A volt újpesti hátvéd a ciprusi újoncnál alapemberré vált

Azon a találkozón három magyar játékos szerepelt: a vendégek kapuját Nagy Zoltán védte, a hazaiaknál pedig Nagy Gábor és Szili Attila is a kezdőcsapat tagjaként futott ki a gyepre.

„Zoli jól védett, hozzáteszem, hogy sajnos, mert a Famagusta nyert 2–1-re. Attilának jól ment a játék, de sajnos a 65. percben megsérült, ezért le kellett cserélni. Úgy tűnik, hogy meghúzódott a combhajlítója, és ezt minden lépésnél érzi” – foglalta össze a mérkőzésen történteket az NSO érdeklődésére Nagy Gábor, az APEP védője.

Az idehaza korábban kereken száz bajnoki meccsen szereplő hátvéd – a Haladásban, az Újpestben és a REAC-ban játszott az NB I-ben – végig a pályán volt a Bajnokok Ligájában majdnem továbbjutó Anorthoszisz ellen, és bár csapata az első félidő végén megszerezte a vezetést, a másodikban hat perc alatt fordított a Famagusta, amely végül 2–1-re felülkerekedett.

„Egy jogtalan tizenegyessel nyerte meg az ellenfél a meccset, és ezt később szakértők is elismerték. Már nem először fordul ez velünk elő, többször is a bírók vertek meg minket. Jó sorozatban voltunk, ezt akartuk folytatni, de nem hagyták. Nehéz dolog Cipruson a nagycsapatok ellen futballozni, főleg, ha egy újonc tagjaként tenné ezt az ember” – mondta Nagy.

A 27 éves védő 2008 nyarán igazolt a ciprusi bajnokság újoncához, ahol hamar sikerült beilleszkednie. Ebben persze nagy szerepet játszott, hogy Szili Attila személyében már volt egy magyar légiósa az együttesnek.

„Persze az is számított, hogy nem Magyarországról, hanem Svájcból érkeztem a csapathoz. Talán ennek is lehet némi része abban, hogy élvezem az edző bizalmát: minden meccsen játszottam, leszámítva egy rövid időszakot, amikor a porcsérülésem miatt három mérkőzésen nem léphettem pályára” – árulta el a védő.

Amint azt már említettük, Nagy kereken száz élvonalbeli összecsapáson szerepelt itthon. A bajnoki búcsú azonban nem sikerült számára túl fényesen, mivel az utolsó bajnokiján piros lapot kapott a REAC-ban, és mire az eltiltása lejárt, már úton volt Svájc és az FC Aarau felé.

„Ott minden teljesen más. A körülmények, a lehetőségek köszönőviszonyban sem voltak az otthon megszokottakkal. Az első fél évemre nem panaszkodhattam, aztán amikor 2007-ben a nyári szünet után visszatértem, új elnök, új edző, és öt-hat új csapattárs fogadott az öltözőben.”

„Amikor a távozáson gondolkodtam, volt a svájci másodosztályból is egy ajánlatom, de úgy döntöttem, hogy inkább belevágok a ciprusi kalandba. Mondhatom, hogy nem bántam meg” – árulta el a játékos.

Nagy Gábor még a Haladás színeiben – tehát 2002 előtt – futballozott az utánpótlás-válogatottban, ami azt jelenti, hogy a jelenleg a felnőttválogatottat alkotó labdarúgók jelentős részével együtt szerepelt a 21 éven aluliak alkotta csapatban.

„Jó lenne természetesen a felnőttek között is válogatottnak lenni, de reálisan nézve tudom, hogy erre nincs esélyem. Ciprusra odahaza csak legyintenek, mondván, a magyar foci előtte jár az itteninek.”

„Itt azért csak játszik egy 44-szeres brazil válogatott Sávio személyében, meg aztán focizik itt görög Európa-bajnok is, míg az NB I-ben nem nagyon szaladgálnak ilyen labdarúgók. A legjobbaknak járó 50-75 ezer euró körüli fizetés sem lebecsülendő, ami odahaza szintén elérhetetlen.”

„Az igazat megvallva, ha valaki nekem azt mondja, hogy a ciprusi első osztályban leszek stabil kezdőjátékos, én magam sem hittem volna el” – vallotta be Nagy Gábor, akit még másfél évig szerződés köt az APEP-hez.

A 101. magyar bajnoki mérkőzését azonban még a mostani szerződésének lejárta után sem nagyon szeretné lejátszani: „A klub célja idén a biztos bent maradás kiharcolása, az enyém pedig, hogy idővel egy nagyobb csapatba igazoljak, akár itt Cipruson is.”

A bennmaradáshoz azért még rengeteg fontos meccset meg kell nyernie az APEP-nek. Ilyen volt többek között a szintén a kiesőzónában tartózkodó AEK Larnaca elleni december 28-i találkozó is, amelyen 1–0-ra diadalmaskodott a két magyar labdarúgó alakulata.

A jól sikerült évbúcsúztatót aztán kevésbé jól induló évkezdés követte: az élvonalbeli tagság megőrzéséért folytatott harcban közvetlen vetélytársnak számító Doxa Katokopia otthonában 3–2-re alulmaradt a Pitszilia, amely így 16 forduló után a 11. helyet foglalja el a 14 csapatos bajnokságban.