Északon a Werder az úr

Lassan a Werder Bremennél valaki megírhatja a „Hogyan tegyük tönkre a Hamburg idényét húsz nap alatt” munkacímet viselő könyvet. Nem egészen három hete a HSV-nál még arról álmodoztak, milyen nagyszerű érzés lesz egy idényen belül három nagy trófeát (Bundesliga, Német Kupa, UEFA-kupa) is a magasba emelni – ehhez képest most már egyre is csak matematikai esély maradt. Az sem sok, mert a Wolfsburgon és a Bayern Münchenen öt, a Herthán négy, a VfB Stuttgarton három pontot kell hoznia az együttesnek, a vele azonos pontszámmal álló Dortmundnak pedig hússzal jobb a gólkülönbsége. A szezon zárásáig pedig mindössze kilenc pont szerezhető.

A Werder elleni mélyrepülésnek igazából már csak a lecsengése volt a vasárnapi 0–2 (a betetőzést mindenképpen az UEFA-kupától való búcsú jelentette), amelyen a pontszerzésre sem nagyon volt esélye a HSV-nak. Hugo Almeida duplája (csaknem húsz hónap után az első a Bundesligában!) önmagában is túl sok volt, de azért Tim Wiese demoralizáló védése (José Paolo Guerrero öt méterről leadott próbálkozását ártalmatlanította) is sokat nyomott a latban még 1–0-nál.

„Most már tényleg látni sem bírom őket – mondta a lefújás után a brémaiakról Martin Jol, a Hamburg vezetőedzője. – Azt hittem, hogy könnyít a helyzetünkön, amiért csak egy frontra kell összpontosítanunk, de kiderült: képtelenek voltunk ennyi idő alatt túljutni a csütörtöki sokkon.”

Ha csak azt nézzük, hogy az északnémet villámháborúban négy mérkőzésen két brémai győzelem mellett egy-egy döntetlen, illetve hamburgi siker született, akár elfogadhatónak is minősíthetnénk a mérleget a kék-fehérek számára. Ha azonban azt is hozzátesszük, hogy – utólag – az egy HSV-győzelem sem ért semmit, már sokkal árnyaltabb a kép. De az is lehet, hogy teljesen fekete.