Harapós a kedve

Rómában a négyszáz vegyes döntője után nem is leplezte csalódottságát – változott a véleménye a világbajnoki szereplését illetően?Rómában a négyszáz vegyes döntője után nem is leplezte csalódottságát – változott a véleménye a világbajnoki szereplését illetően?

Maga szerint szomorkodnom kellene?

Nem hiszem, hogy ezt kellene tennie.

Alapvetően én is így gondolom. Régebben azért jobban örültem volna egy ilyen szereplésnek, ma már kevésbé vagyok boldog. Még akkor sem, ha nem kirobbanó formában érkeztem a világbajnokságra, még akkor sem, ha kétszáz méter vegyesen megjavítottam az egyéni csúcsomat, és Európa-rekordot úsztam. Sok összetevője van annak, hogy miért nem értem el jobb eredményt Rómában.

Van időm végighallgatni.

A kétszáz után kevesebb hiányérzet maradt bennem, ott nem sokon múlott a győzelem. De hát nem jöhet ki mindig nekem jobban a lépés… A négyszáz vegyes miatt nagyobb csalódottságot érzek. Kiúsztam magam, mégis harmadik lettem, és még az egyéni rekordomtól is elmaradtam – ráadásul azzal az idővel röhögve nyertem volna Rómában. Persze nem lehet két versenyt összehasonlítani. Tegyük is hozzá: noha kétszáz háton tavaly olimpiai bajnok lett, Ryan Locthe-ban maradt hiányérzet Peking után, hiszen mindkét vegyesen bronzérmet szerzett. Tudtam, hogy most jó formában van, többet is edzett, mint én, ennek ellenére próbáltam felvenni vele a versenyt.

Félt tőle?

Ha arra gondol, szó sem volt arról, hogy nem merek kiállni ellene, hogy jaj, csak ne kelljen vele versenyeznem.

Ugye tudja, vannak, akik mégis azt gondolják, megijedt?

Rosszul gondolják. Egészséges drukk volt bennem, de hogy féltem volna… Butaság. Az utóbbi évek legszorosabb versenyét hozta a négyszáz vegyes, igazi férfias küzdelem volt, amelyből…

…amelyből most ön keveredett ki vesztesen, már ha így lehet fogalmazni. A második helyezett Scott Tyler Claryről mi a véleménye?

Jó úszó, noha gyakorlatilag a semmiből tűnt elő. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy dressz nélkül mire lesz képes…

Lochte felkészültségén és Clary dresszén múlt?

Ezt mondtam volna?

Az okok között említette.

Mert ez is közrejátszott a szereplésemben. Meg az is, hogy kevesebb időm volt a felkészülésre.

Megbánta a hosszú pihenőt?

Dehogyis! Csakhogy én mindig a legjobb akarok lenni, és az, hogy ezúttal nem sikerült, hagyott bennem hiányérzetet.

Edzőjével, Turi Györggyel átbeszélte a római szereplést?

Természetesen. Ugyanazt látta kívülről, amit én éreztem belülről, vagyis hogy a hátúszásom nem volt az igazi. Valahogy nem ment úgy, ahogyan szokott… Bizonyára közrejátszott ebben az egész testes ruha is, de isten ments, hogy a dresszre fogjam, hiszen amit esetleg elvett tőlem háton, azt szerintem vissza is adta mellen és gyorson.

Továbbra sem hivatkozik a világbajnokság elején jelentkező betegségére. Már teljesen jól van?

Ezt nem mondanám. Éppen ezért még vár rám egy teljes körű kivizsgálás, és szeptembertől egyébként is változtatni szeretnék: az edzések mellett oda kell figyelnem a táplálkozásra, az egyéb mozgásra.

Az eddig bevált edzésmódszereken is változtatnak?

Beszéltünk már róla Gyuri bácsival. Valószínűleg újítanunk kell ebben is. A kapott, látott, hallott információk, tapasztalatok alapján pedig képesek is leszünk változtatni.

Már nem jó az, ami korábban bevált?

Nem erről van szó. De tanulni kell az előző hónapokból, kicsit másként kell majd élnünk a mindennapokat, mint korábban.

Kinek akar bizonyítani?

Elsősorban magamnak. Kifejezetten harapós kedvemben vagyok!

Megviselte lelkileg, hogy nem nyert aranyérmet?

Azért össze nem törtem – össze sem lehet hasonlítani a lelkiállapotomat a melbourne-i világbajnokság utánival. És nehogy azt higgye, hogy irigy vagyok a többiek sikerére. Kicsit még örültem is annak, hogy ezúttal talán nyugodtabb napjaim lesznek a hazatérésem után – de nem így történt. Ugyanannyian, ha nem többen kíváncsiak rám.

Ez azért biztosan nem kellemetlen. És gondolom, az is jó érzés volt, hogy a vébén minden alkalommal hatalmas tapsot kapott.

Na látja, ez nagy meglepetés volt számomra! Rendkívül jólesett.

Tapsból biztosan kijut majd önnek a jövő évi margitszigeti kontinensviadalon is. Ám a fanyalgók biztosan azt mondják majd, Európában könnyebb győzni – nem lesz Lochte, nem lesz Clary, nem lesznek a többiek…

Csakhogy ott lesz minden úszó igazi ellenfele, az óra! És úgy érzem, hogy a „biciklisnadrágban” is megközelíthetőek lesznek a két vegyesen korábban elért időeredményeim. Ám nem csak jövőre akarom megmutatni, hogy mire vagyok képes, hanem már az idén, a decemberi isztambuli rövid pályás Európa-bajnokságon is.

Nocsak, Rómában, a négyszáz vegyes után még azt mondta, nem tudja, indul-e Isztambulban.

Így, hogy Rómában nem szerepeltem annyira jól, még nagyobbak az elvárásaim magammal szemben, még inkább meg akarom mutatni, hogy képes vagyok az igazán jó eredményekre.