Hová lett Giuseppe Giannini?

Alig hitt a szemének az ember, amikor meglátta, hogy az AS Roma köszöntötte a 61 esztendős Giuseppe Gianninit, hát még amikor megláttuk, hogyan néz ki most. De kezdjük az elején! A szerző hetedik osztályos volt az 1990-es világbajnokság idején, és az akkor elérhető legpontosabb adatbankból, azaz a rágógumis képekből tájékozódott mindenki, aki nem olvasta a Labdarúgást a fodrásznál. A legnépszerűbb képen az olasz válogatott feszített, és a lányoknak meg kellett tanítani, kik állnak-térdepelnek a képen, és mindenki fejből fújta is az összeállítást. 

Nem meglepő módon a tinilányok kedvence az akkor 26 esztendős Giannini volt, aki átvette a legszebb labdarúgónak járó virtuális elsőséget Antonio Cabrinitől, nem mellesleg posztja is „fogyaszthatóbb” volt: „Bell'Antonio”, azaz „Gyönyörű Antonio” balbekk volt, a hullámos fürtökkel, olaszos mélysötét tekintettel hódító Giuseppe finompengés, okos, ravasz karmester. 

Ha kicsit hamarabb születik, vagy később, amikor jobban védik a játékvezetők a támadókat, még nagyobb karriert fut be, de így sem panaszkodhat: 15 évesen került az AS Romához, 1981 és 1996 között 437 mérkőzésen szerepelt a felnőttek között, számtalan gólpassz mellett lőtt 76 gólt. A Juventus többször is csábította, de mindig nemet mondott, akkor még gyakorlatban is létezett klubhűség.

Nem akarunk a múltban élni, de 1993-ban a góllövőlistán Giuseppe Signori, Roberto Baggio, Abel Balbo, Rubén Sosa, Gabriel Batistuta, Daniel Fonseca, Roberto Mancini, Maurizio Ganz, Marco van Basten, Jean-Pierre Papin, Florin Raducioiu, Gianfranco Zola, Massimiliano Allegri, Carlos Aguilera, Alessandro Melli, Andreas Möller, Diego Fuser, Francesco Baiano, Tomás Skuhravy, Détári Lajos, Stefano Borgonovo és Vladimir Jugovics végzett előtte, 1988-ban pedig Diego Maradona, Careca és Pietro Paolo Virdis…

A válogatottban sem került rossz társaságba, és ugyan a vágyott világbajnoki aranyérem nem jött össze, és az 1988-as kontinenstornán is csak a harmadik helyen végeztek (Giannini bekerült az álomcsapatba, a középpályán mellette Ruud Gullit, Jan Wouters és Lothar Matthäus), de nagyon sokan szerették őket. 

Ha nem unják még a régi neveket: 1981-ben Nils Liedholm mester alatt Franco Tancredi, Dario Bonetti, a nagy Falcao, Bruno Conti és Roberto Pruzzo oldalán debütált a profik között, 1996-ban Aldair, Fabio Petruzzi, Amedeo Carboni, Jonas Thern, Luigi Di Biagio, Francesco Moriero, Abel Balbo és Marco Delvecchio voltak a társak a búcsúbajnokiján, Carlo Mazzone ült a kispadon (az ellenfélnél Francesco Toldo, Lorenzo Amoruso, Sandro Cois, Stefan Schwarz, Rui Costa, Anselmo Robbiati és Gabriel Batistuta, más idők voltak azok Firenzében is).

„Il Principe”, azaz „Herceg” 47 válogatottságára csak ez a két torna jutott, 1986 vége és 1991 ősze között volt a squadra tagja (Azeglio Vicini után nem hívták őt a szövetségi kapitányok), klasszikus trequartista, de középső és szélső középpályás, valamint korát megelőzve mélységi irányító is. Róma után tett egy kitérőt a Sturm Grazban, pár mérkőzésen játszott a Napoliban, Maradona posztján, majd a Leccében vezetett le. 1999-ben vonult vissza, 34 évesen, utolsó mérkőzésén az ellenfél játékosai között ott volt a védőlegenda Pietro Vierchowod mellett egy bizonyos Marco Rossi is!

2004-től edzősködött (Foggia, Sambenedettese, Arges Pitesti, libanoni válogatott), majd több harmad- és negyedosztályú csapatnál felelt az utánpótlásért, idén nyártól a Serie D-s Albalongánál dolgozik, Róma környékén. És egy meglepő helyen…

„Mindig is népszerű volt egy olyan játékos, aki ennyi évet töltött el egy csapatnál. Persze, most első pillantásra egyesek talán nem ismernek fel azonnal… Mindig azt mondom, hogy már nem vagyok ugyanaz, mint régen, de hát ki nem változik? Látom magam mellett a feleségemet, a lányaimat, az unokáimat, és mindenki boldog, nem kérek többet. Szóval a Herceget nem mindig ismerik fel azonnal, de azért emlékeznek rá, mit tett és mit adott a szurkolóknak. Szardínián, Porto Rotondóban a lányaimnak van egy étterme, itt dolgozom. De a főzés szóba sem jöhet... Számos híresség fordult meg nálunk Carlo Ancelotti barátomtól Charles Leclerc-ig” – nyilatkozta a minap a La Gazzetta dello Sportnak.

A nők nagy kedvence egyébként ma is gyerekkori szerelmével, Serenával él. Nagyon zavarja, hogy kopaszodik, nem szívesen néz tükörbe emiatt, de még jobban zavarja, hogy nem dolgozhatott vezetőként a Románál, és kizártnak tartja, hogy valaha is visszatérjen még oda. Van egy saját futballiskolája, ott dolgozik, ha éppen nincs csapata – vagy a lányai elengedik az étteremből.

A legendáját és a 10-es mezszámát Francesco Totti örökölte meg a „farkasoknál”, utóbbi távozása után nincs 10-ese a Romának, semmilyen értelemben sem.

Automatikus magyar fordítással is érdemes megnézni