Hová lett René Higuita?

Ha már legutóbb felidéztük a halhatatlan, de nem hallhatatlan Carlos Valderramát, megemlékezve csapattársáról, René Higuitáról, érdemes megnézni, hol van most a kapuslegenda.

Ismerve sorsát, úgy is kérdezhettük volna, él-e még egyáltalán, ugyanis az 1966-os születésű kapus egy időben a kokain rabja volt, és a legnagyobb drogbárók jó ismerőse – és bizony egyik sem az örök élet garanciája. A nagyon szegény családban felnővő, szüleit korán elveszítő Higuita feledhetetlen látványként égett bele generációk tudatába: széles mosolyával, hajkoronájával, látványos vetődéseivel, pimasz cseleivel, bátor előrefutásaival népkedvenc lett. Korát messze megelőzve söprögetőként és szűrőként játszott kapusmezben, de karmesterként és szélsőként is, ugyanis rengetegszer elhagyta a 16-ost, és olyankor nem ismert megállást.

Igaz, az 1990-es világbajnokságon csúnyán ráfázott egy cselre, tovább lökve a világhírnév felé Roger Millát, egyben megpecsételve a saját válogatottja sorsát. Higuita nem állítható erkölcsi példaképként a serdületlen ifjúság elé, részt vett egy gyerekrablási ügyben is (de ki mert volna ellentmondani egy nagy hatalmú drogbárónak, ha az segítséget kér?), a háló előtt viszont unikum volt, és nemcsak azért, mert olyan színösszeállítású mezekben parádézott, hogy percekig káprázott tőle az ember szeme, vagy mert többször is a legcsúnyább futballistának választották meg a gonosz újságírók – hanem kiváló kapus is volt.

Imádott a figyelem középpontjában lenni, ezért is cselezgetett, ezért tört előre gólt szerezni (a válogatottban háromszor is eredményes volt) – vagy éppen a gólvonalon hökkentette meg a nagyvilágot, lásd az angolok ellen bemutatott híres skorpiórúgását. Talán ezért nem tudott áttörni Európában: a Millonarios és az Atlético Nacional után „csak” a Real Valladolid jutott neki, de ott legalább együtt játszhatott Valderramával a nagy Francisco Maturana keze alatt. 1991 után hazatért, sok-sok csapatot megjárt (egy évre elugrott Mexikóba, a Tiburones Rojosba), majd „Az őrült” 2005-ben visszavonult, miután megbukott egy drogteszten az Aucas színeiben.

Három évig bírta futball nélkül, Venezuelában, a Guarosban tért vissza, majd hazatért, és játszott 2010-ig a Deportivo Rionegróban, aztán a Deportivo Pereirában.

Kétszer volt Dél-Amerika legjobb kapusa, kétszer a kontinens bronzlabdása, háromszoros Copa América-bronzérmes, a válogatottban 1987 és 1999 között összesen 68-szor szerepelt. Az 1994-es vb-ről lemaradt, mert előtte kilenc hónapot volt előzetes letartóztatásban, ugyanis belekeveredett Pablo Escobar és egyik riválisa, Carlos Molina belháborújába (ő mindkettejük ismerőse volt, ez volt a fent említett ügy).

Két évvel később bombát dobtak a házára, részese lett ellenben minden idők egyik legkülönlegesebb mérkőzésének: Diego Maradona oldalán játszott Escobar magánbörtönében egy gálamérkőzésen.

„Azt kérdezgettem magamtól, mi a fene történik itt, talán letartóztattak? Megismerkedtem El Patrónnal, fogalmam sem volt róla, kicsoda. Lejátszottuk a meccset, majd jött egy buli a legszebb nőkkel, akiket valaha csak láttam. Mindez egy börtönben! Másnap kifizetett” – mesélt erről maga Maradona, aki sajnos felhasználói oldalról is jól ismerte a kokainüzletet.

De térjünk vissza Higuitára: ő maga ma is azt állítja, azért bántalmazták, tartották fogva, mert Escobar barátjának hitték. Árnyalja a képet Fernando Rodríguez Mondragón, a téma jeles szakértője: „Escobar volt Higuita második édesapja. Mindent megadott neki, házat, autót, drága utazást, mindent! De ha nem áll kapcsolatban vele Higuita, még szebb pályafutás várt volna rá.”

Mit főzzek ma magamnak?

Visszavonulása után kapusedző lett, előbb a Valladolidnál, majd 2011 és 2017 között az Al-Naszrnál, segítve többek között Francisco Maturana és Fabio Cannavaro munkáját is, ezt követően négy évig az Atlético Nacional kapusaiért felelt – ma a klub felügyelőbizottságának a tagja. 2005-ben részt vett egy helyi túlélőshow-ban (mármint egy tv-s műsorban, nem az utcákon zajló változatban), majd egy plasztikai műtét alaposan megváltoztatta őt egy másik „műsorban”; tavaly nyár óta főfoglalkozásban egy fogadóiroda reklámarca, nagykövete.

De egy motormárkát is vele reklámoznak, és miként Thomas Ravellinek, neki is van egy ruházati cége.

Minden idők ötödik leggólerősebb kapusa megihlette a FIFA-t is: az 1990-es vb-n a hazaadásokkal rengeteg időt elcsaltak a kapusok, de Higuita példát mutatott, hogy bizony képes egy kapus lábbal is megjátszani a labdát.

„Nem hiszem, hogy Maradona, Messi, Ronaldo vagy Ronaldinho változtatta meg a FIFA szabályait. Egy őrült kolumbiai azonban megtette ezt: megmutatta a világnak, hogyan kell a kapusoknak a lábukkal játszani. Ez a legszebb dolog, amit a futballban hagytam” – mondta erről maga Higuita.