óra 37 perckor a Twitteren megerősítette a legenda halálhírét. A család jogi képviselője szintén megerősítette Maradona halálát.

„Claudio Tapia elnök és teljes szövetségünk mélységes szomorúságát fejezi ki legendánk, Diego Armando Maradona halála miatt. Mindig a szívünkben élsz” – írták a világbajnoki trófeát csókoló fotója mellé. 

A Twittert, a Facebookot és a Redditet ellepték a búcsúzkodó gyászüzenetek. 

Maradona a nyolcvanas évek legmeghatározóbb futballistái közé tartozott. Az argentin válogatott szerelését 1977 és 1994 között összesen 91-szer viselhette, és 34 gólt szerzett. Legnagyobb sikere egyértelműen az 1986-os világbajnoki cím, amely alkalmával szinte egymaga vezette győzelemre válogatottját. 

Klubszinten a Napolival forrt össze a neve. 1984-ben a Barcelonától igazolt a dél-olaszokhoz, akiknél kétszeres olasz bajnok (1987, 1990) lett, s akikkel Olasz Kupát (1987), Szuperkupát (1990) és UEFA-kupát (1989) nyert.

„Nekünk Maradona és a futball egy és ugyanaz – mondta 2011-ben Salvatore Siviero, a calciomercato.com Nápolyhoz közeli Vico Equensében született sportújságírója a Nemzeti Sport riporterének, Csillag Péternek. – Vele értük el azt, amiről mindig is álmodtunk. Nemcsak a két bajnoki címről beszélek, hanem arról is, hogy megvertük a Juventust, a Milant és az Intert. (...) A szobám teleaggattam az ő képével, de volt cipőm, labdám és mezem is a nevével. A Napoli minden meccse ünnepnek számított, hétről hétre kilencvenezren ünnepeltünk a stadionban. Maradona segítségével rávicsoroghattunk a világra, s azt mondhattuk, hogy erősebbek vagyunk a többieknél. Amikor ő a pályán volt, remegtek az ellenfelek.

A kérdésre, hogy a Napolinál a mai napig keresik-e Maradona utódját, úgy felelt: „Nem keressük, mert olyan nem létezik, hogy új Maradona. Születhet új Messi, új Cristiano Ronaldo, de új Maradona soha.”

Nápolyi karrierjének drogproblémái vetettek véget, a rehabilitációt és eltiltását követően a Sevillánál tért vissza. Egy idény után hazatért, és a Newell's Old Boyshoz szerződött. Két év kihagyást követően másodszor is visszatért még, 1995-től 1997-ig a Boca Juniorst szolgálta, ám korábbi teljesítményét már nyomokban sem tudta megismételni.

A 2000-es évek elején súlyproblémáival és súlyos egészségügyi gondjaival került a címlapokra, többször már halálhírét keltették, ám innen még visszaküzdötte magát: 2008-ban nagy álmát megvalósítva az argentin válogatott szövetségi kapitánya lett. A 2010-es vb-n viszont nem tudott maradandót alkotni, a negyeddöntőben Németországgal szemben 4–0-s vereséggel búcsúztak. Ezt követően nem sokkal távozott a nemzeti csapat éléről. Később Dubaiban, az Arab Emírségekben és Mexikóban is dolgozott vezetőedzőként. 

Utolsó csapata a már említett Gimnasia volt, amelyet 2019-ben vett át.