Vég Zsombor: Amikor csak lehet, nemzetközi mezőnyben készülök

– Mozgalmas nyara van, világbajnokság, katonai vébé, Grand Slam, jut azért ideje a regenerációra is?
– Kaptam néhány hét kimenőt, de augusztus közepén már újra belevágunk a munkába. Hamarosan kezdődnek a nemzetközi edzőtáborok, sok a lehetőség, de egyelőre nem döntöttük el az edzőmmel, melyekbe utazunk el – mondta a Nemzeti Sportnak Vég Zsombor, 100 kilogrammos dzsudoka. – Aztán ősztől jönnek újra a world tour-viadalok. Cél, hogy minél több ilyen eseményen részt vegyek, mert a súlycsoportomban nem nagyon van olyan Magyarországon, akivel tudok gyakorolni. Egy-két dobópartnerem van Cegléden, de kevés az olyan dzsúdós itthon, akivel igazán meg tudnánk egymást rángatni, szóval amikor csak lehet, nemzetközi mezőnyben készülök.

– Gondolom, az sem utolsó szempont, hogy a jövőre kezdődő olimpiai kvalifikációs időszakra minél jobb világranglista-helyezést vívjon ki magának a versenyeken.
– Igen, az a cél, hogy benne legyek az első tízben, mire kezdődik a kétéves kvalifikációs periódus, és akkor talán nem lesz olyan, mint például a budapesti vébén, hogy az egyik, ha nem a legerősebb riválist sorsolják nekem az első fordulóban. A grúzt még jó formában sem tudtam soha legyőzni, és így, hogy hamar kiestem, nem derülhetett ki, hogy tulajdonképpen milyen állapotban vagyok.

– Fűtötte ezért a bizonyítási vágy a katonai világbajnokságon, amit megnyert?
– Teljes mértékben, és olyan ellenfeleket fogtam meg, akiket korábban nem, az elődöntőben egy bahreini színekben induló oroszt, aztán a döntőben a lengyel Piotr Kuczerát és katonai világbajnok lettem. Egyébként egy nekem kellemetlen német riválissal kezdtem, aztán egy fiatal holland jött, először jukóval, aztán ipponnal nyertem, az Ázsia-bajnok bahreinit intésekkel, az Eb-ezüstérmes lengyelt pedig megint ipponnal győztem le.

– Régebben csak a Budapest Honvéd sportolói lehettek katonák, manapság hogyan kerül valaki a honvédség kötelékébe?
– Kiterjesztették a többi klubra is ezt a lehetőséget, ezáltal próbálják segíteni a különböző egyesületek sportolóit. A cselgáncsban nincs annyi pénz, mint mondjuk a labdarúgásban, így szükségünk van a támogatásra. Nekünk így a dzsúdó lehet a főállásunk, nem muszáj civil munkát vállalnunk ahhoz, hogy finanszírozni tudjuk a pályafutásunkat, mert a honvédség támogat. Tulajdonképpen a sportszázadtól kapunk fizetést, aminek szintén vannak fokozatai, én az elsőbe tartozom a korábbi eredményeim és az olimpiai részvételem miatt. A másodikban leginkább az utánpótláskorú tehetségek vannak. Persze kötelezettségeink is vannak, rendezvényeken kell részt vennünk, megjelenni bizonyos helyeken, de ez egyénre szabott.

– A katonai vébé után aztán jött a nyár csúcspontja, második lett a mongol Grand Slamen, ami eddigi pályafutása legjobb eredménye. Ilyen jól sikerült a formaidőzítés?
– Igazából lépésről lépésre lettem egyre jobb a nyáron, igaz, hogy a hazai vébén az egyéni és a csapatversenyben is kikaptam, de mégiscsak segített, hogy szőnyegen voltam. A katonai mezőnyben nyolcszor küzdöttem, minden meccsemet megnyertem, ami nagy önbizalmat, szőnyegbiztonságot adott, ezután jött az ulánbátori verseny, amelyen ki tudtam teljesedni.

– A döntőben ukrán riválistól kapott ki, pedig korábban már kétszer megverte őt. Mivel lepte meg?
– Mintha teljesen más lett volna a szőnyegen, mint korábban. Az ukránok a háború miatt szinte sosem edzenek otthon, nemzetközi partnerekkel készülnek. Hívják is őket ide-oda, szerintem ez segíti a munkájukat. A meccsünk elején azt éreztem, hogy erősebb nálam, korábban erre nem volt példa. Ráadásul az időeltolódás miatt alig tudtam aludni a versenynap előtt. A döntő előtt volt két óra szünet, talán akkor kellett volna megpróbálnom aludni egyet. Nem erre fogom a vereséget, de valamennyit biztos számított.

– Az olimpiai kvalifikáció jövő nyáron indul, akkor két év lesz hátra a Los Angeles-i olimpiáig. Hogyan tovább addig?
– Van még az idén is bőven elég world tour-verseny a naptárban, Kínában, Peruban és Mexikóban várhatóan könnyebb lenne pontokat szerezni, mint Tokióban, Zágrábban és Abu-Dzabiban, de a távolság miatt lehet, hogy az előbbi három helyszínre nem utazunk el. Egyelőre nem tudom pontosan, melyikre nevez a válogatott. Ahol viszont elindulok, ott megpróbálok minél több ranglistapontot szerezni.