Az Ajax magyar Kovácsa – Csinta Samu publicisztikája

Az évforduló nem kerek, de rohamosan kerekedik. Európa egyik legrangosabb futballklubját, az amszterdami Ajaxot 1900. március 18-án alapította meg egy baráti társaság a hollandiai kikötőváros központjában lévő Café Oost-Indiëben. A néhány évtizede a kontinens egyik patinás bevásárlóutcájának számító Kalverstraaton lévő műintézményt mára kiszorították a különböző öltözködési világmárkák üzletei, holott tulajdonosa bizonyára ma is egyfajta zarándokhelyként működtethetné a lokált. Azt a helyet, ahol elhatározták a hetven év múlva a világ futballjának egyik legnagyobb hatású játékrendszer-változtatását hozó egyesület létrehozását. A több hullámban is csúcsosodó futballsikereket felvonultató klub ugyan a folyó idény során alig emlékeztet korábbi dicsőségére, az apokaliptikus perspektívával – konkrétan kieséssel – riogató az őszi szezon azonban már a múlté. Bár a 26. forduló után a jelenleg az éllovas PSV mögött 31 pontos lemaradással az ötödik helyen álló Ajaxnak nincs esélye az indulásra a legrangosabb európai kupasorozatban, vezetői a jövő évi 125. évfordulóra bizonyára mindent megtesznek annak érdekében, hogy a csapat is felnőjön az irigylésre méltó jubileum rangjához.

Kerülve a puszta felsorolást, néhány adat azért idekívánkozik, bizonyítandó a „lándzsásoknak” becézett csapat veretes múltját. Miután fennállása 11. évében feljutott az első osztályba, már csak egy évadra esett ki. Első bajnoki címét 1918-ban szerezte meg, ma 36 bajnoki aranyat számlál, 20-szoros Holland Kupa- és kilencszeres holland Szuperkupa-győztes. Bemutatkozását a legrangosabb európai kupában (BEK, 1957–58) nem kísérte szerencse, a Vasas a négy közé jutásért búcsúztatta, az 1961–62-es KEK-szereplése sem hozott kiugrást, a nyolcba kerülésért az Ú. Dózsa verte ki, 1969-ben azonban már BEK-döntőbe jutott, amelyet a Milan ellen 4:1-re elbukott. Két esztendő múlva viszont már a kontinens csúcsára jutottak a piros-fehérek, a Bajnokcsapatok Európa-kupája londoni fináléjában 2–0-ra verték meg a Panathinaikoszt, amelynek a magyarok többsége nemcsak az esélytelenebbeknek járó kivételezettség miatt szurkolt, hanem azért is, mert az athéni zöld-fehéreket Puskás Ferenc irányította.

A sikerek természetesen sohasem függetleníthetők az edző személyétől, az Ajax esetében még kevésbé, mivel a kispadon Rinus Michels ült, akinek vezetésével az Ajax minden korábbinál félelmetesebb taktikával lepte meg a sportágat: a „totális futballal”. Míg a világ túlnyomó része akkoriban még a biztonságos védekezésre és a gyors ellentámadásokra épített – leginkább Helenio Herrera nyomdokain –, az Ajax a látványos, gólokban gazdag támadójátékot helyezte előtérbe. És mivel ehhez szükséges a fokozott labdabirtoklás, Michels „feltalálta” az egész pályás letámadást, annak folyományaként pedig a sok futásra, fegyelmezett csapatmunkára, pontos egyérintős átadásokra épülő stílust.

Ennél a pontnál azonban a történetben megjelenik a magyar vonal is, mint annyi mindenben a világ nagy történései közül. A londoni győzelem után a Barcelonához távozó Rinus Michels helyét ugyanis egy ismeretlen romániai edző, bizonyos Stefan Kovacs vette át. Hogy miként került Kovács István a világ csúcsán lévő együtteshez, arra sokáig a teljes nyugati sajtó kereste a választ – a keleti blokk kevésbé, bár a szakember hivatalos jóváhagyással mehetett Hollandiába öregbíteni a román futball hírnevét. Az országhatárokon kívül élő magyarságról tudomást nem vevő korabeli magyar sajtóról annyit, hogy sokáig a hivatalos Stefan Covaci néven emlegette az Ajax új mesterét.

Akinek szerződtetése körülményeiről egy rejtői vénájú író némi túlzással egyetlen kávéházi éjszaka alatt sikerkönyvet rittyentett volna. A bombasztikus megjelenés eredeténél egy, az akkor Romániához tartozó Partiumból még a második világháború előtt Hollandiába távozó úr állt, aki a náci koncentrációs táborokban kezdődő barátságot ápolt Amszterdam akkori polgármesterével, Ivo Samkaldennel. Az elöljáró természetesen nagy Ajax-rajongó lévén szoros kapcsolatban állt a klub elnökével, Jaap van Praaggal és Cor Coster sport­igazgatóval – utóbbi civilben a csapat és Európa új futballcsillaga, Johan Cruyff apósa volt. Ily módon került a friss BEK-győzteshez az 50 éves névtelen Kovács, akit a Steauával nyert bajnoki cím és három Román Kupa-győzelmen kívül az égvilágon semmi sem „ajánlott” egy ekkora csapat élére. Korábban a magyar futballszurkolók is ezerszer inkább hallhattak testvéréről, Kovács Miklósról, azaz Kovács I-ről, aki 37-szeres román válogatottság és három világbajnoki szereplés után a negyvenes évek elején a magyar válogatottban is pályára lépett egyetlen alkalommal.

Kovács István két éven át volt az Ajax edzője, ez alatt csapatával két BEK-trófeát, két holland bajnokságot, egy kupagyőzelmet, valamint egy európai Szuperkupát és egy Interkontinentális Kupát söpört be. Sokan azt tartották róla, hogy Rinus Michels örökségéből élt, aminek egy része igaz lehet, ám ki az az őrült, aki puszta hiúságból a feje tetejére állít egy jól működő rendszert. Azt is híresztelték róla, hogy azokban az években az történt az Ajaxnál, amit Cruyff diktált. A nagy sztárok kezdetben kétségtelenül kóstolgatták a névtelen mestert, elsősorban az edzéseken, ahol többek lőtt passzokkal tesztelték Kovács játékosmúltját, labdához való viszonyát. Aztán hamar felhagytak a hasonló manőverekkel.

Több történet is tanúskodik arról is, hogy miközben nem nyitott frontot a nagynevű játékosokkal, azért kifinomult diplomáciai módon érzékeltette velük, hol húzódnak a korlátok. Az egyik hasonló sztorit az épp Kovács által csapatba épített Johnny Rep mesélte el az egyik román újságírónak. Éjszakai vonaton tért haza egy németországi mérkőzésről a csapat, amikor a már pizsamában nyugovóra térni készülő mesterrel közölték, hogy az egyik fülkében különös dolgok zajlanak. Kovács papucsba bújt, benyitott a jelzett fülkébe, és amikor már tájékozódni tudott a vágnivaló cigarettafüstben, azt láthatta, hogy a fiúk whiskysüvegek társaságában verik a blattot épp Cruyff vezényletével. Hogyan reagált a mester? „Valaki adja át a helyét az asztalnál! Hozzatok nekem is egy poharat, te, Johan pedig adj egy cigarettát, a sajátomat nem hoztam magammal!” Egy óra alatt az edző jelentős összeget gombolt le a társaságról, távozáskor pedig így szólt vissza az ajtóból: „Az elveszített pénzt tekintsétek a sportszerűtlen életmódért járó bírságnak! S ha máskor is kedvetek van veszíteni, csak szóljatok nyugodtan!”

És bár Cruyff-fal tényleg nem ettek egymás tenyeréből, az 1973-as búcsúmeccs alkalmával a nagy Johan kezdeményezésére az Ajax-játékosok összedobtak egy Ford Taunusra valót. Az autóékszer azonban nem tölthette be hivatását, Kovács Istvánnak ugyanis nem volt jogosítványa. Sem akkor, 53 éves korában, sem később.

A mai olvasóhoz persze jóval közelebb áll a Erik ten Hag-féle gárda, amely 2019-ben kis híján bejutott a BL döntőjébe, majd még két bajnoki címet és két kupagyőzelmet szerzett. A bajnoki címszámláló egyelőre a 36-osnál akadt meg, a Manchester Unitedhez szerződő edző távozása óta nem túl jó hírek érkeznek a piros-fehérekről. Talán majd jövőre, a 125. születésnapra újra elmozdul a mutató, bár erre csupán egy garancia látszik: a stabilan éllovas szerep, amelyet az Ajax játékosnevelése a kontinens legjobb labdarúgó-akadémiái között elfoglal. Három évvel ezelőtt első lett a rangsorban, amelyet az európai bajnokságokban játszó saját nevelésű játékosok száma alapján állítottak össze. Már csak az ősi hazai riválist, a Feyenoordot kellene megelőzni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!