„Egy büntetőpárbajra bármikor kiállnék” – interjú Dávid Kornéllal

– Véget ért-e a „gyászidőszak” Milwaukee-ban azt követően, hogy noha a Bucks a Keleti főcsoport harmadik helyén zárta az NBA alapszakaszát, már a rájátszás első körében elbukott az Indiana Pacers ellen?
– Hatalmas csalódás a szereplésünk – mondta Dávid Kornél, a Milwaukee Bucks játékos-megfigyelője, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége elnökségének tagja, a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia alapítója. – S nemcsak a kiesés elkeserítő, az összkép, az idény teljesítménye is. Főleg, hogy a rajt előtti utolsó pillanatban, tavaly szeptember huszonhetedikén szerződtettük Damian Lillardot is. E csereügyletet követően még nagyobbak lettek az amúgy sem csekély elvárások. A csapat háza táján mindenki abban reménykedett, hogy a Janisz Antetokunmpo, Damian Lillard duó megállíthatatlan lesz.

– De nem lett…
– Az alapszakasz első felében gyengébb ellenfelekkel kerültünk szembe, ez 30/13-as mutatót eredményezett. A támadójátékra nem lehetett panasz, ellenben a védekezés sokkal gyengébb volt, mint a Buckst 2018 és 2023 között irányító Mike Budenholzer időszakában. Ez az újonc vezetőedző, Adrian Griffin állásába került. Jött a rutinos Doc Rivers, a második szakasz mérlege mégis sokkal rosszabb, ötven százalék alatti lett, igaz, a minőségi ellenfelek erre az időszakra jutottak. A bajt tetézte, hogy a Janisz Antetokunmpo, Damian Lillard, Khris Middleton trió a 82 meccsből mindössze haton tudott egyszerre pályán lenni. Az alapszakasz végére visszacsúsztunk a főcsoport harmadik helyére, így az Indianával kerültünk szembe a rájátszásban, amelytől a reguláris szakaszban ötből négyszer kikaptunk. A párharcot négy kettőre elvesztettük – ebben sajnos ennyi volt, ami persze óriási csalódás. 

– A Bucks 2021-ben, ötven év szünet után lett újra bajnok. Akkor sokan azt vizionálták, hogy elkezdődik a dinasztiaépítés, vagyis éveken át a Milwaukee lesz
az NBA legjobbja. Volt-e alapja az optimizmusnak?
– Abszolút volt! A csapat Janisz köré épült, a magot olyan rutinos kosarasok alkották, mint Middleton, Brook Lopez, hozzájuk csatlakozott remek kiegészítőemberként Bobby Portis, Pat Connaughton. Jrue Holiday távozása ellenére okkal lehetett bízni abban, hogy a Milwaukee versenyben lesz a bajnoki címért, de legalább az első öt közé bizonyosan befér éveken át.

Született: 1971. október 22., Nagykanizsa Magassága: 206 cm Sportága: kosárlabda Klubjai:  Bp. Honvéd/Tungsram-Honvéd (1987–1988, 1990–1994), Malév SC (1988–1990), Albacomp (1994–1997, 1998–1999, 2000), Rockford Lightning (1997), Chicago Bulls (1999–2000), Cleveland Cavaliers (2000), Toronto Raptors (2000–2001), Detroit Pistons (2001), Strasbourg IG (2001–2002), BC Zalgiris Kaunas (2002–2003), TAU Cerámica (2003–2006), CB Gran Canaria (2006–2008) Kiemelkedő eredményei:   4x magyar bajnok (1993, 1994, 1999, 2000), Eb-14. (1999), litván bajnok (2003), 2x Spanyol Kupa-győztes (2004, 2006), 2x spanyol Szuperkupa-győztes (2005, 2006), Euroliga-ezüstérmes (2004) Válogatottsága: 127 NBA-meccsei száma:   109

– Az NBA szempontjából jobb, ha nincs egyeduralkodó franchise, vagy hasznosabb egy-egy dinasztiaépítés?
– Mindkettő mellett és ellen is szól érv. A legutóbbi dinasztia a Golden State Warriorsé, az azt megelőző a Los Angeles Lakers nevéhez fűződik. Az egyeduralkodókat mindenki le akarja taszítani a trónról, viszont a kiszámíthatatlanság, hogy több csapat esélyes a bajnoki címre, ébren tartja az érdeklődést. Egyébként egyre nehezebb dinasztiát építeni. Egyrészt a játékosok, főleg a sztárok sokkal kevésbé türelmesek, nem hajlandók kivárni, míg felépül köréjük egy olyan ütőképes csapat, amely hosszabb távon esélyt ad a sikerre. Másrészt a sérülések megszaporodása alapvetően befolyásolja az erőviszonyokat: azon múlik, melyik együttes eredményes és melyik nem, hogy kinek a játékosai tudnak egészségesebbek maradni a rájátszásra.

– Janisz Antetokunmpo a 2021-es, megnyert döntő előtt is harcképtelen volt, de a fináléra visszatért, idén viszont az Indiana elleni csatát kihagyta. A Los Angeles Clippers Kawhi Leonardot, a Miami Heat Jimmy Butlert, a New Orleans Pelicans Zion Williamsont vesztette el a playoffra. Véletlen pechsorozat, a kötelező meccsszám „bosszúja”, vagy más oka lehet a sztárok sorát lelátóra kényszerítő sérüléshullámnak?
– Erről rengeteget vitáznak a liga berkeiben is. Gyorsult a játék, ám a prevenció és a rehabilitáció is sokat fejlődött, profibb az étkezés,
a felkészítés – ez elvileg csökkenti a rizikót. Ami a kötelező meccsszámot illeti: hatvannégy alapszakasz-mérkőzésen kell egy játékosnak pályára lépnie ahhoz, hogy versenyben lehessen a különdíjakért. Ez nem csak a dicsőség miatt fontos, sokaknál beépítik a szerződésbe bónuszként, hogy ha kitüntetik, pluszpénzt kap. A San Antonio Spurs mestere, Gregg Popovich ötlete nyomán vált tendenciává
az utóbbi években, hogy az edzők tudatosan és sűrűn a kispadra ültetik a meghatározó embereiket, így mérsékelve a sérülések kockázatát. Ám a sztárok mellőzése ront az üzleten, ezért a liga előírta a minimálisan kötelező mérkőzésszámot. Rengeteget vizsgálták, de nem sikerült bizonyítani, hogy összefüggés lenne a játékpercek száma és a sérülések gyakorisága között.

– Ha szakmai szempontból összevetjük az ön aktív játékoséveit a mai NBA-vel, mi a fő különbség?
– A sebesség és a fizikalitás. Sebességben előrébb tart, a test test elleni küzdelemben visszalépett a játék.

– A sebességet értem.
– Az én időmben sokkal keményebb csaták zajlottak a pályán, jóval többet engedtek meg a bírók. Időközben változott a felfogás, ám az idei rájátszás megint a negyedszázaddal ezelőtti kosárlabdázást idézi. Ebben szerepe van Adam Silver ligaigazgatónak, aki utasításba adta a játékvezetőknek, hogy ne állítsák meg pillanatonként a meccseket. Ha szakadozott a játék, esik az összpontszám, a mérkőzés átmegy büntetőpárbajba, arra pedig nem kíváncsi a néző.

– Rendben, élesebbek a párharcok, viszont az edzők akár az oldalbedobásokra is kérhetnek challange-et, vagyis videós visszanézést, ami enyhén szólva túlzás.
– Az NBA egyik erénye, hogy mindent, ami a játékkal kapcsolatos, folyamatosan monitoroz. Így van ez a videóbíráskodással is. Nem lehet cél, hogy bizonyos időtartamon túlnyúljon egy meccs, a nézők nem akarnak három órát a csarnokban ülni. Főleg nem úgy, hogy ebből fél óra videózással telik. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a bírók – ha hárman vannak is –, képesek-e lépést tartani a felgyorsult játékkal, s az eddigi szinten limitálni a tévedéseik számát. Ezt a két szempontot kell egyensúlyban tartani. 

– A szakmáról beszéltünk – üzletileg mennyit változott az NBA a kilencvenes évek óta?
– Döbbenetes a fejlődés a kínai piac elvesztése ellenére is! Még 2019-ben a Houston akkori általános igazgatója, Daryl Morey a pekingi kormány ellen tüntető hongkongiak melletti kiállásra szólított fel, és Adam Silver is a véleménynyilvánítás szabadságát vette védelmébe. Válaszul a kínai tévék felfüggesztették NBA-közvetítéseiket, és a Rockets kínai szponzorai is visszaléptek. Azóta enyhült a szigor, de a mosolyszünetnek nincs vége, ami sok százmillió dollárjába került az NBA-nek. Ám a liga ledolgozta a veszteséget, köszönhetően az elképesztő nézettségi mutatóknak. Amire korábban sohasem volt példa: 94 százalékos telítettségűek az arénák az alapszakasz meccsein is! Ami a meghatározó bevételi forrásnak számító tévéközvetítéseket illeti: a jelenlegi jogtulajdonos TNT alulmaradhat a streaming-szolgáltatókkal zajló versenyben, amelyek az eddigi csillagászati közvetítési díjakra is rálicitálnak. 

– Ha minden ilyen szép és jó, nem kerülhető meg az egyébként milliószor feltett kérdés: miképp lehetséges, hogy még mindig Dávid Kornél
az egyetlen magyar NBA-játékos? A mostani idény negyven ország 125 külföldi játékosával indult el, olyanok is adtak kosárlabdázót a tengerentúli ligába, mint a sportági nagyhatalomnak aligha nevezhető Angola, Kamerun, Kongó, Dominika, Grúzia, Jamaica, Mali, Szenegál, Szudán, Dél-Szudán, Saint Lucia, vagy éppen Svájc, Ausztria és Bulgária…
– …ráadásul 2019 óta csak külföldi kosaras nyerte el az alapszakasz MVP-címét – ez nagyon csípi az amerikaiak szemét! Én is alig hiszem el, hogy még mindig az egyetlen magyar NBA-játékos vagyok, miközben a liga manapság sokkal nyitottabb, mint az én időmben volt. Legalább ennyire szomorú, hogy Euroliga-játékosunk sincs Hanga Ádámon kívül.

– Ez magas labda, hiszen egy éve már ön is tagja a kosárlabda-szövetség új elnökségének!
– Nemcsak elnökségi tagként van rálátásom a sportág hazai helyzetére, járom az utánpótlásversenyeket, és egy-egy korosztályos Eb-n természetesen figyelem a magyarokat is. Talán az a legerősebb vészjelzés, hogy noha jobbára a B-divízióban szerepelnek a válogatottjaink, még ott sem versenyképesek a legjobbakkal. A tehetségeink, mert persze vannak reményteli fiatalok, 16-17 évesen nem tudnak szintet lépni. Ha ki is kerülnek külföldre, már nem tűnnek ki a sok jó játékos közül. A szakmai nevelésükkel és a menedzselésükkel is vannak problémák, nem beszélve arról, hogy ők maguk mennyi áldozatra hajlandók a karrierjük érdekében.

– E megállapítás tekinthető a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia alapítója önkritikájának is?
– Annyiban igen, hogy noha húsz éve működünk, a mi tehetségeink sem tudtak berobbanni a sportág elitjébe. Eljutottak a válogatottakba, de a következő magasságot nem sikerült átugorniuk. Persze a probléma összetett. Hogy csak egy témát említsek: vajon van-e itthon elegendő képző edző, s akik ezen a területen dolgoznak, megtanítják-e a gyerekeknek az alapokat? Végigjárják-e a fiatalok mindazon szakmai lépcsőfokokat, amelyek nélkül nincs sikeres felnőttkarrier?

– Mondhatjuk-e, hogy jelenleg fő tevékenysége szerint a Milwaukee Bucks játékosmegfigyelője?
– Így van. 

– Elsők között volt annak idején, akik felfigyeltek Janisz Antetokunmpóra. Mi a garancia arra, hogy egy sok munkával feltérképezett tehetség az őt kiszemelő NBA-klubot erősíti majd?
– A világon semmi! A drafton a klubok az előző idény eredménye alapján meghatározott sorrendben szemezgethetnek a kosárlabdázók körül. Mi idén a huszonharmadik helyen választunk majd, az előttünk lévő huszonkét együttes akár minden olyan játékosra lecsaphat, akit a Bucks vezetőinek figyelmébe ajánlottam. Ha nagy szükségünk van valakire, a draftjogok csereberéjével, pénz és játékosok feláldozásával feljebb lehet kúszni a draftrangsorban – ezt a megoldás választotta például a Dallas Mavericks, amikor 2018-ban mindenáron meg akarta szerezni Luka Doncicot. Az elmúlt hetekben sűrű volt a programom: mindennap konferenciabeszélgetésen vettem részt itthonról, sőt egy hetet Chicagóban is eltöltöttem, ahol a draftra készülők mutathatták meg a tudásukat.

– Ezért nem vehette át személyesen a Magyar Sportújságírók Szövetségének gyulai éves kongresszusán a legjobb szakkommentátornak járó Lázár Bence-díjat.
– A díjátadót sajnos egy időben tartották a chicagói utammal. Megtisztelő, hogy rám esett a választás, hiszen nagyon szeretem ezt a munkát. A látszat ellenére csöppet sem könnyű. Nem véletlenül kértem ki többször is a Milwaukee Bucks tévéjétől nemrég nyugdíjba vonult riporterlegenda véleményét arról, milyen határok között kell mozognia a közvetítő riporter mellett egy szakkommentátornak. Igyekszem naprakész lenni, alaposan felkészülni, de így sem mindig vagyok elégedett magammal. Vannak jobb és rosszabb estéim; remélem, az utóbbiból akad kevesebb, mindenesetre a Lázár Bence-díj jó visszajelzés.

– Ennyi elfoglaltság mellett mennyi ideje marad az akadémiájára?
– Amennyire tudok, részt veszek a mindennapokban. Büszkén mondhatom, hogy megnyertük a férfi harmadik vonalnak számító NB I B Zöld-csoportot, így feljutottunk a másodosztállyal egyenértékű NB I B Piros-csoportba. Ilyen magasságban korábban sohasem jártunk, igaz, nem is volt felnőttcsapatunk. A jelenlegi keretben nyolc saját nevelésű kosaras szerepel, a két idősebb játékos pedig nálunk edzősködik. A lányok az NB I B Piros-csoportjában az élvonalba jutásért a Sportdarázs-SMAFC-cal vívtak bajnoki döntőt. E sikerek erős motivációt jelentenek a fiatalabbaknak, nekem pedig éppoly kedvesek, mint amikor az Albacomppal magyar bajnok lettem. Szívfájdalmam, hogy a többi korosztály edzéseire és meccseire kevesebbszer jutok el, mint ahányszor szeretnék, ámbár a legnagyobb kihívás az, hogy elég időt töltsek a gyermekeimmel.

– A két fiúval és a két lánnyal.
– A lányok már nagyok, Dominika tavaly diplomázott, Mia elsőéves az ELTE-n. A fiúk viszont még kicsik: Dalton elsős, Benedikt pedig most megy majd oviba. Amikor a lányok voltak picik, aktív sportolóként rengeteget utaztam, s éppen azt szerettem volna a fiúk esetében elkerülni, hogy tőlük is sokat legyek távol. Amikor itthon vagyok, én viszem őket iskolába és bölcsődébe, s ha tehetem, megyek értük délután is, igyekszem minél több időt velük tölteni. Ha mégis utaznom kell, egy-két nap után már nagyon hiányoznak.

– Van közöttük, aki az édesapjuk nyomdokába léphet?
– Mia az egyetem mellett az akadémiánk felnőttcsapatában kosárlabdázik, meghívót kapott az U20-as válogatottba. Benedikt csak hároméves, de már igényli, hogy labdázzak vele. Igaz, van a családban sportos csábítás bőven, hiszen a feleségem az élvonalban kézilabdázik, az apósom pedig évtizedeken át irányította a dunaújvárosi jégkorongklubot.

– Idén már húsz éve annak, hogy a spanyol TAU Cerámicával Euroliga-döntőt vívott. Mikor volt legutóbb kosárlabda a kezében?
– Amikor Benedikttel játszottam, amúgy már nem kosárlabdázok.

– Egy büntetőpárbajra azért kiállna az akadémián edzősködő egykori válogatott irányítóval, Dzunics Braniszlavval?
– Bármikor, minden további nélkül! Ennél többet viszont nem vállalnék…

Noha Michael Jordan rezidenciája Floridában van, ha Chicagóban mégis összefutottak volna, esetleg felhívta volna őt, képben lenne, hogy ki is kereste?
Miután bemutatkoztam a telefonban, a nevem alapján egészen biztosan azonosítana, már csak azért is, mert kiváló a memóriája. Mi nemcsak a Chicago Bullsban voltunk csapattársak,
a Washington Wizardsnál is együtt kezdtük a felkészülést.

– Ha lesz is egyszer újabb magyar NBA-kosaras, azt már kizárólag Dávid Kornél mondhatja el magáról, hogy minden idők legnagyszerűbb kosárlabdázójával közös öltözőt használt, vele edzett.
– Michael Jordan kultusza töretlen, a nagyságát az is bizonyítja, hogy noha már huszonegy éve visszavonult, nemcsak a kosárlabdázásban mérik hozzá a mai napig a feltörekvő fiatalokat, más sportágakban is mércét adott. Szerencsés vagyok, hogy a Jordan-korszakban voltam aktív, bár a mai NBA-ben is boldogan kosárlabdáznék; mindig élmény, ha az ember a legjobbak között méretheti meg magát. Ennyi idő után is kíváncsi vagyok a sztárok titkaira, ezért sem tudok búcsút venni az NBA fantasztikus világától, noha megfordult már a fejemben a gondolat.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. május 25-i lapszámában jelent meg.)