Nemcsik: A magyar–orosz vívásban olyan, mint fociban a Fradi–MTK

Vágólapra másolva!
2008.08.01. 18:02
Nagy olimpiai párharcokat bemutató sorozatunkban ezúttal egy évszázados hagyományú sportág „ősi” ellenfeleit mutatjuk be. A magyar és a szovjet válogatott mérkőzései minden sportágban presztízscsaták voltak. A férfi kardcsapatok versenyében a magyar–orosz párharc a mai napig annak számít. Ahogy olimpiai ezüstérmes kardozónk, Nemcsik Zsolt fogalmazott, olyan ez, mint a labdarúgásban az FTC–MTK örökrangadó.
Szilágyi Áron, Nemcsik Zsolt, Lontay Balázs és Decsi Tamás világbajnokként utazik Pekingbe
Fotó: Farkas József (archív)
Szilágyi Áron, Nemcsik Zsolt, Lontay Balázs és Decsi Tamás világbajnokként utazik Pekingbe
Szilágyi Áron, Nemcsik Zsolt, Lontay Balázs és Decsi Tamás világbajnokként utazik Pekingbe
Fotó: Farkas József (archív)
Szilágyi Áron, Nemcsik Zsolt, Lontay Balázs és Decsi Tamás világbajnokként utazik Pekingbe

FÉRFI KARDCSAPATOK OLIMPIAI ÉRMESEI 1988–TÓL

1988, Szöul
1.Magyarország
2. Oroszország
3.Franciaország
1992, Barcelona
1. Független Államok Közössége
2. Magyarország
3. Franciaország
1996, Atlanta
1. Oroszország
2. Magyarország
3. Olaszország
2000, Sydney
1. Oroszország
2. Franciaország
3. Németország
2004, Athén
1. Franciaország
2. Olaszország
3. Oroszország
A szakág 1908 óta íródó ötkarikás történetében 1988-ig a férfi kardcsapatok versenyében 10 magyar és 4 szovjet aranyérem született. E két válogatott mellett addig csak az olaszok lettek olimpiai bajnokok – négyszer is –, akik megnyerték az 1984-es olimpiát, amelyen bojkott miatt a másik két csapat nem vett részt. Szöul után a szovjetek „utódai” átvették az irányítást, Barcelonában és Atlantában is nyertek.

„A magyar–orosz párharc a vívásban olyan, mint egy Fradi–MTK fociban: örökrangadó… – mondja Nemcsik Zsolt világbajnok, olimpiai ezüstérmes kardozónk. Hagyományai vannak, és akkor is különleges csata, ha éppen nincsenek csúcsformában a felek.”

Az örökrangadóra legutóbb 2000-ben Sydneyben került sor került, ahol az orosz csapat már a negyeddöntőben legyőzte a mieinket.

Athénban olyan történt, ami addig ritkán a kardvívás olimpiai történetében: a magyarok és az oroszok is letértek a döntőbe vezető útról, így a franciák és az olaszok vívtak az aranyért.

„A versenyek után egy szórakozóhelyen, mit szépítsem, egy kocsmában futottunk össze az oroszok világklasszisával, Sztanyiszlav Pozdnyakovval – eleveníti fel tréfásan az athéni emlékeket Nemcsik. – Azt mondta, tele van a hócipője a vívással, és abbahagyja az egészet. Annyira mégsem lehetett elege, mert legnagyobb bosszúságomra nem vonult vissza…”

Akárcsak Nemcsik, Pozdnyakov is ott lesz Pekingben, de közel sem biztos, hogy a két nemzet vívói dominálnak majd a kínai fővárosban.

A mieink a legjobb négy közé jutásért ismét az Egyesült Állomok kardozóival mérkőzhetnek, akárcsak négy éve. A további hasonlóságokra azonban nem tartunk igényt, hiszen akkor az amerikaiak hatalmas meglepetésre legyőzték Nemcsikéket.

Azóta folyamatosan cserélődtek a magyar csapat tagjai, 2005-ben Decsi Tamás, 2006-ban Lontay Balázs, egy évvel később a juniorkorú Szilágyi Áron „épült be”. Nem is rosszul, hiszen a 2007-es vb-elődöntőben az ő parádés vívása is kellett a Pozdnyakovval felálló oroszok legyőzéséhez. Az újjáalakult csapat pedig nagyot alkotott, hiszen világbajnok lett.

Az állandóságot a csapatban a 31. születésnapját éppen Pekingben ünneplő Nemcsik jelenti, aki szerint Egyiptom kivételével mindegyik résztvevő jelentős erőt képvisel, így senkit sem lehet félvállról venni.

A három nagy esélyes persze a világranglista első három helyezettje: Franciaország, Magyarország, Oroszország. Úgy is írhatnánk, hogy az előző három világbajnokság győztese az aranyérem legfőbb várományosa, vagyis Magyarország, Franciaország és Oroszország.

Ez utóbbi sorrendet elfogadnánk a pekingi olimpia végeredményeként is…

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik