Badar tétek

Meg kell vernünk a görögöket. Már csak azért is, mert nyerni jó, és van ennek a meccsnek tétje is: a világranglistán elért helyezés. Ennek megfelelően készül majd a kiemelés a világbajnoki selejtezőre, és ha most győzünk, akár a harmadik kalapba is kerülhetünk, ami bizony igen előnyös lenne ránk nézve.

Mások persze azért lépnek ma pályára szerte Európában, hogy kijussanak a nyár eleji kontinensbajnokságra. Jó nekik, nekünk erre már hónapok óta szemernyi esélyünk sincs. Mégse higgyük, hogy mindenki feltétlenül győzni akar.

Valóságos elmebaj, de például a hollandok és a németek aligha bánnák, ha kikapnának, előbbiek otthon Walestől, utóbbiak Fehéroroszországban – egész egyszerűen nem érdekük a siker. Az ő helyük már biztos az Európa-bajnokságon, és már előre tekintenek.

Arról van szó, hogy az UEFA elkövette azt a szakmai badarságot, hogy a sorsolásra kiemelte a két rendezőt, a gyengécske Ausztriát és a közepes Svájcot, melléjük tette a címvédő, ám azóta cseppet sem verhetetlen görögöket, negyedikként pedig a legjobb csoportelső kerül az első kalapba. Könnyű belátni, az jár jól, akinek esélye van egy csoportba kerülni a három biztos kiemelttel, a negyedik viszont egész biztosan három nehéz ellenfelet kap – elég csak arra utalni, hogy például a franciák a negyedik, azaz „leggyengébb” kalapba kaptak besorolást.

Most el lehetne tűnődni, elvárható-e bárkitől, hogy a saját érdekei ellen tegyen, ám felesleges, mert a válasz a mai világban, amikor egyetlen gólon eurómilliók múlhatnak, egyértelmű nem. Ha mindkét említett csapat kikapna, nem őket kell kárhoztatni, hanem azokat, akik a szakmai és a sportszerűségi szempontokat ismét az üzlet alá rendelték. Egyébként nem irigylem a németeket és a hollandokat sem: hiába sikerül valamelyiküknek kikapnia, ha a másiknak ez nem megy. Azaz a sorsuk nincs a saját kezükben. Szörnyű érzés lehet. Még jó, hogy nekünk nincsenek ilyen gondjaink.