Az utolsó csepp víz

KOVÁCS ERIKAKOVÁCS ERIKA
Vágólapra másolva!
2008.01.10. 01:01
Címkék
Amit kedden már nyílt titokként kezelt mindenki, az szerdára tény lett: visszavonul Kovács Ágnes olimpiai bajnok mellúszó. Ami miatt cáfolta ezt az állítást a sportoló, az az, hogy búcsúja csak a júliusi országos bajnokság után válik hivatalossá.

Talán akkor sem vártak rá ennyien, amikor hazatért Sydneyből. Az olimpiáról, ahová esélyesként utazott, és ahol valóra vált a gyerekkori álma: aranyérmes lett.

Szerdán fél egykor, a sajtótájékoztató helyszínéül szolgáló étterem egyik részében békésen ebédelgető embereket látni, ám a különteremben fotósok és újságírók hada sorakozik. A hírrel, a bejelentéssel tulajdonképpen már mindenki tisztában van, pedig még meg sem jelent a főszereplő.

Néhány perccel később azonban már igen, utat tör magának a tömegben, és ezúttal ő vezeti a sportági elöljárókat is, Gyárfás Tamás elnököt, Ruza József főtitkárt és Kiss László szövetségi kapitányt. Ő, vagyis Kovács Ágnes, hiszen ez a nap róla szól. S persze a bejelentésről, amely valóban nem okoz meglepetést a teremben, még akkor sem, ha a búcsú pillanata nem ez a szerdai nap.

„Már nem érzem magamban azt a tüzet, amely szükséges egy olimpiai felkészüléshez. Ugyanakkor nem tudok hirtelen minden szálat elvágni, éppen ezért júliusban, az országos bajnokságon még rajtkőre állok” – halljuk a magyarázatot.

Kovács Ágnes visszavonul – ez immáron tény. Nem indul tehát negyedik olimpiáján, ám mégis ott lesz Pekingben, hiszen a Magyar Olimpiai Bizottság saját költségén kiutaztatja őt az ötkarikás játékokra.

A 200 méteres mellúszásban olimpiai bajnok sportoló mosolygósan-szomorúan, boldogan-csalódottan eleveníti fel pályafutása állomásait, a sikereket és a kudarcokat. Igaz, utóbbiban nemigen volt része. Bár azt a tavalyi novembert nem feledhetjük... És nem feledi ő sem.

Hogy van? Megkönynyebbült a bejelentés után?

Őszintén szólva voltam már jobban, de rosszabbul is – kezdi az olimpiai bajnok. – Rettenetesen megviselt az a hercehurca, amelyben részem volt két hónappal ezelőtt. Nem kívánom senkinek. Örökre fájni fog, hogy engem nem illetett meg az ártatlanság vélelme, hiszen az ellenőrök nem jöttek vissza hozzám, hogy ismét ellenőrizzenek, hanem a nyilvánossághoz fordultak és fegyelmi eljárást kezdeményeztek ellenem.

Ugye, nem azt akarja ezzel mondani, hogy emiatt vonul vissza?

Nem, erről szó nincs. Évről évre egyre nehezebben szedtem össze magam, a lelkesedésem is csökkent, hiszen már mindent megnyertem, amit megnyerhettem. Mindig találtam azonban valamit, ami motivált. A sport, az úszás szeretete, a margitszigeti kontinensviadal, a debreceni rövid pályás Európa-bajnokság. Most azt mondom, hogy ha nincs ez az ügy, akkor talán belevágok, és összeszorított fogakkal ugyan, de vállalom a felkészülést Pekingre.

Csupán a hazai rendezésű verseny miatt várt idáig a bejelentéssel?

Visszakérdezek: ha tavaly novemberben azt mondom, hogy befejezem a pályafutásomat, akkor mit gondoltak volna rólam? Nem azt, hogy vaj van a fülem mögött? Nem azt kérdezte volna mindenki, hogy ha tiszta vagy, akkor miért vonulsz vissza?

S most mit kérdeznek? Túl közel van egymáshoz a novemberi botrány és visszavonulásának bejelentése...

Már sohasem tudom lemosni magamról ezt a szégyenfoltot. Kovács Ágnesről sajnos már nemcsak az ugrik majd be az embereknek, hogy olimpiai bajnok, hanem az a szó is, hogy dopping. S higgye el, ez a legnagyobb fájdalmam.

Éppen ezért kellett volna kitartania.

Újból csak kérdezek. Ha a pekingi olimpián nem kerülök döntőbe egyéniben, ha a vegyes váltó sem úgy szerepel, ahogyan várjuk, akkor vajon mi történik? Nem azt mondják-e az emberek, hogy „leálltam a szerről” vagy azt, hogy már nem hat a dopping? Pedig pályafutásom végén nem ostromolhatom a csúcsokat... Higgye el, ezerszer átrágtam magamban ezt az egészet, nem volt könnyű döntés, hiszen imádok úszni, mégsem volt más választásom. Tényleg nincs már bennem kellő motiváló erő egy olimpiai felkészüléshez, mentálisan fáradtnak, elfáradtnak érzem magam, a novemberi esemény csak az utolsó csepp volt a pohárban.

Találóan fogalmaz, hiszen mostanában vízcseppet formázó kitűzőket osztogat.

Az „Ahol a víz, ott az élet” programnak leszek majd az UNICEF-nagykövete, ennek során az etióp embereket szeretnénk segíteni, hiszen elképesztő adat, sajnos mégis tény: ma a világon 15 másodpercenként hal meg egy gyermek valamilyen víz által terjesztett betegségben.

Ennyi marad július után a kapcsolata a vízzel?

Mindez még a jövő zenéje, de az biztos, hogy az úszástól teljesen nem szeretnék elszakadni.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik