Ferót a jégre!

A szombaton és vasárnap a budapesti Gyakorló Jégcsarnokban megrendezett (amúgy már 2009. évi) szenior magyar jégtáncbajnokság célja a bajnoki cím eldöntése és a sportág helyzetének felmérése volt. A műkorcsolyázóé dettó. Ezt onnan tudom, hogy olvastam a Magyar Országos Korcsolyázószövetség honlapján fellelhető versenykiírásokat.

Nos, ha a kori korifeusai menet közben nem módosítottak e nemes maszlagon (a kiírások még szeptemberben láttak napvilágot), a díszszemle elérte célját: a hétvéginél precízebb röntgenfelvételt álmodni sem lehet.

Műkorcsolyában egyetlen pár nevezett (sorry: ez a tragikomédia mitől is bajnokság?), a férfi egyéniben ketten, a hölgyeknél heten léptek jégre. Az előző, januári bajnokságon – több mint három évtizednyi szünet után – megrendezett páros, érdeklődés híján, most megint elmaradt. Hja, hol van a népmesei hősök ideje, amikor a Csordás Marika, Kondi László duó még Európa-bajnokságon indult…?

Tíz versenyző. Felnőttszinten mifelénk ez manapság a műkorcsolya- és jégtáncsport. Önironikus gagyi.

Azért vegyük észre: a sportág nem a hétvége óta nem létezik. Párosban és jégtáncban már az előző, januári nemzeti megméretésre is mindössze egy-egy műkedvelőt lehetett összelasszózni.

A férfiszámban is a sorsolás keltette a legtöbb izgalmat, amely eldöntötte, a két próbálkozó közül ki korcsolyázzék elsőként a jégre. Ennyi feszültség mellett szívbetegek is látogathatják.

Kérdés persze: mitől néptelenedett el itthon e hajdan eredményes sportág? Vajh meddig prolongálható a tetszhalott állapot? S hány évig lehet még védernyő Sebestyén Júlia Unicum-reklámba illő fel-felbukkanása az európai elit környékén?

Azért ne tessenek túlságosan aggódni: amíg a nemzet csótányának induló rocknyugdíjas, Nagy Feró korcsolyát tud húzni, egy mulatós korishow bármikor feldüböröghet. A bajnokság meg legfeljebb marad az, amivé lett: reménytelen bohózat.