Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy a 2009-es év második felében lesz egy belga Grand Slam-győztes a női teniszezők között, senki sem kapta volna fel a fejét. De ha azt is hozzáteszi, hogy az illető éppenséggel Kim Clijsters lesz, valószínűleg bolondnak nézik.
Elvégre tavaly április elején a világranglista-vezetőt már hónapok óta Justine Heninnek hívták, és a belga lány egészen jó formában is teniszezett, azaz úgy tetszett, sokáig a trónon is marad. Eközben honfitársát és egykori nagy riválisát, a 2007-ben, mind-össze 23 évesen visszavonuló Clijsterst egyszerre érte hatalmas öröm és bánat: életet adott első gyermekének (néhány hétre rá egyébként édesanyjának is fia született második házasságából), édesapjánál, az egykori válogatott labdarúgó Leo Clijstersnél viszont tüdőrákot diagnosztizáltak – azaz semmi sem utalt arra, hogy ő valaha még egyáltalán ütőt venne a kezébe.
Egykori bálványa, Graf ellen fog ütőt
Aztán 2008 májusában jött Henin kurtán-furcsán megindokolt, hirtelen visszavonulása, Clijstersről pedig nemigen lehetett hallani, csendben éldegélt belgiumi, Bree-beli otthonában férjével, az Antwerpen Giantsben kosárlabdázó Brian Lynch-csel és kislányukkal, Jadával. 2009 januárjának elején elhunyt az édesapja (aki állítólag szerette volna, ha lánya még visszatér a teniszpályára), Clijsterst pedig meghívták Wimbledonba, hogy Tim Henman párjaként egykori bálványa, Steffi Graf és annak férje, Andre Agassi ellen lépjen pályára az új, fedett centerpálya avatásának alkalmából egy májusi bemutató mérkőzésen.
Így kezdődött minden.
Pedig hősünk ekkorra már majd’ két éve szinte teniszlabdát sem látott, csak néha játszogatott egy keveset a barátnőivel (az igazsághoz tartozik, hogy Caroline Maes és Kirsten Flipkens egyaránt volt top kétszázas teniszező). Nem is nagyon hiányzott neki az élsport, elvégre azért vonult vissza 2007 májusában, mert belefáradt a sok utazgatásba, és inkább családot szeretett volna alapítani. Emellett fizikailag is nehezen bírta ez erőltetett menetet (főleg a csuklójával bajlódott, amelyet többször műteni is kellett), és néha a motivációjával is akadtak gondok.
„Még huszonnégy éves sem voltam, amikor visszavonultam, azaz tényleg nagyon fiatalon hagytam abba, de ez volt a helyes döntés. A pénz fontos, de egyáltalán nem a legfontosabb az ember életében: az egészség és a boldogság sokkal többet jelent. Szörnyű volt úgy kikelni az ágyból reggelente, hogy már azzal is elment egy óra, hogy a fáradt izmaimat próbáltam bemelegíteni. A folyamatos sérülések, kezelések, a rehabilitáció is csak tovább nehezített mindent” – mondta visszavonulása után. Így aztán hiába volt már egyesben és párosban is világelső, hiába nyert 34 WTA-tornát (köztük egy Grand Slamet, a 2005-ös US Opent), hiába keresett majdnem 15 millió dollárt, alig tartotta a kapcsolatot szeretett sportágával.
Keményebben dolgozott, mint korábban valaha
A háromszoros Grand Slam-győztes, 2007 végén ugyancsak szülés után visszatérő Lindsay Davenporttal is sokáig csak babafotókat cserélgetett, és az amerikai is meglepődött, amikor Clijsters arról kezdte el faggatni e-mailben, milyen egy kisgyerekkel körbeutazni a világot, hogyan lehet összeegyeztetni az anyaságot az élsporttal, és milyen szabályváltozások voltak a WTA-sorozatban. „Szerintem Kim játszani fog” – kottyantotta el Davenport egy márciusi sajtótájékoztatón, de eddigre már egyébként is szárnyra kaptak az ezzel kapcsolatos híresztelések. Belgium ugyanis kis ország ahhoz, hogy senkinek se tűnjön fel, az egyik legnépszerűbb helyi teniszező hirtelen minden nap négy óra hosszára pályát bérel a közeli klubban, és kemény edz.
Aztán március 26-án végre fellebbent a fátyol az egyre rosszabbul őrzött titokról: Clijsters sajtótájékoztatót hívott össze, amelyen bejelentette, augusztusban visszatér a WTA-sorozatba.
„A wimbledoni meghívó után elkezdtem tréningezni, hiszen három fantasztikus teniszezővel játszom majd együtt, és a lehető legjobb formába akartam kerülni – magyarázta a sajtótájékoztatón. – Eleinte csak Wimbledon járt az eszemben, de minél többet edzettem, annál inkább éreztem, visszatért a küzdőszellemem, és egyre kíváncsibb lettem: vajon megállnám-e a helyem a legjobbak között. Az elmúlt több mint egy hónapban már keményen dolgoztam, keményebben, mint valaha, és érzem is, hogy egyre erősebb vagyok. Most már azt is tudom, nem szabad túlhajszolnom magam, vigyáznom kell, hogy elkerüljem a sérüléseket, így nagyon sok ilyen irányú tréninget is végzek, megerősítem gyengébb testrészeimet.”
A felkészülés tehát jól halad, de Clijsters nem kapkodja el a visszatérést: az augusztusi, cincinnati és torontói WTA-tornán, illetve az US Openen indul majd, addig csak néhány bemutató mérkőzést játszik.
Legszívesebben már a jövő héten versenyzne
„Legszívesebben már a jövő héten mennék versenyezni, de a józan ész azt diktálja, hogy várjak még egy kicsit – árulta el. – Egyrészt minél jobban szeretnék felkészülni, másrészt a családomnak is ez a legjobb. Így az Egyesült Államokban tölthetjük a nyarat, nem kell annyit vándorolni, ráadásul a férjem is hosszú időre haza tud látogatni, és az ő családja is együtt lehet a kicsivel. Éppen ezért egyelőre csak az US Openig tervezek, hogy utána mi lesz, azt majd meglátjuk.”
Bizony, a versenynaptárat immár más szempontok szerint kell összeállítani. Az mindenesetre megkönnyíti Clijsters dolgát, hogy férje a belga bajnokság befejeztével nyáron abbahagyja a kosárlabdát, és mindenhová együtt utazik majd feleségével és gyermekével, tehát együtt lesz a család – ennél pedig nincs fontosabb.
„Nem is visszatérés ez, inkább egy új, második pályafutás – mondta Clijsters. – Már nem minden a tenisz körül forog. Persze nem azért kezdem újra, hogy mindenütt kiessek az első körben – akkor mehetnék akár nyaralni is. Rengeteg az új játékos, sokukat nem ismerem, a nevüket sem tudom kiejteni, szóval nehéz lesz. De nem tervezek ugyanolyan pályafutást, mint az első – nekem már nem kell semmit bizonyítanom. Minden azon múlik, hogy a családommal hogyan viseljük a megváltozott körülményeket. Úgy hiszem, családanyaként is helyt lehet állni a WTA-sorozatban, és a kislányom is olyan jól érzi majd magát, mint én.”