Dupla dupla az átlaga

Mondhatjuk, hogy meg találta a számítását Spanyolországban?

Végül is mondhatjuk – válaszolt Ujhelyi Petra. – Sokat játszom, szeretem a várost, a csapatot, bár nem tudom, másik klubban hogy ment volna.

Ezt hogy érti?

Ha ne adj’ isten, elmegyek mondjuk Franciaországba egy kisebb csapatba, és ugyanígy játszom meccsenként harminc percet, lehet, hogy ugyanilyen jó évem lett volna. De végül is azért jöttem ide, mert érdekelt Spanyolország, az emberek, a kultúra.

És tetszik?

Tetszik. Mindenki nyugodt, nincsenek depressziós, idegeskedő emberek, meg a sziesztát nagyon szeretjük.

És a fiesztát?

Azt is, bár ez kisváros, itt nem megyünk annyit bulizni. Viszont minden délután alszom. Mennyire erős együttes a Burgos?

A játékosállománya alapján nem hiszem, hogy a harmadik legjobb csapat, holott ezen a helyen végeztünk az alapszakaszban. Nincsenek szupersztárjaink, de nagyon egységesek vagyunk, jól értjük és érezzük egymást. Pedig a költségvetésünk alapján jó, ha a nyolcadikok vagyunk a mezőnyben. Ez kisváros, körülbelül százhetvenezer lakossal, és csupán négy profi csapattal: vagyunk mi, a fiú kosarasok, a röpis lányok és a focisták.

Mit szólnak a helyiek a sikereikhez?

Örülnek. Ha lemegyünk az utcára, az emberek megállítanak, ha bemegyünk egy étterembe, hozzák az újságot, hogy sok szeretettel írjuk nekik alá…

Mennyien vannak a meccseiken?

Szerintem hatszáz körül. Azt hallottam, hogy a Salamanca és a Valencia, vagyis a két euroligás után mi vagyunk a harmadikak nézettségb e n is.

Térjünk át önre! Minek köszönhető, hogy ennyire jól megy a játék?

Sokat játszom, az edzőnk elég szabad kezet ad mindenkinek a pályán, és itt van egy nagyon régi csapattársam, akivel még az egyetemen játszottunk együtt, ez is segít.

Akad önnél jobb lepattanózó mostanság?

Nem szoktam a statisztikákat bújni. Ha nyer a csapat, úgyis felfigyelnek az emberre… Mit szól hozzá, hogy egyre több magyar játékos igazol külföldre?

Megértem őket. Az otthoni helyzet kicsit nevetséges. Egy évig nem volt szövetségünk, no meg az anyagiak. A klubok képtelenek fizetni. Itt és Franciaországban az embernek garantált a pénze, mert ha a csapat nem is, a szövetség kifizeti a játékost. Sőt, jövőre Spanyolországban is elkezdik, amit a franciák már megtettek: bejelentik az embert, és a bére beszámít a nyugdíjrendszerbe. Ezt az ottani első osztályban játszó Englert Orsolyától tudom, akivel gyakran beszélünk telefonon, de követem a teljesítményét az interneten is, örülök, hogy neki is jó idénye van az ASPTT Arrasban. Látjuk még itthon kosarazni?

Fogalmam sincs, majd meglátjuk, mit hoz a jövő, soha ne mondd, hogy soha... De egyelőre, amíg tudok, mindenképpen külföldön szeretnék játszani.