Ladinszky Attila megvalósította álmait

Életéről szintén „az ezerszer áldott nyolcadik kerület” szülöttje és krónikása, Fejes Endre írhatott volna kiváló regényt, más kérdés, hogy a futballpályák Mocorgója megvalósította önmagát, kitört a szegénységből.

A „nyócker” közepén, a Dugonics utcában nőtt fel, az ötvenes években nagy szegénységben éltek, Attila bátyja, Gábor hatására kezdett el futballozni. A Teleki téren igazi spílernek számított már 10-11 évesen, ám fivére egyesületébe, a kilencedik kerületi Tűzoltó Dózsába is lejárt az edzésekre. Innentől kezdődik az akkoriban szokásos történet: kopott mez, térdig érő klottgatya, néhány számmal nagyobb cipő – 16 évesen bemutatkozhatott az NB III-ban. Páratlan bal lábára felfigyeltek a szakemberek, Machos Ferenc meghívta az ifjúsági válogatottba. Megszokott program szerint az ifik a nagyválogatott előtt léptek pályára, így a „nagyoknak” is megmutatták magukat. A Tatabánya kapusa, Gelei József felfigyelt rá, szólt Sebes Gusztávnak -- az Aranycsapat korábbi szövetségi kapitánya a bányászegyesület szaktanácsadója volt --, aki így értékelte Attila játékát: „Csibész vagy, ráadásul ballábas, mint Puskás!” A hosszú hajú, pengés, csupa szív srácot imádták a szurkolók, más kérdés, hogy két végén égette a gyertyát, az 1938-ban vb-ezüstérmes futballista, Szűcs György edző erősen kifogásolta kicsapongó életmódját: „Ide hallgasson Ladinszky, tudom, hogy belenéz az éjszakába, ezért a hétvégén kihagyom a csapatból.”

Ám nem hagyta ki, korábbi csapattársa, az akkor már Vasas-labdarúgó, Menczel Iván felhívta rá a vezetők figyelmét, ráadásul, köztudott volt, hogy Farkas János nem hajlandó felhúzni a tizenegyes mezt. Menczel a kis Ladinszkyt beprotezsálta Mészöly Kálmánnál és Farkasnál – ennél nem kellett jobb ajánlólevél. A nála hét évvel idősebb Farkas Jancsival különösen jóba lett, egy korábbi interjúban elmondta, sajnálta, hogy 1989-ben nem tudott hazajönni a temetésére, pedig annak ellenére jöhetett volna, hogy disszidensként távozott Magyarországról. Nem sokkal később édesanyja temetésére hazajött, kicsit majrézott a belépéskor, de a hatóságok nem vegzálták.

De mikor és hogyan hagyta el az országot vagy korabeli szóhasználattal élve, disszidált? Az utánpótlás-válogatott 1971 márciusában Belgiumban túrázott, s ő hirtelen elhatározásból – a szülei sem tudtak róla -- úgy döntött, kint folytatja. Történt, hogy Szepessy László -- aki később hazatérve a Ferencvárosban és a Győrben is játszott -- a szállodában felkereste a fiúkat, beszélt a kinti életről, nosza, Ladinszkynak se kellett több: fel sem ébresztette szobatárást, Tóth Bálintot, csak felhúzta a nadrágját, s a zsebében lévő 50 dollárral lelépett a szabad világba. Eleinte a Bayern München és az Anderlecht legendás kapusánál, Fazekas Árpádnál húzta meg magát, a Beerschottal kokettált, ám Béres András csapatánál egy percet sem játszott hivatalosan. Vízum híján átcsempészték Nyugat-Németországba, Essenbe.

S noha a titkosszolgálat figyelte a környezetét, szerencséjére az MLSZ nem tiltotta el, a csatár meggyőződése, hogy az Aranycsapatban időnként helyet kapó Börzsey János, a szövetség akkori főtitkára nem akart neki ártani. Az eset meglehetősen érdekes körülmények között derült ki. Az NSZK-beli Rot-Weiss Essen csapatával edzett öt hónapig, le is igazolták, de Békeffy Jenő menedzser azzal kereste meg, hogy az 1970-ben BEK-győztes Feyenoord edzőjének, Ernst Happelnek balszélsőre van szüksége. Elment próbajátékra, az osztrák edző két legjobbját, Rinus Israelt és Theo Laseromsot azzal küldte pályára, faragják Attilát. Ám bírta a gyűrődést, Happelnek kellett, mi több, azonnal, csakhogy felvetődött, el van tiltva. A klub utánanézett a nemzetközi szövetségnél, de Ladinszky nevét nem találták az eltiltottak között, úgyhogy csatlakozhatott a BEK-győzteshez. Happel már nem balszélsőként, hanem középcsatárként számított rá, annak ellenére, hogy Ladinszky közölte vele: „A jobb lábamra csak támaszkodni szoktam.” A Groningen ellen két gólt szerzett, az Ajax 2–0-s legyőzése után a Kovács István vitte volna Amszterdamba, de nem állhatott össze a Johnny Rep, Johan Cruyff, Ladinszky trió, mert a rotterdamiak nem engedték el a riválishoz.

Imádták Hollandiában, de ő nem rajongott az országért, aztán szerzett egy referenciagólt az Anderlecht elleni edzőmeccsen. Olyan gyorsan követték egymást az események, hogy nem sokkal később már a brüsszelieket erősítette a Belga Kupa döntőjében, amelyen négy nap edzéssel a háta mögött és két góljával együttese 1973. május 27-én 2–1-re nyert meg… Olyannyira ment neki a játék – a belga Paul Van Himsttel és különösen a holland Robby Rensenbrinkkel kiválóan megértettek egymást --, hogy felvetődött, a belga válogatottban számítanak rá. Raymond Goethals szövetségi kapitány érdeklődött a kinti nagymenőknél, befogadják-e, ám Attila esetében ez nem volt kérdés, a meccseken, majd utána a fehér asztal mellett is tartotta a frontot… Imádták Brüsszelben, még rigmust is írtak róla: „Un, deux, trois, Attila est chez lá.” Azaz, „Egy, kettő, három, Attila már itt van”.

Kivételesen nem maga miatt váltott klubot: házassága válságba került, Essenben megismert német felesége, Karin mindenéből kiforgatta, akkora összegű asszonytartásra kötelezték, amely több volt, mint az alapfizetése… Szinte biztos volt, hogy leigazolja az Atlético Madrid, de felkereste az akkoriban a Betisnél edzősködő Szusza Ferenc, aki Andalúziába hívta. Ladinszky így reagált: „Jó, csak mi az a Betis?” A klub egy hétre meghívta barátnőjével, Chantallal Sevillába, az ottani életet látva persze, hogy aláírt. Nemcsak a spanyol stílus, az ottani életforma is feküdt neki, igaz, presztízskérdést csinált abból, hogy nemcsak az éjszakában kell császárnak lenni, hanem a pályán is. Nemegyszer csak inget cserélni ugrott haza a délelőtti edzés előtt…

A derbin az ő három góljával – egyet fejesből, kettőt 11-esből szerzett – verte meg a Betis a Sevillát 3–1-re, fejeseinél cirka egyméteres súlypontemelkedése volt. Klubja 1977-ben 42 év után az ő góljával nyert a Real Madrid ellen. Sevillában vendéglátóegységet is nyitott, akkor érezte magát a legjobban, ha Puskás Ferencet, a legendás menedzsert, Östreicher Emilt, Czibor Zoltánt vagy Kubala Lászlót láthatta vendégül. Puskás egyébként kis híján az edzője lett, amikor 1974-ben a Panathinaikosz trénereként megkereste a belga gólkirályt, ezt mondta neki: „Attila, a te bal lábad egyedülálló a világon, talán csak egy ehhez fogható bal láb volt, az enyém.” A szerződést megkötötték, de a katonai juntát követő rezsim számos törvényt módosított, aminek következtében Ladinszkynak el kellett hagynia az országot, de Puskás is távozott. Később rendre Attila orra alá dörgölte, hogy hiába kedveli, nem hozott neki szerencsét…

A Betist követően Belgiumban, Franciaországban és Portugáliában rúgta a labdát, amikor a Valenciennes-ben játszott – később Guy Roux edző idejében Kovács Kálmán is ott futballozott --, a francia So Foot magazin cikket írt róla: Le Gitan, azaz: A Cigány. A cím utalt Attila származására, de talán arra is, hogy erős dohányosként szívta a híres francia cigarettát (Gitanes) is.

A Nemzeti Sport korábbi felvetésére, hogy melyik klubban érezte a legjobban magát, ezt válaszolta: „Egyértelműen egyiket se emelném ki. A Betisnél végigkísért a drukkerek szeretete, a BEK-győztes Feyenoordba bekerülni óriási élmény volt, azt mondom, ha nem kerül válságba a házasságom, a pályafutásomat az Anderlechtnél fejeztem volna be.” S hogy miben nyilvánult meg a szurkolók szeretete? A 2019-es Spanyol Kupa-döntőt, a Valencia–Barcelona (2–1) mérkőzést a Benito Villamarín Stadionban játszották, s meghívták Ladinszkyt is: „Amikor mentem fel a helyemre, láttam, hogy az idősebb szurkolók összesúgnak, aztán tapsolni kezdenek. Mire a székhez értem, elkezdtek folyni a könnyeim.”

Végleges hazatérése (1997) után Budapesten élt, gyakran megfordult a Fény utcai piacon. Leszokott az italról és a cigarettától, de a szívműtétet nem tudta elkerülni. S hiába élte az életét a tőle megszokott derűvel Bodor Ágnes iparművész oldalán, 2020-ban, mindössze 70 évesen elhunyt.