NS-klub: nem számolta a címlapokat Nemcsik Zsolt

Hogy a Nemzeti Sport címlapjára „jutni” hányszor sikerült neki, nem tudja, mert ugyan figyelte a sportlapot, a páston elért eredmények természetesen fontosabbak voltak neki.

„Szerintem kétféle típus van ebből a szempontból: az egyiknek kifejezetten fontos, hogy bekerüljön az újságba az eredményeivel, a másiknak nem annyira. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem örültem, ha szerepeltem az újságban, mert ez nem lenne igaz, ám nem tulajdonítottam neki túlságosan nagy jelentőséget  – ismerte el a korábbi világbajnok, olimpiai ezüstérmes kardvívó. – Egy idő után már nem is magam miatt volt ez fontos, hanem a nálam fiatalabbaknak jelentett visszaigazolást, iránymutatást a tekintetben, hogy mit hoz magával, ha az ember jól csinál valamit.”

Fentiekből adódóan Nemcsik Zsolt ugyan mindig megnézte és elolvasta, mit ír róla a sportnapilap, a nagymamája volt az, aki a cikkeket összegyűjtötte és albumba ragasztotta – nem az unokájának szánta a gyűjteményt, saját magának készítette.

Az interjúkban igyekezett kimerítő válaszokat adni a kérdésekre. Már amelyikre lehetett...

„Elég hamar belejöttem ebbe is, noha sok múlik azon is, milyen egy kérdés, mert mondjuk arra, hogy milyen érzés volt elindulni egy világbajnokságon, ugyan mit lehet felelni...? – mosolygott Nemcsik Zsolt. – Az elején azért előfordult, hogy meglepett egy-egy kérdés, manapság már nemigen tud zavarba hozni senki. Bár nem is olyan régen mégiscsak meglepődtem azon, hogy akadt újságíró, aki még mindig az Aldo Montano ellen elveszített olimpiai döntőről faggatott...”

Nemcsik Zsolt pályafutása után is a sport közelében maradt, edzőként a fiatal kardozókat gardírozza, emellett tanít a Testnevelési Egyetemen, ezért kissé másként látja a megjelenéseket: „Manapság, amikor mindenki a lájkokat vadássza, igenis fontos lehet címlapra kerülni, vagy megjelenni bármilyen internetes felületen. Noha az én időmben ez talán jóval nehezebb volt, meg kell becsülni minden megjelenést, hiszen véleményformáló jelentősége lehet egy-egy cikknek. Ezt tanárként és edzőként még inkább látom.”

Még ma is akad, aki az Aldo Montano ellen elveszített athéni döntőről kérdezi Nemcsik Zsoltot