A mai hamis vagy éppen totálisan gólképtelen 9-esek korában hihetetlennek tűnik, hogy nem is olyan régen egy olyan támadó, aki szakmányban termelte a gólokat a Vasco da Gamában, a Gremióban, majd az FC Portóban, a Galatasarayban és a Sporting CP-ben, csak kiegészítő ember volt a válogatottjában, a topcsapatoktól pedig messze maradt. Szuper Mario, azaz az 1973-ban született Mário Jardel majdnem átigazolt a Barcelonához, de csak majdnem, így járt vele a Marseille és a Manchester United is, korábban a Benfica és a Rangers maradt le róla adminisztratív okok miatt.
Odahaza ötszörös állami bajnok, Libertadores-kupa-győztes- és aranycipős, Portugáliában négyszeres bajnok, háromszor a bajnokság legjobbja, ötször gólkirály, a török csapattal európai Szuperkupát nyert (duplázott a Real Madrid ellen), de volt a Bajnokok Ligája gólkirálya Raúllal és Rivaldóval holtversenyben, előtte és utána, 1999-ben és 2002-ben európai aranycipős és az év gólkirálya az IFFHS szerint.
Nővére, Jordana közeli kapcsolatba került Lisszabonban Jardel egyik fiatal játékostársával, egy bizonyos Cristiano Ronaldóval. |
De a válogatott… Az 1994-es világbajnokság előtt nem volt jó formában, holott előtte egy évvel korosztályos vb-győztes Dida, Marcelinho Paulista, Gian, Yan és Argel Fucks oldalán, de hogy 1996 és 2001 között összesen csak tízszer szerepeljen a selecaóban, és ott csak egy gólt szerezzen…
Karrierje mélypontja 2002 nyara: 55 góllal és 8 gólpasszal zárta az idényt a Sporting CP-ben, erre kitették a válogatottból a vb előtt (Luiz Felipe Scolari szerint nagyon egyoldalú Jardel játéka: a 16-oson belül várja, hogy kiszolgálják), majd elvált tőle addigi legfőbb támasza, a felesége.
Mély depresszióba esett, és amikor kiderült, hogy mindezek tetejébe kútba esett baarcelonai szerződése, bekerült egy pszichiátriai osztályra. Egyszer még visszatért a csapatba, nem is ment neki rosszul, de innen már csak lefelé tartott az útja: Bolton, Ancona, Newell's, Goiás, Beira-Mar, Anorthosis Famagusta, Newcastle Jets (ott a társai azt hitték, öccse, George szerepel az ő nevében, annyira túlsúlyos volt), pár kisebb és nagyobb hazai klub, a bolgár Cserno More és végül 2011-ben a Rio Negro.
Később őszintén elárulta, miért nem jött össze a nagy áttörés: folyamatosan kábítószerezett, a doppingvizsgálatok miatt minden nagyobb szünetet átdorbézolt, és a válása után nem volt már, aki fékezze őt. Egy portugál valóságshow-ban elárulta, hogy 2002-ben túladagolta magát, egyszer pedig hét napon át folyamatosan ébren volt.
Amikor pedig fent volt, igen erkölcstelen életet élt, hogy finoman fogalmazzunk.
„Nem könnyű leküzdeni a depressziót és a barátok hiányát, miután abbahagytuk a játékot” – tette még hozzá. A barátokat meglepő helyről pótolta: profi politikusnak állt, 2014-ben beválasztották a parlament alsóházába, ahonnan két év múlva tették ki, mert szolgálati utójával kábítószerkereskedők dolgoztak, és magát Jardelt is bűnösnek találták ebben a tevékenységben.
Ma már „tiszta”, erős támasza új felesége, rendszeresen jár terápiára, alkoholt sem iszik saját bevallása szerint. Valóságshow-k kommentátora néha, előadást tart a futballról akár Angolában is, meghívják néhány avatóra és celebbulira; közben fel-felkeresi régi klubjait, a drukkerek nagy szeretettel fogadják – de a futball világába aligha lesz neki visszatérés, és a vagyona nagy részét is zárolták viselt ügyei (pénzmosás) miatt.
A Ferroviário veteránjai között azért szerelést húz néha, és igen ügyesen futballozik kis pocakkal is – célja, hogy 100 évig éljen, és visszatérjen a politikai pályára. A fia ígéretes futballistának indult, ám egy éve már nincs csapata.
Két nevet szokott emlegetni Jardel a vele készült interjúkban, Valdiramot és a nagy Walter Casagrandét. Előbbi a Vasco üstököse volt, de fiatalon elzüllött, hajléktalan lett, néhány éve meggyilkolták. Utóbbi sokkal híresebb, 19 válogatott mérkőzésén 9 gólt szerzett, játszott a Corinthiansban, a Sao Paulóban, a Portóban, az Ascoliban, a Torinóban és a Flamengóban, ott volt az 1986-os világbajnokságon – karrierje sohasem teljesedett ki, ma már tudjuk, miért, és bizony még most, a hatvanon túl is küzd démonaival. |