Mind a három magyar kalapácsvető bejutott a világbajnoki döntőbe

Nem kellett sok időt töltenie Halász Bencének a Japán Nemzeti Stadionban hétfő reggel. A 28 éves kalapácsvető játszi könnyedséggel dobta túl a 76.50 méteres vonalat, ami az automatikus döntőbe jutáshoz szükséges szint volt.

Másodikként dobhatott a csoportjában, így nagyon hamar befejezte a selejtezőt. Látszólag nemes egyszerűséggel, igazán komoly erőkifejtés nélkül repítette 78.42 méterre a kalapácsot, ami a 4. legjobb eredmény volt a mezőnyben.

Nem sokkal később a másik selejtezőcsoportban az U20-as Európa-bajnok Szabados Ármin másodikra 77.20 métert dobott, így ő is idő előtt jöhetett ki a pályáról.

„A felkészítő táborban hetvenkét méternél nem volt nagyobb dobásom. Még otthon igen, de pont ezért meg is lepődtem, hogy ez most ilyen jól ment. Az átállás nem sikerült, öt órát aludtam, de jó ciklusban ébredtem fel, és reggel az a pár száz milligramm koffein is sokat segített. Jó a dobókör, szinte saját maguktól mentek a lábaim, nekem csak a kalapácsot kellett gyorsítanom” – mondta a kvalifikációt a 9. helyen záró Szabados Ármin.

Rába Dániel ezúttal is stabil teljesítményt nyújtott, a harmadik sorozatban 76.21 méterre repítette a kalapácsot. A szoros versenyben ezzel előrelépett a 11. helyre, így Szabadoshoz hasonlóan ő is először jutott vb-döntőbe pályafutása során.

„A formám hónapok óta elég stabil, hetvennégy-hetvenöt méteres. Az edzéseken még jobb – hogy mennyire, azt még nem mondom el, majd a keddi döntőben kiderül. Nagyon sokszor szoktam arra figyelni, hogy milyen a dobókör, de most teljesen más volt a fejemben, hajtani, menni kellett! Az első, hetvenöt méter feletti dobásom rögtön megnyugtatott. A müncheni Eb-n és a budapesti vb-n is közel jártam a fináléhoz. Mivel akkor rendre úgy adtam az interjúkat, hogy a döntőt tűztem ki célul, kicsit rosszul is éreztem magam, hogy nem sikerült. Felszabadító érzés, hogy most végre összejött!” – tekintett előre Rába Dániel.

2001 után lesz ismét három magyar világbajnoki döntősünk kalapácsvetésben. Edmontonban Kiss Balázs a 6., Gécsek Tibor a 8., Annus Adrián a 9. helyen végzett. Kedden – magyar idő szerint – 14:01-kor talán még ennél is szebb eredményekben reménykedhetünk! Halász legnagyobb riválisa, a kanadai Ethan Katzberg is megmutatta, hogy nem szórakozni jött Tokióba: az olimpiai és vb-címvédő odatett egy 81.85 méteres dobást…

Klekner Hangának 460 centiméter kellett volna a döntőbe jutáshoz, azonban országos csúcstartó rúdugrónknak sajnos nem ment a délelőtt. A 425-öt másodikra még átugrotta, aztán 445-ön már nem járt sikerrel.

„Azért vagyok nagyon szomorú, mert most éreztem magam a legfelkészültebbnek ahhoz, hogy egy világversenyen döntőbe jussak. Szuperül sikerült átállni, reggel jól keltem, rendben volt minden, fejben is készen álltam, a melegítés is jó volt. Negyvenötre elsőre magasan voltam, sajnálom, hogy lesodortam, az volt rá a legjobb kísérletem” – mondta az összesítésben a 25. helyen végző Klekner Hanga.

Mátó Sárának a harmadik előfutam belső pályáján kellett futnia 400 m gáton. A fiatal atléta a rajt utáni, nehézkesnek tűnő első lépések után nagyot küzdött, 56.11 alatt ért körbe. A továbbjutás sajnos nem jött össze neki, hetedikként ért célba, a vb-t harmincharmadikként fejezte be.

„Ez volt az első világbajnokságom, és mindenképp új helyzet volt, hogy más helyen volt az edzőtábor. Csak tegnapelőtt érkeztem meg Tocsigiből Tokióba, egy napom volt vb-hangulatba kerülni. Viszont nem ezen múlt, egyszerűen ennyi volt most a futásomban. Éreztem, hogy az elején nem tudtam úgy menni, de próbáltam mindent megtenni és a saját ritmusomra koncentrálni, ezúttal még a jól megszokottól is elmaradtam” – mondta Mátó Sára a futam után.

A világbajnokság egyik legizgalmasabb és legemlékezetesebb pillanatát hozta a férfi maratoni. A 42 195 méteres verseny csak az utolsó métereken dőlt el, meglepetésre a „nagy hármas”, Kenya, Etiópia és Uganda futói közül senki sem bírta el a magas páratartalommal járó szenvedést, így kivétel nélkül lemaradtak a dobogóról. Nem úgy Alphonce Simbu, aki a stadionban, az utolsó 40 méteren, vert helyzetből lehajrázta a német Amanal Petrost, és így megszerezte Tanzánia történetének első vb-címét. Simbu a legjobbkor került az élre, óriási sprintje után két századmásodperccel bedobta magát a riválisa elé! A bronzérmes az olasz Iliass Aouani lett.