Korai aranyvasárnap

Jut-e minden napra magyar aranyérem? Cseh László az első három nap mindegyikén „vállalt” egyet, a vasárnapi első helyet pedig Gyurta Dánieltől vártuk a kétszáz méteres mellúszásban. Gyurta délelőtt az előfutamok során a második legjobb időt úszta (a legnagyobb vetélytársnak tartott lengyel Slawomir Kuczko be sem került a döntőbe, csak a 19. idő lett az övé), a remény az újabb aranyra tehát délutánra is megmaradt. Pedig… A szám magyar címvédője nem érezte túl jól magát a medencében. „Megijedtem, mert Dani lassabban úszott a szokottnál a táv második felében – adott magyarázatot Széles Sándor edző. – Tudtam, hogy erőnlétileg nem lehet problémája, így először nem is értettem az egészet. Délutánig azon járt az agyam, hogy mi lehet a baj. Aztán a bemelegítés során picit »belenyúltunk« a fordulóiba, de megmondom őszintén, ekkor bármilyen éremmel kiegyeztem volna, az aranyra nem is gondoltam.”

Nem úgy Gyurta! Bár ötvennél még csak az ötödik helyen tempózott a címvédő, fokozatosan erősített, és az utolsó ötven méterre a második helyen fordult. De csak néhány méterig, ezután ugyanis maga mögött hagyta a mezőnyt. Délelőtti úszásával ellentétben ezúttal nagyon jól bírta a végét – az irammal inkább a másik hét versenyzőnek gyűlt meg a baja, de ez már legyen az ő gondjuk… A mi örömünk viszont az, hogy Gyurta Dániel megvédte Európa-bajnoki címét, mégpedig Európa-csúccsal (2:05.49)! Az immáron kétszeres kontinensbajnok hosszan visszaúszott a medencébe, boldogan integetett az ezúttal is fergetegesen szurkoló közönségnek, kezével hol a vizet csapkodta, hol pedig a levegőt „öklözte”. Teljes joggal, hiszen végérvényesen bebizonyította: visszatalált korábbi önmagához, igazi profi úszóvá érett, aki képes elviselni az esélyesség terhét, és aki nagyszerűen versenyez – tiszteli a vetélytársakat, de inkább az a jellemző, hogy egyáltalán nem foglalkozik velük.

Gyurta Dániel első helyével átírta a naptárt is, hiszen a hivatalosan ezüstvasárnapként emlegetett napot arannyá változtatta.

„Amikor Dani beugrott a vízbe, még nem tudtam, mi vár ránk. Ötven méternél viszont megnyugodtam – értékelt Széles Sándor.

– Örülök, hogy néhány óra alatt rendbe szedte magát, ennek eredménye az újabb Európa-bajnoki cím. Az egész napot megkönnyeztem, először a félelem, aztán pedig a boldogság miatt.”

Nem sírt, sokkal inkább mosolygott Kovács Ágnes, de már a százméteres mellúszás döntője előtt is. Tudtuk, hiszen sokszor elmondta: számára ajándék ez a debreceni Európa-bajnokság, a hazai közönség szeretete, és ha döntőbe jut, már elégedett lesz. A fináléban aztán a tőle megszokott elszántsággal küzdött, ez pedig az ötödik helyre volt elegendő.

Nehéz dolga volt a döntőben is, de utána még inkább, hiszen útja a magyar csapat öltözőjéig minden idők leglassabb „menete” volt. Edzője, Turi György is csak egy mondat erejéig tartóztatta fel („Remek volt, Ági!”). Kovács Ágnest ezután megrohanták a gyerekek, s ő „Na, gyertek!” kiáltással fogadta őket. Az autogramok osztása közben aztán mégiscsak jutott idő az értékelésre. „Azt hiszem, elégedettnek kell lennem, ahhoz, hogy dobogóra kerüljek, olyan időt kellett volna úsznom, amelyet olimpiai bajnokként sem tudtam – mondta. – Örülök, hogy hazai közönség előtt versenyezhettem, szeretném is nekik megköszönni a biztatást. Gratulálok Daninak az aranyérméhez, és természetesen Cseh Laci fantasztikus teljesítményéhez is.”

Kovács Ágnes tehát utoljára versenyzett – de csak hazai közönség előtt, merthogy a kérdésre, látjuk-e még őt világversenyen úszni, határozott igennel felelt.

A női négyszáz méteres vegyes úszás döntőjében szerettünk volna két magyart is látni, de délelőtt ettől az álomtól megfosztott bennünket Jakabos Zsuzsanna, hiszen mindössze 4:47.31-et úszott, ez pedig messze, nagyon messze volt a döntőbe jutástól… A legjobb idővel került viszont a fináléba Hosszú Katinka, aki délután Risztov Éva három éve fennálló országos csúcsát adta át a múltnak, és lett ötödik (4:32.10).

A bajai lány után országos csúcsot javított Verrasztó Evelyn is kétszáz gyorson – az 1:55.23-as idő pedig a negyedik helyet jelentette számára.

A nap végére még három hatodik hely jutott a magyar csapatnak, mégpedig Kis Gergő (200 gyors), Kovács Emese (100 pillangó) és Szepesi Nikolett (200 hát) jóvoltából.

A debreceni viadalon a magyarok minden idők legjobb rövid pályás Európa-bajnoki szereplését érték el, hiszen kilenc éremmel (négy arany, két ezüst, három bronz) zárták a versenyt.

Így aztán joggal fürödhetett Kiss László nemcsak a dicsőségben, hanem az uszoda vizében is, ahova az Európa-bajnokság végén a versenyzők dobták be a szövetségi kapitányt.