Aranyfényben a kék-fehér futball (folytatás)

Amire az évadkezdéskor a leg élénkebb fantáziával megáldott soproniak sem számítottak: bajnokavató meccsre adott jelt hétfő délután Bede Ferenc játékvezető a Káposztás utcai stadionban. Apró szépséghibája a történetnek, hogy a párharcban a város első számú csapata nem volt, nem lehetett érdekelt. A magyarázat: az FC Sopront még szezon közben szép csendben megfojtotta a magukat klubtulajdonosnak álcázó olasz kalandorok teremtette pénzügyi csőd.

A tönkretett futballcégben társtulajdonos városi önkormányzat az infrastrukturális problémákkal küszködő REAC időleges befogadásával igyekezett oltani a tüzet. Ám a kapcsolat megpecsételéséhez, azaz a rákospalotaiak végleges Sopronba telepítéséhez a több hónapos szorgos tárgyalások ellenére sem sikerült tőkeinjekciót szerezni sem itthon, sem Ausztriában. Az ekként kényszerhelyzetbe kerülő REAC a következő bajnokságra Megyeri úti játszóhellyel adta le a nevezését, azzal a záradékkal, hogy amennyiben a rákospalotai Budai II László Stadionban a nyitányig elkészül a villanyvilágítás (s erre a kerületi önkormányzat szerződéses ígéretet tett), a kéksárgák visszatérnek ősi fészkükbe.

A Káposztás utca tehát – jelen állás szerint – profi ligás lakó nélkül marad, ami az arénára, no meg a helyi futballra az utóbbi években elköltött forintszázmilliók fényében dermesztő jövőkép.

„Remekül éreztük magunkat Sopronban, hálásak vagyunk a városnak a nagyvonalú vendéglátásért” – mondta az MTK

elleni találkozó előtt Kutasi Róbert, a REAC klubigazgatója. S felemelt mutatóujjal nyomatékosította: mindenféle szóbeszédre rácáfolva igenis igyekeznek megakadályozni a bajnokavatást, legalább egy pontot megpróbálnak elorozni az éllovastól, amelynek győznie kell ahhoz, hogy a Soproni Liga utolsó fordulójának történéseit már páholyból figyelhesse.

A tét meg a tény, hogy Sopron gyaníthatóan jó időre kikerül a honi futballelitből, a helyi szurkolókat is megmozdította. No nem annyira, hogy nézőcsúcs szülessen, de az utóbbi hetek megcsappant érdeklődése után legalább nem kongtak a lelátók az ürességtől. Alighanem úgy gondolkodhattak a legelszántabbak, megnézzük az összecsapást, ki tudja, mikor lesz megint NB I-es találkozó a városban.

S bár a nem túl népes MTKtábor volt a hangosabb, akarta zajosabban övéi sikerét, a REAC-játékosok egy-egy minőségi megoldása láttán támogató taps is felcsattant, miképpen beszédes az is, hogy elmaradtak a hajdan oly sok „igazi” soproni játékos életét megkeserítő anyázó bekiabálások, no persze egy búcsúbulihoz nem is passzolt volna az indulatos átkozódás (a mérkőzés végi gyalázkodó megnyilvánulások teljességgel idegenek voltak az előadás hangulatától...)

Végül aztán mégiscsak bekerült a Káposztás utca a honi futballtörténeti helyszínek közé, hiszen a soproni stadionban avatták hivatalosan is a Soproni Liga aranyérmesévé az MTK-t. A kékek tudniillik más forgatókönyvből játszottak, mint vendéglátójuk: nem a helyzetkihagyásban, hanem a helyzetkihasználásban jeleskedtek. S ez a klub történetének 23. bajnoki címét kamatozta.

Így aztán az MTK tinialakulata a Bajnokok Ligája selejtezőjére készülhet, a REAC megint kezdhet izgulni a helyért, ahol játszhat, a Káposztás utcában pedig – hacsak nem akad egy telephelyet váltani szándékozó futballcég – ősztől legfeljebb utánpótlásegyüttesek futkároznak majd az amúgy kiváló minőségű gyepszőnyegen.

Íme, a magyar futballvalóság 2008-ban…

További írásaink a bajnokságot nyerő MTK-ról, valamint tabella a 4. oldalon