Amíg a BSE kezdő ötösébe két irányító is bekerült Fűrész Diána és Angela Djelmis személyében, a vendégeknél egyetlen igazi játékmester sem állt az edző rendelkezésére, mivel Tereza Brantlová továbbra is sérült. A szervező hiánya meg is látszott a DKSK játékán, mert rengeteg labdát adtak el a borsodiak az első félidőben – leginkább erre lehetett visszavezetni, hogy 12 pontnyi hátrányba kerültek a nagyszünetre. Közrejátszott ebben az is, hogy a BSE húsz perc alatt öt hárompontost süllyesztett el Fodor Csilláék gyűrűjében, egyébként egyformának tűnt a két együttes.
Folytatva a párhuzamokat, védekezésben itt is, ott is megpróbálkoztak a zónával, de nem lett csodafegyver a váltásból, és abban is hasonlított a két csapat, hogy eleinte mindkét oldalon csereember vitte a prímet Vida Anna, illetve Keller Annamária révén. Az eladott diósgyőri labdákon kívül láthattunk még bakit bőven más játékelemben is, de nem lógtak ki a sorból a játékvezetők sem, akik igencsak „mellényúltak” egy-két szituációban.
A Papp Krisztina hármasával kezdődő második félidő elején 16 ponttal elhúzott a pontosabb házigazda, mégsem lett sima a meccs. A néhány jó megoldásától belelkesülő látogató ugyanis kivágott egy 10–1-es rohamot, és újra nyílttá tette a mérkőzést. Ennek következtében ugrásszerűen megnövekedett a teremben uralkodó feszültség, aminek az lett a vége, hogy a reklamáló Tapodi Pétert a 32. percben két technikaival kiküldte a teremből Király bíró. Kicsit elhamarkodottnak tűnt az ítélet, már csak azért is, mert jó néhányszor joggal méltatlankodott a mester.
Az ezért járó négy büntetővel és oldalbedobással sem dőlt el azonban a találkozó, mert egy utolsó nagy nekibuzdulással öt pontra kapaszkodott fel a DKSK. Ám pocsék távoli dobóteljesítménye miatt ennél szorosabbá nem tudta tenni a negyeddöntő első felvonását, amelyet megérdemelten nyert meg a 11 triplát szóró BSE. Érdekesség, hogy az alapszakaszban pontosan ugyanez lett a végeredménye a két klub városmajori összecsapásának.
A két nyert mérkőzésig tartó párharc állása: 1–0 a BSE javára.