Összetört Fülöp szíve

Miután Roy Keane menedzser a hét közben tiszteletlenségből jelesre vizsgázva elköszönt a Sunderlandtől (el sem köszönt a csapattagoktól...), elmaradt a nagy találkozás szombaton egykori mentorával, a Manchester Unitedet 22 éve irányító Sir Alex Fergusonnal, aki egyébként eltiltását töltve csak a lelátón foglalhatott helyet egy másik sir, Bobby Charlton mögött. A pirospozsgás arcú Ferguson ezzel együtt ünnepi estére számított, hiszen a kiesés ellen harcoló Sunderland ellen edzői pályája 500. élvonalbeli győzelmére készült.

Ami a másik oldalt illeti: abból kiindulva, hogy a vendégek 40 éve nem verték meg a Unitedet Manchesterben, továbbá a Keane helyét átmenetileg átvevő Ricky Sbragia szerint eleve halálra vannak ítélve az Old Traffordon, túl sok jóra nem számíthatott Fülöp Márton csapata – és ha válogatott kapusunk nem véd kétszer, akkor már az első félidőben eldőlt volna a három pont sorsa.

De védett. Először Dimitar Berbatov közeli lapos lövését hárította lábbal, majd valóban nagy bravúrt bemutatva ravasz manchesteri szabadrúgás-kombináció végén, Berbatov belepiszkálása után tenyerelte ki a jobb alsóba tartó labdát. Nem hittük volna, de jóformán ez a két mozdulatsor emlékeztetett futballra az első félidőben, no meg az ifjú Rafael beadásai, sőt volt, hogy a mikrofonfejű brazil középcsatárokat megszégyenítő lendülettel robbant a kapu elé – pedig ő jobbhátvéd.

Egyébként sorjáztak a hajmeresztő technikai hibák, az érthetetlen elgondolások és kivitelezések, valamint az olyan kapura lövések, amelyeknek célpontja legfeljebb a Hold lehetett. Ebben a közel sem népszerű műfajban az aranylabdás Cristiano Ronaldónak is szentelhettünk egy fejezetet, a pökhendi portugál ráadásul egy sunyi utánrúgással is kifejezte elégedetlenségét. Ilyenkor azért érdemes elgondolkodni azon, hogy a vele egy szinten emlegetett futballisták, elsősorban Kaká és Lionel Messi mikor viselkedett így a pályán. Talán nem véletlen, hogy mindkettejüknek népesebb a szurkolótábora. Továbbá legalább olyan jó labdarúgók, mint CR.

Volt időnk ezen merengeni az első 45 percben, mert a minden erejével a védekezésre összpontosító Sunderland betömörülős taktikája sikerre vezetett, ennélfogva semmilyen látványban nem volt részünk, leszámítva persze a már említett Fülöp-védéseket.

A magyar kapus a fordulás után is jelezte, helye van a gólvonalon, ezúttal Michael Carrick nem túl pontos, de kellemetlen, lapos lövését ártalmatlanította. Az utolsó 15 percben minden addiginál nagyobb nyomás nehezedett az ebben a játékrészben a labdát csak 15 százalékban birtokló (...) Sunderlandre: jobbról és balról is záporoztak a beadások Fülöp kapuja elé, Berbatov rossz ütemű felugrása miatt a léc fölé fejelt, Nemanja Vidics bólintását a magyar hálóőr védte, a sérültet jelentő Ronaldo helyére beálló Ryan Giggs mindenkit átverő visszagurítása után pedig Teemu Tainio mentett óriásit Anderson elől – mígnem a 91. percben minden bizonnyal összetört Fülöp Márton szíve: Carrick lövését követően a labda előbb Anton Ferdinand lábára, majd a bal kapufára, onnan meg Vidics elé pattant, aki közelről a hálóba bikázott, beállítva a vendégek számára oly fájdalmas 1–0-s végeredményt. A címvédő tehát nem szakadt le még jobban a Liverpool és a Chelsea mögött, Ferguson pedig örülhet, mert megvan az 500. diadala.

De vajon még mindig úgy gondolja, hogy a mostani erősebb az előző idényben duplázó (Premier League, Bajnokok Ligája) csapatánál?