„A nulláról indultunk”

Egy Európa-bajnoki selejtező a tétmeccsek kategóriájába sorolható, nem?

Dehogynem – helyeselt Várhidi Péter.

Nemrég mégis ön nyilatkozta, hogy a magyar válogatottra kétezer-nyolcig nem vár tétmérkőzés.

Nem akarok ellentmondani magamnak, ám ez az igazság. Tudomásul kell vennünk, hogy a továbbjutási reményeink már elúsztak, ezért vágtunk bele új csapat építésébe. A „munkálatok” öt hónapja tartanak, kérdés:

hol tart az együttes?

A társaság egyre inkább öszszekovácsolódik. Gera Zoltán már hátba veregeti Farkas Balázst, Huszti Szabolcs Vass Ádámmal poénkodik, a fiúk együtt sétálnak, együtt tévéznek, együtt számítógépeznek, esténként úgy kell őket bezavarni a szobába. Jó a hangulat, jó a szemlélet a válogatottnál. Ezt miért kell kiemelni? Nem ez a természetes?

Sajnos nem. Napjaink futballjában senki sem barátja senkinek. A játékosok egyedül utaznak, egyedül igazolnak, ezért kell megbecsülni, hogy ilyen remek közösség alakult ki. Az embernek néha az az érzése, az óvodában bokszzsák volt Várhidi Péter jele: ütik-vágják rendesen.

Különösebben nem foglalkoztat. Amikor elvállaltam a szövetségi kapitányi pozíciót, illetve felvállaltam a fiatalítást, felkészültem a kritikákra. Megjegyzem, aki azt hiszi, hogy egy új edző érkeztével rövid távon előrelépés várható, az súlyos tévedésben van. A szerződésaláírás pillanatában tudtam, hogy a magyar futballnak sem jelene, sem közelmúltja nincs, egyedül a jövőben bízhatunk. Felnőttszinten évek óta nem értünk el semmilyen eredményt, egyszerűen nem volt mire alapoznom, nem volt mire építenem. S ez nem az én véleményem, ez tény.

Sokadszorra állítjuk ezzel szembe: a bírálói azzal kontráznak, csak kibúvókat keres azzal, hogy azt állítja, ez a csapat két-három esztendő múlva lehet eredményes.

Könyörgöm, mindössze négy meccset játszottunk idáig, legalább kicsit legyenek türelmesek velünk szemben. Igaz, magyarok vagyunk, nálunk örökös elvárás, hogy sikeres legyen a válogatott. Még a világbajnoki ezüstérmet sem tudtuk értékelni…

Ma hogy örülnénk még a bronznak is!…

Kár, hogy novemberben a nulláról indultunk. Októberben kettő egyre kikaptunk Máltán, és ezzel a mélypontra jutottunk. Innen kell felkapaszkodnunk, miközben tudomásul kell vennünk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. A keretet olyan futballisták alkotják, akik közül három év múlva sokan alapemberekké válhatnak. A most huszon-