Arcok a panoptikumból

Nincs még aranyérmünk Pekingben, pedig már kilenc nap lepergett a tizenhatból, s nem outsiderek versenyeztek eddig, hanem kardvívók, párbajtőrözők, úszók, dzsudokák, birkózók, sportlövők, hagyományosan eredményes magyar sportágak kiválóságai.

Úgy tetszik, minimum két évtized alapos, megfontolt, mindenre kiterjedő romboló munkája most szökkent szárba – ha élhetek ezzel a pompás képzavarral –, az alap megsemmisítése után a felépítmény is megroggyant, a magyar sport kirakata, az olimpiai csapat eddig, írd és mondd, három érmes versenyzővel büszkélkedhet. Mi sem természetesebb, mint hogy a berkeken belül máris elindult az egymásra mutogatás, a sárdobálás, a bűnbakok keresése, sőt Kovács Tamás, a MOB sportigazgatója vasárnap délben már a bilit is kiborította az MR1 Kossuth rádió hallgatóinak.

Immár tucatnyi éve nincs sportirányítás, Gallov Rezső volt a magyar sport utolsó hozzáértő állami vezetője, a sokcsatornás sportfinanszírozás nonszensz, a financiális mozgásterétől teljesen megfosztott MOB politikai csatározások színtere, sőt a patinás társadalmi szervezet mára szimpla utazási irodává silányult. Évek óta minden azt sugallja, hogy nincs szükség az olimpiai sportágakra, a magyaros fél-, vagy inkább álprofizmus csődöt mondott, az nem megy, hogy a játékok előtt három hónappal lökik oda az addig visszatartott állami támogatást az olimpiai csapatnak, s így tovább a végtelenségig.

Megkérdőjelezhetetlen igazságok – apró bibivel: az a funkcionárius, aki a fentieket most irigylésre méltó bátorsággal a képünkbe vágja, maga is vagy harminc éve vezető tisztségviselője – ilyen-olyan minőségben – ennek a hatalmas vehemenciával bírált tákolmánynak, amelynek magyar sportvezetés a neve.

Ennek az elöregedett, elkopott, amortizálódott túlélőművészeket felvonultató, panoptikumszerű seregletnek, amelynek tagjai – hogy hirtelenjében csak a magyar sport ellen elkövetett leggyalázatosabb bűntettet, az 1984-es Los Angeles-i bojkottot citáljuk – már az antivilágban is engedelmesen asszisztáltak mindenféle disznósághoz.

A sportigazgató sem viselkedhet előkelő idegenként.