Ez igazán hajtós meccs volt!

Marijan Vlak az egyik, Valére Billen a másik kispadon, avagy itt egy horvát, ott egy belga egy magyar bajnokin.

Egyfajta mánia az, hogy a honi futballt csak külföldi szakemberek menthetik meg – a Sóstói Stadionban péntek este kiderült, honnan érdemes inkább trénert szerződtetni, Horvátországból vagy Belgiumból.

Mindjárt a hatodik percben úgy tűnt, hogy a „szomszédban” jobb körülnézni: ugyanis Kuttor Attila „bólintott rá” a házigazdák vezetésére. A gól szép volt, a kérdés ugyanakkor felvetődik: az újpestiek is jól tudják, hogy a fehérvári beíveléseknél elsősorban a rutinos védőre kell figyelni – vajon nem készítették fel őket ebből?
Ha nem, az Valére Billen vétke, ha igen, akkor a játékosok a ludasak.

Viszont a lila-fehérek nyugtázhatták örömmel, hogy Kuttor Attila is tud hibázni: a hátvéd beragadt, így szó sem volt lesről, Rajczi Péter pedig köszönte szépen, élt a lehetőséggel, és máris egyenlített az Újpest.

A folytatásban – miközben élvezhető játék zajlott – kiderült, nemcsak edzőt, futballistát is megéri a határon túlról igazolni. Persze itt nem a kiállított szerb Mario Bozsicsra, hanem a székesfehérvári együttest újfent vezetéshez juttató brazil Julinhóra, majd az előnyt tovább növelő bosnyák Juszuf Dajicsra gondolunk (az elé visszapattanó labdát úgy kanalazta be a kapuba, ahogy azt sehol nem tanítják...). A félidőt lezáró sípszó 3–1-nél harsant fel, Marijan Vlak nyilván elégedetten vonult az öltözőbe, míg kollégája azon töprenghetett: hiába játszanak (ember)előnyben, a hátrányt valahogy le kellene dolgozni.

A belga szakvezető úgy gondolhatta, azzal teszi a legjobbat csapatának, ha Mészáros Márk helyett behozza Nagy Olivért (itt jegyezzük meg, egyszer már szokatlanul korán, a 37. percben is cserélt, amikor Korcsmár Zsolt helyére Kőhalmi Andrást küldte be). Több helyzetet a fiatal középpályás beállítása után sem dolgozott ki a vendéggárda (ez nem csupán a támadósor kritikája!), így Valére Billen rászánta magát a harmadik, egyben utolsó váltásra: ha „odaát” bevált a brazil és a bosnyák légiós, talán az „ő” argentinja is eredményes lehet – így reménykedhetett, amikor Lucas Cariatit pályára küldte. Nem sokkal később szépített is az Újpest – az persze meseszerű lett volna, ha a légiós talál a kapuba, megtette azt helyette Tisza Tibor.

Megélénkült a meccs, s „lábra kaptak” az edzők is: Marijan Vlak a kispad mellől magyarázott, Valére Billen viszont élt az edzői zóna kínálta lehetőséggel, fél méterre megközelítette a gyepet, úgy osztogatta utasításait. Hasznosabb tanácsokkal a piros-kékek edzője szolgálhatott: futballistái úgy vélekedtek, hogy a fővárosi csapatnak mindössze egy komoly esélye nyílott az egyenlítésre. Hogy Lucas Cariatinak hét méterről sikerült fölérúgnia a labdát, azért természtesen nem a belga vezetőedző okolható.

A hajtós mérkőzést a Fehérvár végül megérdemelten nyerte meg, egyszerűen azért, mert annak az együttesnek, amely emberhátrányban játszva több mint egy órán át képes megőrizni előnyét, jár a három pont. S hogy a végeredményt is rögzítsük: Fehérvár–Újpest 3–2 – az edzők szempontjából pedig Horvátország– Belgium 1–0...

---- 1 perc: Rajczi jobbról csavarta be a labdát a tizenhatoson belülre, az érkező Kovács Zoltán ígéretes helyzetben, öt méterről emelt fölé.
6. perc: Julinho jobbról ívelt be szabadrúgásból a tizenhatoson belülre, az érkező Kuttor hét méterről a kapu bal oldalába fejelte a labdát.
1–0
9. perc: Bozsics jobb oldalról, a tizenhatossal egy magasságban végzett el egy szabadrúgást, Kuttor pedig a bal kapufa mellé fejelt.
14. perc: Tisza indította a leshatárról kilépő Rajczit, aki 14 méterről, jobbal a bal alsó sarokba lőtte a labdát.
1–1
21. perc: Terjék az öt és felessel egy magasságban lőtt, Balajcza nagy bravúrral kitenyerelte a labdát Lattenstein elé, a középpályás kapura lőtt, a labda nem jutott el a kapuig, mert Julinho lekezelte, majd higgadtan, jobbal, kilenc méterről laposan a kapu közepébe lőtt.
2–1
28. perc: Bozsics lekönyökölte Vermest, Sápi játékvezető kiállította a fehérvári légióst.
38. perc: Sitku ugratta ki Dajicsot, a csatár a tizenhatoson belül előbb kapura rúgta a labdát, ám Balajcza reflexmozdulattal védett. A labda visszakerült Dajics elé, s a csatár remek cselekkel beforgatta Mészáros Márkot, majd estében, kissé kisodródva 12 méterről bal lábbal a bal alsó sarokba lőtt.
3–1
62. perc: Tisza végzett el a fehérvári kaputól 17 méterre egy szabadrúgást, éles, erőteljes lövését a jobb kapufánál álló Sebők már csak beljebb tudta segíteni – kapitális kapushiba volt, mert Sebők biztosan megfoghatta volna a labdát.
3–2
82. perc: Kőhalmi száguldott el a bal szélen, pontos beadását tiszta helyzetből Cariati hét méterről a keresztléc fölé vágta. ---- A hazaiak kapusa, Sebők Zsolt többször is hibázott. Nem mondható el ugyanez a védelem tagjairól, Kuttor Attila, Kocsis Gábor és Mohl Dávid is átlagon felüli produkciót nyújtott, utóbbi érdemelte ki a mezőny legjobbja címet. A középpályán Mario Bozsics buta megmozdulásával, Julinho pedig azzal tűnt ki, hogy egyrészt a fehérváriak közül egyedül viselt hosszú ujjú mezt, másrészt roppant fontos gólt szerzett. A Sitku Illés, Juszuf Dajics csatársorra nem lehetett panasz, előbbi hasznos mezőnymunkája, utóbbi pedig a gólja miatt érdemelt elismerést. Ami az újpestieket illeti: Balajcza Szabolcs adós maradt a bravúrokkal. Erőss Károly hozta szokásos, megbízható formáját, Tisza Tibor megrúgta a maga gólját. ----