Az MSÚSZ életműdíját az Operaházban Bölöni László, a 102-szeres román válogatott, BEK-győztes székelyföldi labdarúgó és edző vehette át az őt köszöntő Sulyok Tamás köztársasági elnöktől és Miodrag Belodedici kétszeres BEK-győztes, 55-szörös román válogatott játékostól, Arsene Wenger futballedző elismerő videóüzenetétől kísérve.
A 71 éves sportember a templomba járó cipőjében a mikrofonhoz lépett, és személyes hangú beszédben köszönte meg az elismerést, egyebek mellett a következőket említve: „Megható ez a fogadtatás. Saját pályafutásomra visszatekintve úgy érzem, egy időben tudtam becsületes magyar ember lenni és korrekt román állampolgár. A magyar színeket sohasem képviselhettem, de azért valamit talán tettem értük. Azt, amit génjeimmel, neveltetéssel sikerült elérnem. Hogy az o betű felett ott maradjon a két pont.”
BÖLÖNI LÁSZLÓ BESZÉDE
Bölöni László 1953. március 11-én született Marosvásárhelyen, gyermekkorát Dicsőszentmártonban töltötte. A marosvásárhelyi ASA csapatában, a felnőttek között 1970-ben, 17 évesen mutatkozott be. A klubot mindössze hat évvel korábban alapították, és többnyire magyar játékosokkal állt fel – így a bajnoki címre nem sok esélye lehetett, de volt, hogy a második helyre odaért a bukaresti Dinamo mögött. A középpályás több mint négyszáz bajnoki meccsen lépett pályára az ASA mezében, és több mint tíz éven át állt ellen a katonacsapat, a Steaua Bucuresti hívásának, aminek az egyik oka az volt, hogy fogorvosi tanulmányait be szerette volna fejezni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. De amikor már a fogorvosi diploma is a zsebében volt, és 1983-ban másodszor is az Év labdarúgójának választották Romániában (amiben nagy szerepet játszott a vb-címvédő olaszok ellen lőtt győztes bombagólja is, Eb-selejtezőn), nem volt „menekvés”, a Steauába kellett szerződnie. Más kérdés, hogy az állampárt kedvenc csapatánál nyíltak meg előtte a legnagyobb sikerek kapui, hiszen valóságos válogatott állt össze a Steauánál, amellyel mindhárom ottani évében bajnoki címet nyert, két hazai kupát is elhódított, és a sikerek nem álltak meg az országhatárnál: 1986-ban a legrangosabb európai klubtrófeát, a BEK-serleget is elhódította a csapat – első kelet-európai együttesként. A BEK-döntőig vezető úton a Bp. Honvédot is kiejtették, a sevillai fináléban az FC Barcelona volt az ellenfelük. A gól nélküli döntő tizenegyesekkel dőlt el, a bukarestiek részéről Bölöni ugyan hibázott, de ez is belefért, mert a katalánok mind a négy lövését védte a tavaly decemberben elhunyt fantasztikus kapus, Helmut Duckadam.
A világraszóló siker után, 1987-ben, 34 évesen elengedték külföldre, futballozott még Belgiumban és Franciaországban 1992-es visszavonulásáig. A román válogatottal szerepelt és gólt is szerzett az 1984-es Európa-bajnokságon, 1988-ban román rekorderként, 102-szeres válogatottként intett búcsút a címeres meznek.
Játékosként megalapozta a hírnevét Belgiumban és Franciaországban, amely országok aztán edzői pályafutása vissza-visszatérő állomáshelyei lettek. Franciaországban, Nancyban kezdett el edzősködni 1994-ben, dolgozott a Rennes-nél, a Monacónál, a Lensnál, legutóbb pedig a Metznél is, míg Belgiumban a Standard Liege-t, a Royal Antwerpet és a Gentet is irányította. 2000-ben román szövetségi kapitánnyá nevezték ki, Magyarország ellen is sikerrel járt. Ezt követően a lisszaboni Sportingot irányította, és mint közismert, ő tette be először a felnőttcsapatba Cristiano Ronaldót. Az ötszörös aranylabdás portugál mellett számtalan más klasszisnak (például Joao Pinto, Raphaël Varane, Axel Witsel, Ricardo Quaresma, Petr Cech, Rui Jorge, Kim Källström, Hugo Viana) is volt az edzője az évek során, ők mindannyian megszólalnak abban a már elkészült életrajzi filmben, Kollarik Tamás rendező és alkotótársa, a Székelyudvarhelyen élő Szabó Attila művében, amely Bölöni – az erdélyi legenda címmel 2025 első felében kerülhet a mozikba.
A magyarságára mindig büszke volt, ennek egyik megnyilvánulása, hogy bárhol is dolgozott, mindig felhívta az újságok figyelmét arra, hogy ékezetekkel együtt jelenjen meg a neve.
