Borultak is, nyertek is

A szurkolásra nem lehetett panasz: a magyar drukkerhadnak a brandenburgi kajak-kenu Európa-bajnokságon is csodájára járnak. Hogy mást ne mondjunk, a kontinensbajnokság honlapján a csütörtöki versenynapról csak tizennégy fényképet tettek közé, és ebből kettő is a közismert Beé-közép trombitás, dudás, kereplős, egyenkalapos, -jelvényes és -melegítős tagjait ábrázolja. Akik közül ezúttal meglepő módon hiányzott az idősb Beé István, akinek a fia maga is ötszörös világbajnok kajakos, és hangereje valószínűleg önmagában is hozzájárult volna a Beetzsee pénteken is tisztességes méretű hullámaihoz. A zavaros vízfelszínhez azért a szeles időnek is volt némi köze, viszont legalább az eső nem esett (némi szemerkélést leszámítva) az egész napon végigterpeszkedő 200 méteres versenyek során.

A szél viszont már kora reggel kibabrált a mieinkkel, főképp Gyertyános Gergellyel. Az UTE versenyzője hiába rajtolt remekül a K–1 előfutamában, az élen haladva megbillent, és kis híján beborult a vízbe. Végül majdnem álló helyzetből újraindulva is hősiesen elcsípett egy középdöntős helyezést, majd onnan is továbbverekedve magát eljutott a fináléig. Ott azonban csak nyolcadikként ért be – de a mieink egyik pénteki „sztahanovistájaként” még két számban javíthatott később.

Ott volt például rögtön a kajak négyes, amelyben Gyertyános, Kadler Viktor, Dombi Rudolf és Boros Gergely az előfutamban alig kapott ki a szerbek 2006-ban Szegeden világbajnok kvartettjétől, a fináléban pedig a harmadik helyet szerezte meg az egység. Gyertyános amúgy még egészen jól járt: ő több mint egy órát pihenhetett az egyes és a négyes fináléja között, míg Kadler Viktornak 45 perc sem jutott. A győriek versenyzője ráadásul Molnár Péterrel párban az előfutam után a középdöntőben is vízre kényszerült délelőtt, így a K–2 döntője – ötödik helyen zártak Molnárral – már a negyedik futama volt, az előző hármat pedig nagyjából 70 perc alatt kellett lezavarnia; szóval neki szárazon és vízen egyaránt gyors tempóban zajlott a délelőttje. De még egy huszárvágásra is maradt figyelme: az ő javaslatára ült Dombi a vezér­evezős helyére a négyesek érmet hozó fináléjára.

Kovács Katalin és Janics Natasa nem akart az igencsak leterhelt Kadler sorsára jutni, így ők inkább kihagyták a középdöntőt, méghozzá azt az egyszerű trükköt alkalmazva, hogy egy gyengébbre sikerült rajt után is magabiztosan megnyerték előfutamukat. A finálé azonban nem kettejük teljesítménye miatt sikerült emlékezetesre: a lányok nem tudták ledolgozni hátrányukat a remekül rajtoló vb-címvédő német Fanny Fischerrel és Nicole Reinhardttal szemben – egy tizedmásodperccel, de kikaptak. Ráadásul a nagy igyekezetben beborultak az igencsak hideg vízbe, és hosszú percekig kellett vacogniuk, mire egy motorost sikerült a segítségükre irányítani. (Csak a viszonyítás kedvéért: a szegedi világkupán egy mentés legfeljebb harminc másodpercbe tellett, de akkor már maguk a szakemberek sem voltak maradéktalanul elégedettek a teljesítményükkel…)

Eddigre ráadásul a női szakág már túl volt egy nagy bosszúságon. Paksy Tímea egyesben csodálatos versenyzéssel tartotta maga mögött a 2002-ben és 2005-ben ugyanezen a távon világbajnok spanyol María Teresa Portelát – egészen az utolsó centiméterekig. A partról és a vízről azonban hiába tűnt úgy, hogy a kezeit a magasba dobva ünneplő MTK-s kajakosé az aranyérem, nyolc századmásodperccel a spanyol lett a győztes – Paksy pedig célfotóval második.

„Úgy éreztem, én nyertem, így annak ellenére, hogy sokkal jobban ment minden, mint az elő- és a középfutamban, és érmes is lettem, nem vagyok boldog” – mondta a csalódott Paksy a verseny után, ám kisvártatva a négyesben vigasztalódhatott – akárcsak a másik két ezüstérmes lány. Hármasuk Fazekas Krisztinával kiegészülve hajszálnyival győzte le a bivalyerős német hajót, s ezzel megszerezték a magyar csapat első aranyérmét.

Fazekassal, akinek ez volt az egyetlen száma a kontinensviadalon, madarat lehetett volna fogatni: „Én csak azt éreztem hátul, hogy nagyon gyorsan megyünk, nem mertem kinézni, csak arra koncentráltam, hogy kövessem Natasát. Örülök, hogy így alakult, hiszen nem sokat tudtunk gyakorolni, legutóbb kétezer-hatban a szegedi vébén, ötszáz méteren ültünk így együtt.” Egyébként akkor is nyertek.

Délelőtt és kora délután természetesen a kenusoknak is jelenésük volt: a gyengébben sikerült előfutam után javító Bozsik Gábor egyesben a hatodik, míg Kovács Gergely és Végh Attila párosban negyedik lett. A négyes azonban itt is vigasztalást hozott, legalábbis Bozsiknak: Balázs Péterrel, Horváth Gáborral és Sarudi Pállal a második helyre hozták be a hajót.

A délután második felére a most bemutatkozó váltóversenyek maradtak: itt egymással szemben indulnak el a staféta tagjai, ami látványos, bár a szembejövők keltette hullámok miatt nem teljesen zavartalan versenyt eredményez. Nos, a hölgyeknél a házigazdáknak „véletlenül” épp a szélső pálya jutott, ahol csak egy oldalról jött a hullámverés. De nem csak ezért győzték le – most három tizedmásodperccel – a Hegyi Zomilla, Kozák Danuta, Paksy Tímea, Janics Natasa összeállítású magyar kvartettet, amely a nap negyedik magyar ezüstérmét szerezte. A végére pedig jutott még egy bronz is, ezt a kenusok, Vajda Attila, Bozsik Attila, Horváth Gábor és Foltán László szerezték.

Szombaton az 1000 méteres középdöntők és finálék következnek – minden számban magyarokkal.