Fel-alá járkál a rajt előtt

Ajkán hatalmas vihar tombolt az elmúlt szombaton – megúszta sértetlenül?Ajkán hatalmas vihar tombolt az elmúlt szombaton – megúszta sértetlenül?

Én igen, de az autóm sajnos nem, a motorháztetőt alaposan megtörte a jég, és ugyanígy járt az edzőm, Farkas András is.

Akkor igazán kárpótolhatná magát valamilyen szép eredménnyel a vasárnap kezdődő római világbajnokságon…

Ez a tervem, elhiheti! Körülöttem kezd már mindenki idegeskedni a vébé miatt, igaz, Bandi bácsinak előbb még a repülőúton kell túl lennie. Szegény nagyon fél, nem viseli jól a repülést, de értem megteszi.

No, akkor még egy indok a jó szereplésre.

Így lesz, így lesz, legalábbis remélem, hogy így lesz. Közeleg ugyan a vébé, de nekem várhatóan még szükségem van két-három Rómában töltött napra, hogy igazán ráhangolódjak a versenyre.

Túl sokáig nem várhat, hiszen vasárnap, vagyis már az első napon rajtkőre lép 400 gyorson.

Addigra minden rendben lesz, remélhetőleg sikerrel veszem a délelőtti előfutamot, így délután ott leszek a fináléban is. Ha így lesz, biztosan hatalmas kő esik majd le a szívemről, mert ez általában így szokott lenni. Persze az érzést majd követi egy másik…

Mégpedig?

„Atyaég, ezt a távot újra le kell úsznom, ráadásul sokkal erősebben!” – valami ilyesmi szokott lejátszódni bennem. Aztán persze már ezerrel koncentrálok a fináléra.

Mit csinál ilyenkor? Igényli az edzője társaságát? Egyedül várakozik?

Meghallgatom Bandi bácsit még ilyenkor, de leginkább arra vágyom, hogy egyedül lehessek. Aztán amikor már csak nyolcan maradunk, rendszerint mindenki ülve várja, hogy szólítsanak minket. Phelps is, Lochte is nyugodt, de még Cseh Laci is ül általában. Egyetlen ember van, aki fel-alá járkál – én.

Ennyire ideges természetű?

Mondjuk inkább úgy, hogy így vezetem le a feszültséget. Ha vegyes úszásról van szó, akkor leginkább azon izgulok, hogy jól kezdjem a pillangót, aztán azon, hogy kibírjam a hát utolsó 30 méterét, majd hogy ne „haljak meg” mellen, s végül azon, hogy a záró gyorson valóban gyors tudjak lenni.

Utóbbival rendszerint nem szokott gondja lenni – sokan csak gyilkos hajrájáról emlegetik önt.

Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy jó az állóképességem, ez leginkább annak köszönhető, hogy mi edzéseken nagyon sokat úszunk. És bitang jó érzés az, amikor a táv legvégén jövök fel a vetélytársakra. Fáradt vagyok ugyan, de ezzel sohasem foglalkozom, mint egy gép, tempózom.

Ezúttal másként áll majd oda a rajtkőre, hiszen éremesélyesként emlegetik.

Nagy butaság lenne, ha én ezzel foglalkoznék! Nem is hiszem, hogy jó dolog bárki vállára is terhet tenni ezzel. Az erőviszonyokkal úgyis tisztában vannak sokan, de azt megmondani, hogy azon a napon, az adott döntőben éppen mi történik majd, szerintem lehetetlen. És ne feledjük: sok múlik majd a dresszeken is, vagyis azon, hogy ki miben úszik majd.

Bosszantja, hogy a ruha ekkora szerepet kapott a sportágban?

Ha bosszant, sem tudok mit tenni. Elég sokat edzettem az Arena új ruhájában, s ki merem jelenteni, hogy jelenleg az X-Glide a legjobb dressz, ez pedig biztosan nem válik majd a hátrányunkra… Az más kérdés, hogy tavaly óta sokat fejlődött a világ, persze én is javultam, de valahogy azt figyeltem meg, hogy az úszók a számok végére sem fáradnak el. Valóban megváltozott sok minden a sportágunkban…

Változás az is, hogy 200 és 400 méter vegyesen nem indul Michael Phelps…

… ellenben ott lesz egy eddig ismeretlen amerikai, aki 4:07-en belül úszott. Ő a negyedik a világon, akinek ez sikerült Phelps, Lochte és Cseh Laci után. Ki gondolta volna, hogy ilyen erős amerikait „kapunk” Phelps után? Azt ugyan sejtettem, hogy nem lesz rossz úszó, na de ilyet…? Persze nem kell nekünk ezzel foglalkoznunk, így nekem sem. És még az is könnyen elképzelhető, hogy a válogatón volt csúcsformában Tyler Clary, mert ott nagyot kellett úsznia ahhoz, hogy a csapatba kerüljön. Ki tudja, mennyi maradt még benne?

Én önben mennyi van? Mit vár saját magától a római vébén?

Azt hiszem, ha egyéni csúcsokat úszom Rómában, azzal már döntőbe kerülhetek mind a három számban. Jó erőben érzem magam – Pekingbe 73 kilósan utaztam, most 76 vagyok, s ez a plusz izom, hiszen rengeteget erősítettem az elmúlt hónapokban. De ne merengjünk most azon, hogy mi lesz Rómában, mert mint mondtam, ennek nincs értelme. Egyetlen dolog biztos a jövőt illetően, mégpedig az, hogy édesanyám főztje vár majd itthon a vébé után. Egy jó kis gulyásleves, hm… Igazán nagy étvágyam persze csak akkor lesz, ha elégedett leszek a római teljesítményemmel.