A gyógyulás varázsigéje

Felszabadult?Felszabadult?

Gondolhatja! A hosszú hónapokig tartó kezelések, speciális edzések után végre futballozhattam, ez önmagában is óriási örömöt jelentett. Az pedig, hogy ennek tetejébe még gólt is sikerült rúgnom, különösen széppé tette a visszatérést.

A csapat új edzője, Jim Magilton az Aldershot elleni, négy nullára megnyert mérkőzés értékelésében a pozitívumok között kiemelte az ön játékát is.

Nem hiszem, hogy érdemes volna hosszú távú következtetéseket levonni egy nyilatkozatból. Már csak azért sem, mert ez szerintem inkább afféle gesztus volt a visszatérő játékos iránt. Nyilván nincs az edző ellenére, hogy ha van még egy olyan középpályása, aki képes gólt lőni, akivel újabb taktikai lehetőségeket próbálhat ki.

Milyen taktikai lehetőségekre gondol?

Ég és föld a különbség Magilton felfogása és a között, amit eddig Angliában tapasztaltam. Ő a spanyol stílusú, labdabirtokláson alapuló játék híve, amelyben kiemelt szerep jut a középpályásoknak. Az angol típusú, előreívelgetős futball helyett azt várja, hogy lapos passzokkal, látványosan dolgozzuk ki támadásainkat.

Ez a gondolkodás a hagyományosan brusztolós Championshipben egyrészt szinte eretnekséggel ér fel, másrészt igen veszélyes is: a szépség kétélű fegyver a nyers erővel szemben.

Én ezzel nem értek egyet. Hiába áll gladiátorokból az ellenfél, ha nálad van a labda, tehetetlen veled szemben. Tudom, hogy kicsit sántít a hasonlat, de a Barcelona is ezzel a hozzáállással lett Európa legjobb csapata, Messiék példája mintaként szolgálhat számunkra is. De nem kell Barcelonáig menni, hogy a játszós futball sikerét bizonyítva lássuk: a Championshipben is azok a gárdák – a West Brom, a Reading vagy a Swansea – boldogultak, amelyek merték tartani a labdát és türelmesen építkezni.

Vagyis a QPR lesz az angol másodosztály Barcelonája?

Eredményességet tekintve csak remélhetem, hiszen annyira kiegyensúlyozott a mezőny, hogy nem mernék jóslatokba bocsátkozni. Az élvonalból három nagyon erős csapat, a Newcastle, a Middlesbrough és a West Brom esett ki, és a Championship-együttesek között is akad néhány, amely jó eséllyel pályázhat a feljutásra. De senki sem mehet biztosra: itt simán előfordul, hogy csapatod megveri a listavezetőt, majd a következő héten beleszalad egy hármasba a sereghajtóval szemben.

Ön már az idén nyáron a Premier League-be kerülhet, legalábbis ha a Stoke tényleg jelentkezett önért.

Erről semmit sem tudok. A Stoke-nál korábbi edzőm, Tony Pulis dolgozik most, ismer, tudja, mire számíthat. Ennek ellenére nem tartom valószínűnek, hogy bárki is olyan játékost igazolna, aki korábban fél évig pályára sem lépett. Talán a jó ősz után…

Már kifelé kacsingat?

Szó sincs erről, még három évig él a szerződésem, és ezt szeretném is kitölteni. Előbb-utóbb viszont jó lenne az élvonalban szerepelni, és ha ez a QPR-nál nem lehetséges, elképzelhető, hogy máshol kell megpróbálnom.

Egyelőre azonban semmi jele a szakításnak, az együttes szurkolói például még mindig egyik kedvencüknek tartják, Magical Magyarnak és Fehér Pelének becézik. Utóbbi azért, lássuk be, némi magyarázatot kíván.

Itt, Angliában nagy kultúrája van az efféle becézéseknek, ráadásul egy fanatikus QPR-rajongónak nem okoz gondot egyenesen a brazil válogatottal azonosítani a csapatot. A pelézés egyébként valami nótából jön, hiszen ahogyan sok játékosról, a drukkerek rólam is írtak már versszakot egy csapatindulóban.

Tudná idézni?

Várjon csak… Nem, sajnos nem jut eszembe.

Lesz még alkalma hallgatni, még ha nem is éppen Szlovéniában, ahol hétfő óta edzőtáboroznak. Hogyan telik egy átlagos nap?

Hétfőn érkeztünk, kedden volt az első edzésünk, úgyhogy sok mindent nem tudok még mondani. De ha az eddigi gyakorlat folytatódik, naponta kétszer tréningezünk, és ami nagyon fontos: mindkétszer úgy, hogy szinte nincs is labda nélküli feladat.

Elnézést, hogy csak most kérdezem: a sérülése teljesen meggyógyult?

Lekopogom, igen. De nagyon oda kell figyelnem, a kisebb húzódások, rándulások gyakori velejárói a hosszú kihagyás utáni időszaknak.

Sérülése miatt Erwin Koemannál nem is kerülhetett szóba meghívása a válogatottba eddig. Eddig?

Nehéz ebben a témában bármit is mondanom, most ugyanis az a legfontosabb, hogy formába lendüljek, visszanyerjem az erőmet, és a QPR alapembere legyek. Nem számítok semmire, de el tudom képzelni, és harcolok is azért, hogy hamarosan ismét aktuális legyen a kérdés. A Championship augusztus elején rajtol, előtte már két hónapja edzettem, az összesen három hónap a sérülés után.

Ha jól értem, szeptemberhez képest számolja vissza a munkával töltött időt. A válogatott ötödikén és kilencedikén játszik világbajnoki selejtezőt a svédekkel illetve a portugálokkal – ezek szerint akár már ön is a pályán lehet?

Akár. Noha Koeman rendszeresen érdeklődik hogylétem felől, ismétlem, nem kalkulálok semmivel, de bevallom, a sérülés egyhangú hétköznapjai, a lábgépezés alatt néha az adott erőt, ha azt mondogattam magamban: Svédország, Portugália…