A piramis következik

Abba most ne menjünk bele, hogy kezdetben doppingügyektől hangos bicikliversenyt kellett néznünk, miközben Koman Vladimir már csaknem bevette Fiorillo kapuját.

Bosszantó meccskezdet volt, annyi szent, de ezen aligha csodálkozhatunk. A magyar–olasz U19-es Európa-bajnoki elődöntőt közvetítő csatorna számára sokkal fontosabb a kerékpárosok gyilkos küzdelme. Sőt. Még az olaszokat sem hozta különösen lázba a szerdai, plzeni találkozó, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az itáliai újságíró-kollégák olyan futballistát tüntettek fel a kezdőcsapatban, aki korábbi kiállítása miatt eltiltását töltötte.

Mi, magyarok annál inkább vártuk az elődöntőt.

Mi, magyarok tudniillik nagyon, de nagyon ki vagyunk éhezve a sikerre. Csoda-e, ha mintegy kétezer honfitársunk foglalt helyet a plzeni stadion lelátóján, és üvöltötte torkaszakadtából, hogy Ria, Ria, Hungária? Aki látta a meccset, aligha vitatja: a magyar csapat kiegyenlített, izgalmas csatában maradt alul az olaszokkal szemben. A mieink nemcsak technikailag, hanem fizikailag is felvették a versenyt a másik válogatottal. Tették ezt úgy, hogy korábban már legyőzték a portugálokat és a spanyolokat is.

A mi fiaink felértek a csúcsra.

Majdnem a legeslegtetejére. Játékuk meggyőző, időnként látványos volt, olyan teljesítményt nyújtottak, amelyre büszkék lehetünk– amelyre hosszú távon lehet és kell építeni. Emlegethetnénk persze most a balszerencsét is: ha Németh Krisztián jobban koncentrál, ha Gulácsi gyorsabban vetődik a rendkívül technikás Forestieri lassú, lapos lövésénél, ha Gosztonyi az utolsó utáni pillanatban nem a kapufát találja telibe…

Akkor talán nem csillogott volna könny néhány játékos szemében a meccs után.

S akkor újabb kétezer magyar indult volna útnak, hogy ott legyen a döntőn.

A bronzérem persze így is örök emlék marad Sisa Tibor tanítványainak. Talán felakasztják majd szobájuk falára, valamelyik Playboy-nyuszi izgalmas fotója mellé, s arra gondolnak néhány hónap vagy év múltán: lehetett volna arany is.

De még nincs vége a nagy kalandnak.

A mi fiaink felértek a csúcsra – de a legeslegteteje, az egyiptomi piramis megmászása még hátravan.

Jövőre a vb-n tehetségük alapján akár aranygeneráció lehet belőlük.