Miodrag Belodedici: Bölöni László a példaképem

Több mint ezer ember felállva tapsolta hosszasan Bölöni Lászlót, miután átvette az életműdíjat a budapesti Operaházban, a hétfő esti ünnepségen. 

„Az út nem végtelen, egy adott pillanatban véget ér és mindennek eljön az ideje, én sem lehetek kivétel. Még mindig érzek magamban annyi energiát és olyan munkabírást, amivel, azt hiszem, segíthetem a fiatalokat is, és segíthetem a csapatot is, de tudom, hogy jönnek a fiatal edzők, és van az a mondás: sok a vadász, kevés a fóka... Meg szeretném végre találni a helyemet, tudom, hogy nem fog értem jönni a Real Madrid, ezzel még viccelődni sem érdemes...” – mondta Bölöni, akinek olykor-olykor a hangja is elcsúszott a beszéde közben. 

A Székely Sportnak elmondta, ő még ereje teljében van, és csak a megfelelő ajánlatra vár. A feltételei között szerepel viszont, hogy közel szeretne lenni a családjához, amelynek egy része Franciaországban él, másik része Budapesten.

„Ha nem jön egy ilyen ajánlat, van mivel foglalkozzak” – folytatta Bölöni László, aki kitért az életrajzi könyvére is, amely a labdarúgó-karrierjét veszi górcső alá. Illetve készül a „Bölöni – az erdélyi legenda” című film is (pontosabban már elkészült, csupán a jogdíjak kifizetése van hátra). Az ünnepség után elárulta, számított rá, hogy „eltörik a mécses”: „Kaptam én már levelet Orbán Viktortól is, az is nagyon megérintett, de ilyen díjat most vehettem át először Magyarországon.”

Szöllősi György, az M4Sport – Az Év Sportolója Gálát szervező Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke és a Nemzeti Sport főszerkesztője így reagált arra a kérdésre, hogy szerinte mennyit tett Bölöni László a magyar labdarúgásért, annak ellenére, hogy sohasem dolgozott benne.

„Nagyon sokat, hiszen magyarok százezreit inspirálta, és ahogyan ő mindig idetartozónak érezte magát, ugyanúgy mi is, amikor olvastuk a nevét, amikor hallottunk a sikereiről. Vagy amikor olvastuk Bocsák Miklós Futballsztár Erdélyből című könyvét, amely róla szólt, akkor mindig azért lelkesedtünk, mert mi is úgy éreztük, hogy ő közénk tartozik, és ezt a köteléket emlegette ő is, amikor könnyek között mondta a színpadon, hogy egy vérből valók vagyunk!”

Az est meglepetésvendége Miodrag Belodedici, Bölöni egykori steauás csapattársa, kétszeres BEK-győztes volt.

„Nagyon büszke vagyok, hogy én is díjátadó lehettem” – mondta az egykori söprögető, aki azt is elárulta: Bölönire mindig felnézett. 

„Bölöni volt a példaképem: mikor láttam, hogyan kezeli a labdát a bal lábával, addig gyakoroltam én is, amíg nekem is jól ment ballal. Nagyon örülök a díjának, jó volt újra találkozni, rég nem láttuk egymást. A példaképem megérdemelte ezt a kitüntetést, nagyon büszke vagyok, hogy én is díjátadó lehettem” – mondta Miodrag Belodedici. 

„Sokszor játszottunk egymás ellen, ő az ASA-nál, én a Steauánál, aztán a Steauánál és a válogatottnál is csapattársak lettünk. Nagyon jó játékos volt” – értékelt Belodedici. Arra a kérdésre, hogy ha érkezne egy ajánlat, visszatérne-e a pályára, viccesen azt felelte: „nem tudnak megfizetni, két BEK-et nyertem!”

A végén a modern focira is kitért. 

„Nekem már nincs helyem a modern futballban, a klasszikus söprögetők eltűntek, viszont most is tartom a versenysúlyom, csak fáj mindenem, a lábam, a hátam, de ha pályára lépek, minden megszűnik. Sohasem volt sérülésem, mert mindig én voltam az, aki hamarabb rúgott” – mondta viccesen Belodedici, aki 60 évesen is még mindig kergeti a labdát a faluja csapatában.