Három egyéni számban (100, 200 méter gyors és 200 méter vegyes), valamint mindhárom váltóban rajtkőre lép Verrasztó Evelyn a római világbajnokságon – az éremesélyes magyarok közül ezúttal vele beszélgettünk.
A június végi egri országos bajnokságon kiváló formában volt – fokozható még ez?
Való igaz, hogy Egerben jól ment az úszás, és azóta talán nem romlottam túl sokat… – válaszolta Verrasztó Evelyn. – De mindez úgyis csak Rómában derül ki.
Csakhogy Egerben együtt versenyzett bátyjával, Dávid azonban nem tagja a válogatottnak. Tudom, hogy nagyon kötődnek egymáshoz, így lelkileg biztosan nincs a legjobb állapotban.
Nem könnyű, sőt rettenetesen nehéz. Nem is tudom, hogy a magyar bajnokság után ő vigasztalt inkább engem, vagy én őt. De nem szeretnék erről beszélni.
S az álmairól, a vágyairól?
Augusztusban jó lenne néhány napot a Balatonnál pihenni, kikapcsolódni.
A világbajnoki álmaira gondoltam…
Sejtettem, de nem szívesen beszélek erről sem. Szerintem kevesen mesélik el a legmerészebb vágyaikat. Gyerekkorom óta vezérel, hajt előre valami, ezért dolgozom ennyit. Igen, van titkos álmom, ám ezt csak néhány ember, a hozzám legközelebb állók ismerik.
Akár már Rómában valóra válthatja ezt?
Maradjunk annyiban, ha egyszer beteljesül, elmondom, mi is az.
Szaván fogom. Azt azért elárulja, melyik számát tartja a legfontosabbnak?
Az időeredményeim alapján kétszáz méter vegyesen juthatok a legmesszebbre, így természetes, hogy azt.
Rögtön az első napon rendezik a szám előfutamait és a középdöntőt.
Ez egyáltalán nem baj, sőt örülök neki. Bár eddig egyetlen világbajnokságon szerepeltem, mégpedig két évvel ezelőtt Melbourne-ben, s az nem sikerült túl jól, a tavalyi évben érettebbé váltam, így túlidegeskedni biztosan nem fogom a versenyt. Mostanában már csak közvetlenül a rajtkőre lépés előtt vagyok kicsit feszültebb, de elmúlik a rajt után.
Eszerint jobb, ha az edzői ezekben a pillanatokban már nem adnak taktikai utasításokat.
Nincs gond azzal, ha adnak, meg is hallgatom őket, de mindannyian jobban járunk, ha csak egyszer mondják el, amit akarnak, és aztán utamra engednek.
Az esélyek latolgatásakor manapság megkerülhetetlen a dresszkérdés.
Pedig nagyon jó lenne, ha végre befejeződne ez a cirkusz. Az Arena X-Glide modellje nagyon jó, csakhogy szerintem testalkattól is függ, hogy kinek mennyit használ. Én elég vékony vagyok, így nekem valószínűleg jóval kevesebbet számít, mint annak, aki esetleg kicsit vaskosabb. Azok véleményét osztom, akik a textildresszeket szeretnék visszahozni a sportágba. Sajnos nagyon elment ez a dolog a pénz irányába…
Többen mondták korábban, hogy ezekben az új ruhákban egy idő után meglehetősen nehézkes a mozgás, szorítanak, nehéz a levegővétel.
Való igaz, hogy nem éppen a legkényelmesebb darab, de azért mindannyian ki fogjuk benne bírni azt a néhány percet a versenyzés alatt.
Önnel kapcsolatosan korábban mindenki fejből fújta: kétszáz gyors, kétszáz hát, kétszáz vegyes. Ezúttal azonban a hát kimarad, helyette száz méter gyorson versenyez majd Rómában. Miért váltott?
Mindig is szerettem a száz méter gyorsot, s az utóbbi időben egyre jobb időket úsztam ezen a távon. Ha a kétszáz méter vegyest az esetleges esélyességem miatt várom, a száz méter gyorsot azért, mert kíváncsi vagyok, mire leszek képes a világbajnoki mezőnyben ezen a távon.
Ki ne felejtsük a repertoárjából a négyszer kétszáz méteres gyorsváltót! A pekingi olimpián a hatodik helyen végeztek.
S azóta mindannyian sokat javultunk, persze tudom, a vetélytársak is. Mutina Ági, Dara Eszter és mellém Hosszú Katinka került be a váltóba, személy szerint nagyon sokat várok magunktól. De a többi úszótól is. Szerintem a mostani válogatottról elmondható, hogy jobb, mint tavaly az olimpiai csapat.