Kiselejtezve

„Szerénység. Ne tömjénezze magát! Szerénység. Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység” – intette meg Bástya elvtárs Virág elvtársat A tanú című filmklaszszikusban. A legendás jelenet Bajzát Péter csütörtök esti magánszámáról jutott eszembe. Az ETO csatára 4–0-s stuttgarti vezetésnél lecsapott a Jens Lehmann által elpasszolt labdára, s elegánsan a VfB kapujába emelte. Így lett az UEFA-kupa selejtezőjében a párharc összesített végeredménye győri szempontból kettős vereséggel 2–6.

A gólt követően Bajzát Péter előbb kiröhögte, aztán pedig megtapsolta Jens Lehmannt – aki valóban könnyelmű volt, mi több, ügyetlen. Nem először a pályafutása során. De azért mégiscsak 61-szeres német válogatott, világbajnoki ezüst- és bronzérmes, UEFA-kupa-győztes, olasz, német és angol bajnok ő, akit kétszer választottak meg Európa legjobb kapusának. Igaz, Bajzát Péter sem akárki: a 2006–2007-es évadban a magyar élvonal gólkirálya lett.

Alighanem erre emlékezhetett Espen Berntsen játékvezető is, máskülönben nem sárga lappal figyelmezteti az ETO keretének egyik koronaékszerét, hanem rögvest bezavarja az öltözőbe. Ám az is meglehet, hogy a norvég bírót egyszerűen sokkolta a Kárpát-medencei prosztóság e nyers megnyilvánulása. Mert hát azon már senki sem akad fenn manapság a futball világában, hogy az európai kupaporondra kilépő magyar csapatok a szakmai képzetlenség, a beszariság, a tökéletes tehetetlenség élő példái. De hogy a játékosok egynémelyike elvesztette a józan eszét is, az azért még tőlünk is új.

Nem szaladnék az események elébe, mindenesetre egy nappal a megsemmisítő vereséget követően a Győr hivatalos honlapján nyomát sem lelni annak, hogy az ETO vezetősége kiadta az útját a klub presztízsét romboló, önkontrollját vesztő pozőrnek, vagy legalább raportra rendelné (lehetséges szankciók mifelénk: szolid ejnye-bejnye, barack a buksira, jelképes pénzelvonás, amit a következő héten extraprémium formájában visszakaphat a vétkes). Ahogy Bajzát Péter mutatványához nem volt szava sem a győri illetékeseknek, Európa sem pazarol sok szót a magyar klubok menetrendszerű nyár végi elhullásához.

Téma ellenben a ciprusi, a fehérorosz, az ír együttesek remeklése. Valljuk be: már a kutyának sem hiányzunk. S mindösszesen annyi esélyünk maradt, hogy jövő ilyenkor megint nekiállhatunk kiselejteztetni magunkat.