NS-klub: amikor Vanczák parádézott a Svájci Kupában

Kétezertizenegy májusának utolsó hétvégéjén Josep Guardiola Barcelonája 3–1-re megverte a Manchester Unitedet a Bajnokok Ligája-döntőben, a meccset Kassai Viktor vezette, két nappal a finálé után, május 30-án hétfői lapunk címlapját még mindig ez a téma uralta. De odafért Vanczák Vilmos is: a magyar válogatott hátvéd ugyanis előző nap Svájci Kupa-győztes lett a Sionnal, a Neuchatel Xamax ellen 2–0-ra megnyert döntő második gólját ráadásul ő szerezte.

„Emlékszem a Nemzeti Sport címlapjára, jólesett, hogy írt rólam, illetve rólunk a sportújság – elevenítette fel a több mint tíz évvel ezelőtt történteket a most 38 esztendős Vanczák Vilmos, aki 79-szeres válogatott labdarúgóként 2018-ban vonult vissza, s jelenleg a Puskás Akadémia edzői stábjában dolgozik. – Ez nekem a második Svájci Kupa-elsőségem volt, később aztán jött a harmadik is, de kétségkívül a számomra legkedvesebb, mert nemhogy a döntőben, előzőleg az elődöntőben is gólt fejeltem. Szinte hihetetlen statisztika: a Sion tizennégyszer játszott kupadöntőt, és tizenháromszor megnyerte, a legutóbbit, a kétezertizenheteset bukta el egyedül. Amikor tíz éve aranyérmesek lettünk, hihetetlen fogadtatásban részesültünk a városban, nyitott buszon vittek minket végig, őrjöngött a tömeg, még most is libabőrös leszek, ha visszagondolok rá. Hogy hiányoznak-e ezek az élmények? Maga az ünneplés, a siker, a döntők, a munka gyümölcsének learatása igen, de ne feledjük, az élsportban nagyon sokat kell szenvedni és stresszelni, hogy egy-egy versenyzőnek egyáltalán lehetősége nyíljon ilyen eredmény elérésére. Ez a szenvedés már nem hiányzik.”