Szolnok: ez a Cica-vízió

Talán a szerdai munkanap, de feltehetően a legutóbbi két bajnokin elszenvedett súlyos vereség vehette el egy picit a szolnoki rajongók kedvét – tény, ami tény, feldobáskor akadtak foghíjak a Tiszaligeti Sportcsarnok nézőterén. Egyhamar nem is derültek jókedvre a hazai fanatikusok, mert a feltűnően aktív, tíz perc alatt 13 pontot szerző Anthony Dill vezérletével menetelt a Dombóvár. Akkor szélesedett a mosoly a piros-fekete drukkerek arcán, amikor az első negyed közepén Andrius Jurkunas kilencméteres triplájával átvette a vezetést az Olaj, ráadásul a litván center előtte kiosztott egy hatalmas blokkot Molnár Miklósnak.

A második negyedben előbb sztrájkfelhívással fordult a publikum a pályán ténykedő bírókhoz, de ennek teljesítéséről szó sem lehetett, mert nyilván nem vette volna jó néven a lelátón ülő Szabó György, a játékvezetői bizottság frissen megválasztott elnöke. A bírók társadalmi helyzetének nem mindig szalonképes elemzése után dalra fakadhattak a szurkolók, s akár azt is elénekelhették volna, hogy „Egy cica, két cica, három cica, haj...”, ugyanis az erre a becenévre hallgató csapatkapitány, Cziczás László a második szakasz második felében háromszor is pontos volt a triplavonalon túlról. Ám mivel feltehetőleg kevés operettrajongó ül a helyi B-középben, ők megelégedtek a „Cica, Cica!” rigmus folyamatos és ütemes skandálásával. No és azzal, hogy csapatuk tíz ponttal járt előrébb a nagyszünetben.

Miután a csapatkapitány által vezetett rohanás a helyes útra terelte a szolnoki szerelvényt, a harmadik negyedben szinte az is bement, amit nem is akartak rádobni a hazaiak. Igaz, ezt nagyban könnyítette a vendégek ekkor bemutatott produkciója, amelyre a minősíthetetlen jelző is jóindulatú kritikát jelentene.

Az utolsó negyedben jöhettek a fiatalok és az eksztázis. A lelátón arról beszéltek az emberek, a Cica elvitte a dombóváriak veretlenségét, így már csak az Atomerőmű hibátlan. Bánhatja, aki nem látta...