Egy mozdulat ára

Önmagában Nicola Ravasio sorsa miatt nem lenne értelme tollat ragadni. A bergamói fiatalember egy a több tízezer megszállott Juventus-szurkoló közül, ebből tizenkettő éppen egy tucat, és még az sem kelthet különösebb megütközést, hogy kedvenc csapatának az Udinese elleni mérkőzésén eldobott egy petárdát a pályától a nézőteret elválasztó kerítés felé. Felé. Arról nincs hír, hogy a petárda felrobbant, esetleg valakit megsebesített volna, ha így történik, bizonyára tudnánk róla.

Hétköznapi esetről van tehát szó, túl is léphetnénk rajta, ám az olasz hatóságok nem így tettek: Nicola Ravasio ezért a mozdulatért egy év felfüggesztett börtönt kapott, és a bíróság három évre minden sporteseményről kitiltotta. A hatékonyság kedvéért azt is előírta, hogy amikor a Juventus éppen pályára lép, Nicolának jelentkeznie kell azon a rendőrőrsön, amely aktuális tartózkodási helyéhez a legközelebb fellelhető.

Ez az a pont, amelynél érdemes tollat ragadni. Nicola Ravasio kezét vasárnap hagyta el a petárda, és kedd délután már kiűzetett Itália összes sporteseményéről, nyakába varrták az egy év felfüggesztettet. Olaszország tudtommal jogállam viszonylag mélyre futó demokratikus gyökerekkel, ám a rend ellen vétő érdekében nem szólaltak fel emberi jogi szervezetek, senki sem tolta előtérbe az ő személyiségi jogait, nem tiltakoznak az adatvédők, mert a hírügynökségek nem bizonyos N. R. megbüntetéséről írnak, hanem fontosabbak voltak annak a többségnek a szempontjai, amelynek tagjai nem petárdák elől elhajolva szeretnének szurkolni.

Magyarán: fontosabbak a rend ellen nem vétők jogai, mint a deviánsé, és ehhez igazodik az igazságszolgáltatás is. Magyarországon – egy példa a sok közül – egy Üllői úti botrány során kis híján lerúgták az ellenfél edzőjének veséjét a televízió nyilvánossága előtt, és a tettesnek azóta sem görbült a haja szála sem. Nem két napja történt. Négy éve…