„Duplantis friss világcsúcsa is megmutatta, miért ő a 2026-os budapesti Világdöntő nagykövete” – Jon Ridgeon, a WA vezérigazgatója az NS-nek

– Amikor Spiriev Attilát, a Gyulai István Memoriál sportigazgatóját arról kérdezték, hogy lesz-e valaha Gyémánt Liga-verseny a Gyulai Memorialból, akkor arra utalt, hogy ez a verseny már most valószínűleg Gyémánt-liga szintű, de a magyar atlétika jövőjét, különösen a fiatalok bemutatkozását tartják szem előtt, és emiatt ez nem feltétlenül kívánalom. Mi a helyzet a WA nézőpontjából a nagy múltú versenyünkkel?
– Ez a verseny mindig a világ egyik legjobb viadala volt. Mi üdvözölnénk, hogy Gyémánt-liga-állomás legyen, ami a világ legjobb versenysorozata. Ha megnézzük az egynapos versenyek világranglistás pontjait, ez a verseny mindig nagyon előkelő helyen volt és van. Tehát semmi ok sincs arra, hogy a Gyulai István Memorial ne törekedjenek erre, de a hátránya persze, hogy veszítene a rugalmasságából, mert a Gyémánt-liga, mint termék, jóval merevebb, mint egy kontinentális verseny. Ami a legfontosabb, hogy évről évre ez a verseny mindig fantasztikus, és most visszatért a 2023-as világbajnokság helyszínére, ezért is voltam ilyen izgatott az idei Gyulai Memorialon.

– Ez a helyszín pedig újabb nagy dobásra készül, méghozzá 2026. szeptember 11. és 13. között. A világ atlétikájának krémje jön el újra hozzánk, de mit várhatunk a WA vadonatúj versenyformátumától?
– A verseny hivatalos angol elnevezése World Athletics Ultimate Championships, vagyis Atlétikai Világdöntő. Ezt egy új globális bajnokságként hívtuk életre, és a képlet nagyon egyszerű volt. A 2026-os évre tekintettünk, és világossá vált, hogy ez az egyetlen év a négyéves olimpiai ciklusban, amikor nincs globális világesemény. És egy ilyen ragyogó sport nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon egy olyan év, amikor nincs ilyen nagy, globális pillanat. Ezért hoztuk létre ezt az új versenyt, de nem akartuk, hogy csak úgy nézzen ki, mint az olimpiai játékok vagy a világbajnokság. Azt akarjuk, hogy másképp mutasson, ezért itt azt keressük, ki a legjobb a legjobbak között. Tehát összehozzuk a regnáló olimpiai bajnokokat, a regnáló világbajnokokat, a regnáló Gyémánt-liga győzteseket, és aztán a többi verseny legjobbjait. Jövő szeptemberben tehát itt, Budapesten rendezünk egy versenyt, és minden szakágban megismerjük a bajnokok bajnokát, és ez nagyon izgalmas lesz. Ez a jövő évi atlétikai esztendő abszolút csúcspontja lesz.

– Szóval, az indulók egy része már most ismert, ugye?
– Igen, huszonhat sportolónk már most van, hiszen az összes regnáló olimpiai bajnok ott lesz, tehát olyan sztárok, mint Noah Lyles, Sha'Carri Richardson, Julian Alfred, Armand „Mondo” Duplantis, aki itt Budapesten mindig közönségkedvenc. Persze az idei tokiói világbajnokságról is érkeznek majd az új győztesek, míg a többiek vagy a jövő évi Gyémánt Liga bajnokai lesznek, vagy a világranglista alapján kerülnek ki. Szóval a legjobb tizenhatot keressük, és ezért ez a formátum tényleg a legjobbak legjobbját hozza el Budapestre, három estényi tömény atlétikát. Úgy véljük, hogy sziporkázó élmény lesz.

– Amikor az 1987-es római világbajnokságon száztíz gáton ezüstérmet nyert, biztosan visszaemlékszik, mennyire volt „látványos” egy ilyen csúcsesemény. Bevallom, nekem is vannak személyes emlékeim egy rotterdami tornász-világbajnokságról abból az évből, nos, finoman szólva ezek az világbajnokságok, világesemények szakmailag kimagasló, de elég unalmas, puritán rendezvények voltak, a sportolók személyiségének meg egyáltalán nem hagytak helyet. Nem tartanak attól, hogy ha jövőre kis híján Cirque du Soleil szintű szórakoztatást kap a néző a Nemzeti Atlétikai Stadionban, akkor soha többet nem lehet beültetni őket selejtezőkre, vagy alacsonyabb színvonalú eseményekre?
– Nincsenek aggályaim emiatt. Ez a sport valóban globális. Idén a világbajnokságon több mint kétszáz nemzet vesz részt. De, ha például megnézzük a világszintű közönségadatokat, az egyetlen alkalom, amikor elérjük a milliárdos nézettséget, az az olimpia vagy a világbajnokság, és remélhetőleg majd a jövő évi új verseny. Tehát szükségünk van egy ilyen nagy pillanatra. De ez nem zárja ki azt a tényt, hogy ez előtte egy egész atlétikai szezonra épül. Olyan eseményekre van szükség, mint ez a Gyulai Memorial itt Budapesten, amely létrehozza azt a fajta hétről-hétre tartó narratívát, amely a végső, nagy pillanatig, azaz a Világdöntőig építkezik. Az igaz, hogy jóval több innováció lesz a jövő évi Világdöntő körül, mint amennyit az olimpiai játékokon vagy a világbajnokságon látunk. De ezt akarjuk. Azt akarjuk, hogy a különböző eseményeknek más-más jellegük, saját egyedi karakterük, kinézetük, hangulatuk legyen.

– Mit lehet tudni az esemény „csomagolásáról”, hiszen abból, amit említett, érzékelhető, hogy teljesen egyedi arculatot terveznek. A 2023-as budapesti világbajnokság után nehéz elképzelni, hogyan lehetne még magasabbra tenni a lécet. Úgy tervezik, hogy azt is túlszárnyalják?
– Nem tudom, hogy magasabbra tudjuk-e tenni a lécet, de mindenképpen ugyanarra a szintre törekszünk. Világbajnokságokat immár több mint negyven éve rendezünk – az elsőt 1983-ban, Helsinkiben tartották –, így a mérce rendkívül magas. De bizton állíthatom: minden idők legjobb világbajnokságát rendeztük 2023-ban Budapesten, ha a jövő szeptemberi Atlétikai Világdöntővel megközelítjük azt a színvonalat, boldogok leszünk.

– Ezt mindig nagyszerű hallani magyar emberként...
– Ez a teljes igazság. Nem tudom, tudunk-e ennél jobbat alkotni, de ha sikerül hasonló szintet elérnünk, rendkívül elégedettek leszünk. A legfontosabb természetesen az, hogy hiteles, globális világversenyt rendezzünk – ez az első számú szempont. Emellett azonban szeretnénk, ha lenne egy egyedi arculata és hangulata is. Saját márkát, saját atmoszférát kap majd az esemény, és új elemekkel is bővülünk. Egy apró példa: tervezzük, hogy bevezetjük az azonnali eredményjelzést. Jelenleg például a gerelyhajításnál a kísérlet után akár húsz másodpercet is várni kell, mire megjelenik az eredmény. Mi azt szeretnénk, hogy ez mindössze néhány másodperc alatt megtörténjen.

– És úgy tűnik, már meg is találták az esemény arcát is Mondo Duplantis személyében! Ebben is a maximumról indítanak...
– Lehet, hogy útközben másokat is választunk majd, de a Gyulai Memorialon is a csúcspont Mondo 629 centiméteres rúdugró világcsúcsa volt. Éppen ezért választottuk őt a Világdöntő bajnokának, nagykövetének és együttműködő partnerének, mert olyan személyiség, aki a pályán és azon kívül is képes segíteni ennek az új formátumnak a népszerűsítését, ráadásul ezen a fantasztikus helyszínen.

– Engedje meg, hogy valamelyest témát válta a sportág első emberéről, Sir Sebastian Coe-ról kérdezzem. Lehetőségem volt interjút készíteni vele azzal kapcsolatban, hogy a NOB elnöki posztjára pályázott. Személyes véleményem szerint a nemzetközi olimpiai mozgalom egy potenciálisan nagyszerű elnököt veszített, ugyanakkor az atlétika visszakapta az első emberét ebben az értelemben. Mit tapasztalt, milyen energiákkal érkezett meg a nankingi fedett pályás világbajnokságra a görögországi választás után?
– Ahogy Önnek is, nekem is vegyes érzelmeim voltak. Tudom, hogy rengeteg energiát fektetett a kampányába, de sajnos nem sikerült megkapnia a támogatást. Azonnal az eredményhirdetés után Kínába repült, és emlékszem, hogy a hotel előcsarnokában ültem, vártam őt, és azon gondolkodtam, vajon milyen hangulatban lesz Seb? Ahogy megérkezett, azonnal belépett, és így szólt: „Na, Jon, mi a helyzet itt? Alig várom, hogy holnap reggel elkezdődjön az atlétika, rengeteg a teendőnk.” És persze ne felejtsük, hogy azért továbbra is aktív részese az olimpiai mozgalom munkájának.

– Ha már az olimpiai mozgalomnál tartunk, mindenképpen ki kell emelnünk egy fontos kérdést, amely a jelöltek nézőpontjából jelentősen eltért, ez pedig az olimpiai pénzdíjak kérdése. Kirsty Coventry véleménye az olimpiai pénzdíjakról egészen más, mint amit a World Athletics képvisel. Az elnök asszony szerint pénzügyi támogatásra – bármilyen sportágról is legyen szó – tulajdonképpen a bajnokká válás folyamatában van igazán szükség, a pszichológus, a személyi edző, az edzőtáborok, az utazások finanszírozása idején. Mert úgy véli, hogy amikor már bajnok lett valaki, akkor sokkal könnyebben jönnek bizony a szponzorok. Hogy látja, van lehetőség a két álláspont közötti egyensúly megteremtésére?
– Igen, jövő héten találkozom vele, szóval remélhetőleg lesz alkalmam erről beszélgetni. Véleményem szerint egy egészséges kombinációt kell találnunk. Ha megnézzük az olyan eseményeket, mint az olimpiai játékok, amelyek milliárdos bevételt generálnak, úgy gondolom, hogy a sportolókat, akik jól teljesítenek, a pályafutásuk során is meg kell jutalmazni. A World Athletics ezért próbálja mindkét oldalt figyelembe venni. Ha megnézem a mostani, négyéves olimpiai ciklust, bár a pontos számok nélkül, nagyjából ötvenmillió dollárt fordítunk az atlétika fejlesztésére, és hozzávetőlegesen ugyanennyit osztunk ki díjazásként is. Szerintem ez helyes arány, hiszen könnyű azt mondani, hogy amikor például Noah Lyles megnyeri az olimpián a száz métert, hatalmas szerződései vannak. Ugyanakkor számos olyan szakág van, akár az atlétikán belül, akár más olimpiai sportágakban, például az íjászat vagy az evezés, ahol a sportolók valószínűleg nem keresnek milliókat a szerződésekből. Ezért úgy gondolom, hogy ha valaki egész életét annak szenteli, hogy eljusson erre a szintre, és figyelembe vesszük, mennyi bevételt termelnek az olimpiai játékok, akkor jogos, hogy a sportolónak is jusson egy kisebb részesedés. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy nem szabad a díjazást a sportágfejlesztése fölé helyezni, de arra figyelünk, hogy mind a kettőt megvalósítsuk. Mi azonban továbbra is úgy gondoljuk, hogy Párizsban is ez volt a helyes döntés, és a 2028-as Los Angeles-i olimpián is így teszünk.

– Van olyan terület ugyanakkor, amelyet az új NOB-elnök és a World Athletics láthatóan közösen visz előre, és ez nem más, mint a biológiai nők védelme a sportban. Ez egyértelmű elmozdulás Thomas Bach korszakához képest, hiszen úgy gondolom, Kirsty Coventry felismerte, hogy nem elég a felelősséget átpasszolni a nemzetközi szövetségeknek, hogy ők alkossák meg a saját szabályaikat. Kell lennie egy általános irányvonalnak. Most pedig a World Athletics bevezette ezt a nagyon fontos SRY biológiai tesztet, amely szeptember elsejétől érvényes lesz és előfeltétele lesz a tokiói világbajnokságon való részvételnek. Ön hogyan látja a WA társadalmi megítélését ezzel kapcsolatban?
– Nagyon örülök és megkönnyebbültem, hogy ez a szabály az atlétikai közösségében szinte egyhangúan elfogadottságra talált. Az egyik oka annak, hogy ezt meg tudtuk lépni, az volt, hogy a női atléták többsége nagyon hangosan képviselte azt a kívánságát, hogy a kategóriájuk teljes mértékben védett legyen. Ezért nem volt nehéz ez a döntés. Ezen felül van egy elnökünk, Seb Coe, aki mindig is az ügy frontvonalában állt, és hiszi, hogy ez fontos, akárcsak én. Ő vezette ezt a folyamatot, így ez nem az én érdemem, de támogattam. A következő hónapban Tokióban sorra kerülő világbajnokságon tovább lépünk a nemi teszteléssel kapcsolatban is. Természetesen minden újonnan bevezetett intézkedés kezdetben kihívásokat jelent, amíg mindenki megszokja és alkalmazza. Nagy támogatást nyújtunk tagszövetségeinknek, és hiszem, hogy sikerrel járunk, és ez új mércét fog állítani a jövőre nézve. Bár személyesen még nem beszéltem Kirsty Coventry-vel erről a témáról, tudom, hogy számára is személyesen fontos a női kategória védelme. Haladunk ebben a témában is előre a céljaink felé, mint ahogy óriási inspirációt adott a jövő évi Világdöntő szervezéséhez is az idei Gyulai Memorial. Ezért az élményért jöttem újra Budapestre, és látszik, hogy milyen gyors a pálya, a nézők is csodálatosak, a hangulat pedig kiváló volt. Már alig várom a jövő szeptemberi viszontlátást!