BOMbasiker lenne…

A Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB) 1894-ben 11 ország alapította, a „kezdő tizenegynek” Magyarország is tagja volt. A NOB „szülőatyjai” közül tíz ország legalább egyszer már otthont adott az ötkarikás játékoknak, egyedül hazánk nem lehetett még házigazda, pedig kevés eredményesebb nemzet akad a magyarnál: az eddigi viadalakról 157 arany-, 137 ezüst- és 158 bronzérmet hoztak haza sporttársaink. Szóval, ha másért nem is, jutalomból csak járna már egy rendezés nekünk.

Persze, ez nem ilyen egyszerű. A rendezés nem szórólap, nem osztogatják csak úgy. Ezt speciel mi, magyarok tudjuk talán a legjobban: már az első olimpia előtt is szóba került Budapest neve lehetséges helyszínként, pályáztunk az 1916-os, az 1920-as, az 1936-os, az 1944-es és ha ez nem lett volna elég, az 1960-as seregszemlére is, ám aki nem emlékszik a budapesti játékokra, annak nincs gond a memóriájával… Rebesgetik, politikai okok miatt nem lehetett Magyarország vendéglátó, de erről ennyit.

Hanem: az elmúlt esztendőkben ismét felvetődött, hogy a seregszemlének nálunk jobb házigazdája nem is lehetne, igaz, egyelőre csupán idehaza jelent ez témát. Itthon viszont beindult a verkli, 2005 novemberében még a Budapesti Olimpia Mozgalom is megalakult, hogy végre valahára ötkarikás zászlókkal lobogózzák fel a fővárost. A 15 hazai nagyvállalat által létrehozott szervezetnek sokan örültek, néhányan meg nem: a MOB-ban például nem bontottak pezsgőt a BOM tiszteletetére. A „nagy testvér” egy közleményt is kiadott (2006 májusában), amelyben – egyebek között – rögzítette, hogy „…a Budapesti Olimpia Mozgalom néven tömörült civil szerveződés bejegyzését a legjobb szándék ellenére sem tudja támogatni”. A fennkölt megfogalmazás amúgy azt takarta, hogy a MOB kifogásolta az „olimpia” kifejezés használatát, merthogy az – a testület szerint – védett, s a nemzeti bizottságokon kívül más nem használhatja.

Mivel a BOM azóta is BOM (és az O nem az Oltókészülék-javító rövidítése), akár azt is feltételezhetnénk, a vita hónapok óta tart. De nem. Bár a fúzió nem került szóba (nem is baj: a Magyar Optikai Művek miatt a MOM úgyis foglalt, így legfeljebb a BOB lett volna nyerő), a két egylet azóta békésen megfér egymás mellett. A BOM-ot hivatalosan támogató szervezetek között ugyanakkor hiába keressük a MOB-ot, ellentétben mondjuk az 1. Számú Etalon Általános és Sportiskolával, a Magyarországi Amerikaifutball-csapatok Szövetségével, a Sárkányrepülésért Alapítvánnyal vagy a Zsámbéki-medence Életminőség Egyesülettel (ehelyütt mindössze négyet emeltünk ki a húszból).

Pártoló személyből jóval több akad: A-tól Z-ig, sőt Zs-ig (A. Polgár Edittől Zsótérné Erdei Erzsébetig) 1915-en csatlakoztak eddig a BOM-hoz. A tagsághoz gyakorlatilag nem kell más, mint hogy az adatlap fél percig tartó kitöltése után a jelentkező elküldje a bruttó 456 (nettó 365) forintos SMS-t a megadott számra, cserébe a neve (és ha akarja, a foglalkozása) napokon belül felkerül a mozgalom internetes oldalára. Ugyanoda, ahol a hét arany, három ezüst és két bronz fokozatú, öt szakmai, negyvenkilenc média-, illetve hat további támogatót feltüntetik.

A listát böngészve kiderül, BKV-diszpécsertől kezdve portavezetőn, nyugdíjason, tanulón, tanáron, professzoron, vezérigazgatón és sakknagymesteren át szakgyógyszerész és – hogy végre szerencse kísérje a pályázatot – kéményseprő is állt már az ügy mellé. Egy közvélemény-kutatás nemrég azt bizonyította, sokan név nélkül szorgalmazzák, hogy 2016-ban vagy 2020-ban Magyarországon legyen az olimpia: a lakosság 76 százaléka vélte úgy, hogy ideje volna már rendezni egyet.

Szakértők állítják, nem én, így teljes mértékben hihető: mivel Közép-Európa még egyszer sem fogadhatta a sportvilág legjobbjait, a térségnek jó esélye van arra, hogy 9 vagy 13 év múlva rendezővé lépjen elő. Tisztában vannak ezzel Csehországban is: Prága már készülődik a 2020-as játékokra. Nem meglepő, hogy megy a versengés: az az ország, amely – esetleg – házigazda lesz, évtizedekre a régió vezető nemzetévé nőheti ki magát.
Ezért persze áldozni is kell. Hogy mibe kerül ez nekünk? Természetesen sokba: a BOM honlapján közzétett adatok szerint 4600 milliárd forintba. Ebből 3750 milliárdot elvinne az infrastruktúra fejlesztése, míg a sportlétesítményekre elegendő lenne 450 milliárdot költeni. Amint azt olvashatjuk, a költségvetést összesen 720 milliárd terhelné, ezt hét év alatt kellene a mindenkori kormánynak kigazdálkodnia.

És akkor el is érkeztünk a politikához. Feltétlenül a Budapesti Olimpia Mozgalom javára szól, hogy a pártatlanság az egyik legfőbb jellemzője. Noha megalakulása után nem egy öszszeesküvés-elméletet gyártottak azzal kapcsolatban, hogy ez a személy, vagy az a cég miért érzi fontosnak a támogatását, azóta egyértelműen kiderült: sem balra, sem jobbra nem húz a BOM.

„Az olimpia egy nemzet ügye, itt és most mindegy, hogy valaki jobboldali, baloldali vagy liberális beállítottságú. Ebben az ügyben vagy hajlandóak vagyunk egy hajóban együtt evezni, vagy tényleg búcsút mondhatunk ennek az álomnak örökre” – foglalta össze a lényeget Szalay-Berzeviczy Attila, a testület elnöke. Ugyanő azzal kecsegtetett, hogy „…egy olimpia megrendezése ugrásszerűen növelné a tőkebeáramlást és a beruházásokat, sok tízezer munkahelyet teremtene, élénkítené a turizmust, fejlesztené az infrastruktúrát, és ezáltal Magyarországot Kelet-Közép-Európa gazdasági, kulturális és sportközpontjává emelné. Meg merem kockáztatni, hogy ezzel már Bécset is befognánk”.

A 2020-as játékokra 2011-ben kell hivatalosan pályázni, hogy Bécs vagy 2011 van közelebb, azt ki-ki döntse el magában.
A történet viszont úgy teljes, ha felelevenítünk egy 1895-ből származó anekdotát. Immár 112 éve annak, hogy dr. Berzeviczy Albert elnök, valamint dr. Kemény Ferenc titkár vezetésével megalakult a Magyar Olimpiai Bizottság, azt pedig a XIX. század végi feljegyzésekből tudjuk meg, hogy kettejüknek majdnem sikerült Budapestre hozni az első újkori olimpiát – de csak majdnem.

Most az ükunoka próbálkozik (mármint Berzeviczyéknél), ezúton is kívánunk sok sikert.