Csernoviczki Éva: „Szomorú vagyok, összejöhetett volna az érem”

– Vigasztalhatatlannak tűnik.
– Igen, annak…

– Rengetegen büszkék önre, hiszen hetedik lett, ami azért nem akármilyen eredmény.
– Jó ezt hallani, tényleg jó, csak az a baj, hogy lehetett volna jobb, sokkal jobb is.

– Mondjuk ha a románok végül aranyéremig jutó klasszisa nem kontráz bele az akciójába?
– Ne is mondja… Meglehetett volna az a meccs is, kétségtelen, viszont az a bravúrkategóriába tartozott volna. Sokkal jobban idegesít az argentin elleni vereség!

– Látszott, amikor lejött a tatamiról…
– Persze, hogy látszott. A lehetséges ellenfelek közül a legkönnyebb került az utamba, ráadásul a stílusa is feküdt nekem, mégsem sikerült.

– Ilyen kevéssel a meccs után tudja már, hogy mi lehet az oka?
– Rutintalanság? Talán ez. Megfizettem a tanulópénzt, az olimpiai tanulópénzt. Nem tudom, lehet, hogy legbelül azt éreztem, bármi történjék, enyém ez a meccs, aztán szép lassan azon kaptam magam, hogy menni kell előre, mert baj van. Szomorú vagyok, mert összejöhetett volna az érem. De azért idővel szerintem a hetedik helyet is értékelni fogom.

– Tanulópénz, ön mondta. Majd Londonban!
– Remélem! Bár még addig oly sok minden történhet. Szeretem a dzsúdót, vannak céljaim, aztán meglátjuk, mi történik. Most pihenek egy kicsit, és az itt eltöltött napokban jövök a többieknek drukkolni. Remélem, nekik több szerencséjük lesz.