Kihagyhatatlan helyzetbe kerültek

„Nemrég ébredtem fel, semmit sem tudok az üzletről” – idézte az Aftonbladet című svéd napilap Zlatan Ibrahimovic első reakcióját a pénteken napvilágot látott szenzációval kapcsolatban: Massimo Moratti, az Internazionale elnöke és Joan Laporta, a Barcelona első embere megegyezett a svéd támadó és Samuel Eto’o cseréjéről, az üzlet keretében a milánóiak kapnának még 45 millió eurót, ráadásként pedig kölcsönbe Alekszandr Hlebet is vihetnék. Az Interrel az Egyesült Államokban túrázó svéd támadó szavai mindennél szemléletesebben érzékeltetik az ügyletet övező bizonytalanságot, amelyet tovább fokozott, amikor ügynöke útján Eto’o is kifejtette nézetét a feje felett hozott döntésről.

„Az Inter részéről senki sem vette fel velem a kapcsolatot, rá­adásul védencem nem adott engedélyt a Barcelonának arra, hogy a milánóiakkal tárgyaljon” – fejtegette az Ona FM rádiónak José Maria Mesalles menedzser, akinek álláspontját az As fontos részletekkel egészítette ki. A lap úgy tudja, Eto’o akkor hajlandó Milánóba költözni, ha 15 millió euró lelépési díj mellett öt évre idényenként tízmillió eurós nettó fizetést garantálnak neki, amely egyébként összevonva többé-kevésbé megfelel Ibrahimovic jelenlegi jövedelmének. Bár Laporta állítja, Eto’o számára a váltás nem pénz-, sokkal inkább szakmai kérdés, a Barcelona csatáráról hallottunk már ezzel ellenkező véleményt is.

Ibrahimovicról pedig mindenki tudja, hogy ahogyan a pályán, úgy az életben is öntörvényű, sőt önzésre hajlamos ember, akinek nem jelent elvi problémát átöltözni egyik klub mezéből egy másikéba. A La Gazzetta dello Sport így jellemezte őt a Barca-affér kapcsán született jegyzetében: „Ibra közismert őszinte megnyilvánulásairól. Amerre járt eddig – Ajax, Juventus, Inter –, sehol sem számított talpnyalónak, nem arról volt nevezetes, hogy a címert csókolgatja a mezén. Amikor a jövőjéről kérdezték, mindig azt mondta, nem akar örök hűséget fogadni, meg szeretné őrizni a szabadságát. A klubszínek, a zászló, a ragaszkodás – számára ide­jétmúlt dolgok. A hitvallása? Én vagyok Ibra, és ott játszom, ahol többet kínálnak.”

Szó szerinti értelemben utóbbi feltétel a Barcelonába igazolással nem teljesülne, hiszen új csapatánál valószínűleg valamennyivel kevesebbet keresne, a katalánok mégis tudnak ajánlani olyat, amit a tapasztalatok alapján az Internél nem kap meg: valós esélyt a Bajnokok Ligája-győzelemre. S úgy tűnik, a 27 éves csatár számára ez valóban döntő szempont: az Inter tavaszi BL-búcsúja után szimbolikusan „gyomorfájásra” panaszkodott, a Barcával kötött elnöki egyezséget azonban – miután leküzdötte az ébredés zavarát – üdvözölte.

Összegezzünk tehát: az óriásüzletre a négy főszereplő közül kettő igent mondott (Barcelona, Internazionale), egy tartózkodott, de hajlik a beleegyezésre (Ibrahimovic), egy pedig egyelőre elutasító, de megüzente, mivel lehet jobb belátásra bírni (Eto’o). Hleb – aki a klasszikus hasonlattal élve úgy került a történetbe, mint Pilátus a Credóba – vélhetőleg szintén a támogatók közé sorolható, hiszen a Barcelonában kevés játéklehetőséghez jutott, viszont a Deco megszerzéséről lemaradó José Mourinho akár alapemberként is számolhat vele. Ha már az Inter edzőjénél tartunk, jegyezzük meg: az éles nyelvű portugál szakember ez esetben – legalábbis Moratti szerint – nem bánja a csatárváltást.

Kérdés azonban, ki jár jobban az Ibrahimovic–Eto’o cserével? A szurkolók véleménye egyértelmű: az olasz La Gazzetta dello Sport internetes szavazásán a voksolók majdnem 75 százaléka helyeselte a lépést, a spanyol El Mundo Deportivo hasonló kérdésére viszont többségben voltak a „nem” válaszlehetőségre klikkelők. Az anyagiakat tekintve szintén az Inter látszik az üzlet nyertesének, hiszen 2006-ban 24 millió euróért vásárolta a Juventustól Ibrahimovicot, most pedig – Hlebestül, Eto’óstul és a melléjük csapott zsák pénzestül – becslések szerint 87.5 millió eurónyi értékkel gazdagodik. Ez az összeg pedig már elegendő alapot adott a barcelonai sikereket hagyományosan rossz szemmel néző madridi médiának ahhoz, hogy a Real költekezését korábban kritizáló Laportát gúnyolja.

Pedig kívülről nézve az élcelődések tárgya inkább az olasz futball és a Serie A lehet, amely néhány hét leforgása alatt két legnagyobb értékű sztárját, Kakát és Ibrahimovicot is elveszítheti.