Nem hit kérdése – Cselőtei Márk publicisztikája

AZ ADATFORRADALOM KORÁBAN ÉLÜNK, amely óriási hatást gyakorol a sportra, azon belül még inkább napjaink labdarúgására. A fejlett statisztikai mutatók térnyerésével, a videó- és adatelemzők megjelenésével a klubok jelentős része ma már sokkal szélesebb spektrumon dolgozik, mint korábban, így egy évadra, egy kiváltképp fontos időszakra vagy egy-egy meccsre is sokkal felkészültebben érkeznek, mint akár egy-másfél évtizeddel ezelőtt. Ez gyökeresen megváltoztatja a futballt, amely nem mindenki szerint jó irányba, de folyamatosan fejlődik – eddig nem látott sebességben. A már említett, egyre bővebb palettán megtalálható adatokról hosszasan érdemes értekezni, hiszen jelentős részük az egyszeri szurkoló számára is elérhető, ezzel együtt sokszor félreérthető. Az egy dolog, hogy a legtöbb tradicionális focirajongó vonakodik az új statisztikai megközelítésektől, de a mai napig rengeteg, a sportágban dolgozó szakember és kolléga viszonyul úgy e mutatókhoz, hogy nem tartja őket fontosnak, egyszerűen nem hisz bennük, pedig a használatuk és alkalmazásuk nem hit kérdése.

Kezdjük az egész új hullámos időszámítást berobbantó, de azóta is rengeteg vita tárgyát képező, mára széles körben nemcsak elfogadott és rendszeresen használt, de kifejezetten népszerű xG-mutatóval, amelyet még így is gyakran rosszul, kontextusából kiragadva használnak. Az xG (expected goals) a várható gólok számát van hivatva jelezni egy-egy helyzet, lövés, próbálkozás minőségét megmutatva. Általános mérőszám, nem a játékosok kvalitásaihoz igazodik, nem különbözteti meg a legnagyobb sztárokat a másodosztályú labdarúgóktól, pusztán történelmi mintából dolgozik, ezért ennek megfelelően is kell kezelni. A legjobb példa egy büntető, amelyből a nagy minta alapján az esetek megközelítőleg 75 százalékában születik gól, így ez 0.75-ös xG-mutatót jelent, de jelentősen bonyolódik a helyzet, ha egy közeli fejesről, egy takart szituációból leadott, szélről érkező lövésről vagy üres kapus ziccerről van szó. Amennyi adatbázis, annyi (apró) eltérés, a mutató továbbra sem tökéletes, vannak egyenlőtlenségei, de még így is a legpontosabb mérőszám, amit csak kaphatunk – már ha jól használjuk.

Utóbbi azért fontos, mert a legtöbben akkor veszik elő az xG-mutatót, amikor egy meccs végén megnézik, mennyit „termelt” belőle az egyik és mennyit a másik csapat – ezt manapság gyakorlatilag az összes eredményközlő oldal megmutatja. Ekkor gyakran jön a felismerés, hogy a mérkőzést, tegyük fel, 1–0-ra elvesztő erősebb csapatnak 2.00 feletti várható gólmennyisége volt, a győztesnek pedig ennek negyede-ötöde, mégis gólt szerzett, így az emberek felteszik a kérdést: mégis, mi értelme van az xG-nek? Nos, azt sohasem állították, hogy a pontos eredményt fogja megjövendölni, pusztán a csapatok helyzeteinek minőségét mutatja meg, „ezerszer” pontosabban, mint a lövések, kaput eltaláló próbálkozások száma, amelyek a hőskorban szintén újító statisztikának számítottak. Utóbbiakat senki sem vonja kétségbe, senki sem mondja, hogy nem „hisz” bennük, pedig képesek rá, hogy fals képet alakítsanak ki. Lehet, hogy egy csapatnak 25 lövése van egy meccsen, de ha mindet távolról, takarásból, rossz minőségben adja le az ellenfél kapujára, akkor nem játszik jobban, mint a két ziccerből két gólt szerző ellenfele. Ezeket az egyenlőtlenségeket kiválóan igazítja ki az xG-mutató egy-egy mérkőzésen belül is, mégsem ekkor kell elsődlegesen alkalmazni. A várható gólok metódusa sokkal inkább arra való, hogy nagy mintán megmutassa egy csapat vagy játékos eredményességét, alul-, felülteljesítését. És pontosan így van ez a többi fejlett statisztikai mutatóval is. Könnyebb általuk előrejelzéseket készíteni, anomáliákat felfedezni, értelmezni, így segítik a játék megértését, elemzését.

Bár a legtöbb vitát még mindig az xG-használat kelti az emberekben, a futballtudomány korántsem állt meg ezen a ponton. A csapatokat, edzőket, elemzőket olyan várható mutatók segítik eligazodni a teljesség igénye nélkül, mint az xA (várható gólpasszok), xGA (várható kapott gólok), xGD (várható góldifferenciál), xT (várható veszélyesség), xPts (várható pontok) vagy éppen a PSxG, ami napjaink legfontosabb kapusmutatója: a kapujára érkező helyzetek minősége alapján „közli”, mennyi góltól mentette meg egy kapus a csapatát a vizsgált időszakban. Ezen adatok böngészése elsőre szokatlan, bonyolult lehet, a statisztikákban könnyen el lehet veszni, így fontos, hogy ha az ember szeretné őket felhasználni, jól tegye. Mindemellett teljesen érthető, ha ez egy szurkolónak már túl sok, a szeretett játékot egykettőre matekegyenletté változtatja, elveszi a kedvét és felesleges időpazarlásnak tartja, hiszen alapvetően ez nem is neki szól. A probléma sokkal inkább azzal van, amikor az adatalapú megközelítés jelentőségét a futballban dolgozó, régi vágású szakemberek veszik félvállról, nem foglalkoznak vele, és a játék így halad el mellettük egyik pillanatról a másikra. Ezek az adatok nekik szólnak, az ő munkájukat, eligazodásukat hivatottak segíteni, akik pedig gyorsan kapcsoltak és kapcsolnak, hatalmas előnyt kovácsolhatnak belőlük. Vegyük például a Premier League-ben szereplő Brentford, Brighton duót: mindkét csapat vezetősége a lehető legkorábban felismerte az adatforradalom adta lehetőségeket, erre hegyezték ki a klubstratégiát, a játékos- és edzőkiválasztást, így mára ott tartanak, hogy egy-egy jobb idényben az európai kupahelyekért küzdenek a világ legerősebb bajnokságában, pedig bérkeretük alapján a kiesőjelöltek közé tartoznak. Véletlen lenne?

Aligha.

A fejlett statisztikai mutatók olyannyira meghatározók lettek napjainkban, hogy alapjaiban változtatták meg a labdarúgást, még ha nem is mindenkinek tetszetős módon… Sokszor adódik a kérdés, hová tűntek a bombagólok, a távoli „rakéták”, a zseniális szólóakciók. Nos, a legjobb edzők – mint például a sportág nagy megváltoztatójaként is ismert Pep Guardiola – felismerték, hogy ezekből rendkívül csekély százalékban születik gól, a szépségért pedig nem számolnak fel bónuszpontokat, így célszerű inkább a hatékonyságra bazírozni. Ma már sokkal inkább végletekig kijátszott, alapvonalra levitt, lassan felépített támadásokat nézhetünk, melyek végén egy-egy közeli befejezésből születik gól. Hogy jó-e ez így, azt mindenki döntse el maga, de azt is látni kell, hogy a klubfőnökök és vezetőedzők nem csak a szurkolók érdekeit, a játék szépségét tartják szem előtt. Konzisztens eredményességre, sikerességre törekszenek, hiszen a labdarúgást ma már legalább annyira határozza meg az üzlet és a pénz, mint a sportági élvezet.

Lehet emiatt szeretni és gyűlölni is a fejlett statisztikai mutatókat, amelyek a szurkolóknak a megértésben és az eligazodásban, a szakembereknek a fejlődésben segíthetnek, de a nap végén a kérdés nem lehet az, hogy „te hiszel-e bennük?” Léteznek, gyarapodnak és hatékonyabbak, mint valaha, csak tudni kell használni őket.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!