„Ígérem, a lelkemet kiteszem!”

– Hányadik selejtezősorozatának vág neki?
– Bicskei Bertalannal volt egy, Gellei Imrével még egy, Lothar Matthäus ugyebár nem vett számításba, úgyhogy ez lesz a harmadik – számolta ki gyorsan az újabb rajton kívül a 46. válogatottságát váró fedezet. – Ha abból indulok ki, hogy három a magyar igazság, akkor a helyzet reményt keltő.

– Tehát nyerünk?
– Ígérni semmit sem tudok. A jó start most különösen fontos lenne, de tudomásul kell vennünk, hogy a papírforma a vendégek mellett szól. Azért viszont tehetünk, és teszünk is, hogy a pályára már úgy fussunk ki: mi vagyunk az esélyesek. A kilátások mindenesetre nem rosszak, azok után, hogy napokon át együtt készülhetünk, hazai környezetben, jó talajon, telt ház, csodálatos szurkolótábor előtt futballozhatunk. Persze iparkodhatunk mi bárhogy, a nagykönyvben úgyis megvan írva a végeredmény. Csak azt sajnálom, hogy a kezdés előtt nem tudom fellapozni… Habár akkor sem lennék nyugodtabb, ha ismerném a végeredményt.

Az a jó, ha már éget a meccsláz

– Feszült?
– Csak annyira, amennyire kell. Amúgy tényleg kell: meccsláz nélkül semmi értelme az egésznek. A többieken is felfedezni vélek némi idegességet, a szerdai edzőmérkőzésen nyújtott kapkodó játékunkat is ennek tudom be. Csak mentünk előre, mihamarabb gólt, gólokat akartunk szerezni, hogy bizonyítsunk egyrészt a drukkereknek, másrészt magunknak. Különben rendben van a csapat, az együtt töltött öt nap igen hasznos volt. Jelzem, általában jól sül el, ha egy-egy találkozó előtt ilyen sokáig készülhetünk együtt. Legutóbb az angolok elleni összecsapást vezette fel komolyabb összetartás, és bár Manchesterben három egyre kikaptunk, úgy tapasztalom, a közvélemény azóta lát fantáziát az együttesünkben.

– A kötelező szurkolói optimizmuson, valamint részrehajláson túl mi szól a válogatott mellett?
– Nem az elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom: nagy egységet érzek a csapatban. Amikor becsúszik egy-egy baki a pályán, mást sem hallok, mint hogy mindenki a hibázó társát biztatja. Fogalmazhatok úgy is, hogy egymást építjük fel. Ha, mondjuk, nekem nem megy úgy a játék, ahogy azt szeretném, biztos lehetek benne, mások hozzátesznek annyit, hogy a gyengélkedésemnek ne legyen következménye. A következő meccsen meg majd nekem jön ki a lépés.

Emberek küzdenek a pályán, nem gépek

– Az utóbbi hetekben mutatott formája alapján sokan talán öntől várják el a kiugró teljesítményt.
– Ez örömteli, szeretnék is jól futballozni, de ne feledjük, hogy emberek, nem pedig gépek vagyunk. De ha valamiben, hát abban biztos lehet mindenki: ha nem is nyújtok átlag felettit, ígérem, a lelkemet kiteszem a válogatottért.

– Amióta Bozsik Péter kinevezte a csapat kapitányának, változott valamit a játéka?
– Semmit. Igyekszem ugyanolyan alázattal futballozni, mint eddig. Megjegyzem, roppant megtisztelő számomra, hogy én viselhetem a karszalagot, de ennek a gárdának bárki lehetne a kapitánya. Egyfelől a már említett összhang, másfelől a képességek miatt.

– Maradjunk önnél: elképzelhetőnek tartja, hogy a meccs ötödik percében vissza kell fognia társait, nehogy elragadja őket a hév?
– Benne van a pakliban. Éppen ezért még a találkozó előtti órákban is sokat beszélünk majd arról, hogy elsősorban a higgadt, türelmes játék vezethet eredményre. Egy mérkőzés azért tart kilencven percig, mert még a kilencvenedikben is lehet gólt lőni. A labdarúgásban óriási szerepe van a pszichológiának, ha valaki megfelelő pillanatban talál a rivális kapujába, az néha egy gólnál is többet ér.

– A hét elején úgy nyilatkozott: négy pontot remél a Norvégia, illetve a Bosznia-Hercegovina elleni csatától. Az egy pont szombaton, három szerdán leosztással kiegyezne?
– Előre semmit sem fogadok el. Mert például végezhetünk úgy is döntetlenre, hogy az öltözőben az elszalasztott győzelem miatt kesergünk, miközben az is megeshet, hogy majd’ kiugrunk a bőrünkből, úgy örülünk az iksznek. Szóval már a norvégok elleni meccsnek is úgy kell nekimennünk, hogy itt kizárólag mi győzhetünk. Meleg szívvel, hideg fejjel kell játszanunk, mint egy vadász, ki kell várnunk a legjobb pillanatot, hogy leterítsük ellenfelünket.

Ha kell, a norvégok a kapufát is lefejelik

– Nem lesz könnyű dolguk.
– Ebben egyetértünk. A norvégok még a kapufába is belefejelnek, ha szükséges.

– Beugrik bármilyen emlék az északi vetélytársról?
– Csak egy régi. Az Ubrankovics Mihály vezette U16-os együttessel itthon három egyre megvertük őket, idegenben kettő kettőre végeztünk, úgy, hogy a kinti mérkőzés második gólt én szereztem, ráadásul a Nemzeti Sport nekem szavazta meg a mezőny legjobbja címet. Hm, a Megyeri úton három egy, Oslóban kettő kettő a mostani Eb-selejtezőkön? Azonnal aláírom!

– Épp az imént mondta, hogy előre semmit…
– Kivéve ezt. Cserébe lehet más a mezőny legjobbja.

– Látom, a hangulatával nincs gond.
– Miért lenne? Bármerre jártam az elmúlt napokban, éreztem, hogy foglalkoznak velünk, hogy szorítanak nekünk, és ez a fajta pozitív kisugárzás rengeteg erőt ad. Közhelyszerűen hangzik, de igaz: most jó magyar futballistának lenni. S ha már idáig jutottunk, próbáljuk nem elrontani a magunkról kiállított képet.

– A minap mesélte, kedves ismerősének, egy idős úrnak olyannyira tetszett a két hete Grazban mutatott rövid paszszos, labdabirtoklós játékuk, hogy az Aranycsapathoz hasonlította a teljesítményüket, igaz, a második félidőben, amikor visszaesett az együttes, elbóbiskolt a bácsika. Ha ezúttal végig fenn maradna, az nyilván jót jelentene.
– Aludjon el nyugodtan a szünet után, úgyis későn kezdődik a találkozó, csak másnap reggel ébredjen arra, hogy megint kettő egyre nyertünk… ---- Az elmúlt napokban több szakember is elmondta már véleményét a válogatott soron következő mérkőzésével, a Norvégia elleni Eb-selejtezővel kapcsolatban. E helyütt öt korábbi kapitányt kérdeztünk arról: szerintük van-e esély arra, hogy az együttes továbbjutó helyen végezzen a C-csoportban, illetve aktuálisan az is érdekes, hogy Bozsik Péter csapata győztesen vonul-e le a Szusza Ferenc Stadion gyepéről? A szakemberek közül többen is dicsérik a nemzeti csapatnál zajló munkát, mondván, van stílusa a válogatottnak.

Bicskei Bertalan: „A mi csoportunk az egyik legkönnyebb, de a magyar futball mai állapotában ebből a »könnyű« csoportból is bravúrnak számítana a továbbjutás. Persze nem indulhatunk ki klubcsapataink szerepléséből, hiszen a válogatott keretet zömében külföldi bajnokságokban légióskodó labdarúgók alkotják. Látszik, hogy Bozsik Péternek miféle elképzelései vannak a válogatottal kapcsolatosan. Úgy tűnik, a régi magyar futball hagyományaira támaszkodva sok passzra, sok mozgásra, a technikára építi a taktikát. Ezen nem is kell változtatni.”

Csank János: „Ha csak a magyar labdarúgás jelenlegi helyzetét vennénk figyelembe, kijelenthetnénk, hogy sajnos semmi esélyünk a továbbjutásra, még ebből a selejtezőcsoportból sem. Viszont a magyar válogatottban szerencsére egyre több külföldön edződő, erős bajnokságban futballozó játékos található, tehát e tekintetben talán kedvezőbb a kép. Különben pedig a norvégok nem rosszak, ám nem is annyira jók, hogy ne lehetne ellenük keresnivalónk. Ahogy hallottam, olvastam, az északiak nincsenek a topon, így mi a technikás játékunkkal meglephetjük őket. Remélem, hogy a mieink megbecsülik a labdát, s az már fél siker.”

Garami József: „Először is nagyon örülök annak, hogy az eddig lejátszott meccseken voltak biztató momentumok, amelyek derűlátásra adnak okot. Fontos lenne a futballunk jövője szempontjából, hogy jól szerepeljen Bozsik Péter együttese, hiszen klubcsapataink már elbuktak a nemzetközi porondon. Van jó néhány játékos a keretben, akit ismerek, bízom bennük, továbbá igenis akad az országban tizenöt-húsz olyan tudású futballista, akinek a magyar válogatott színeiben lehet esélye az Eb-selejtezőkön. Bizakodó vagyok, és szurkolok a csapatnak.”

Mezey György: „Most sincs több esélyünk, mint korábban volt, teljesen mindegy, ki a szövetségi kapitány, és hogy milyen erősségű ellenfelek szerepelnek a csoportunkban. Csúnya, kellemetlen, de eredményes futballt játszanak a norvégok, még ha ez mostanában nem is mindig mutatkozott meg. Hiába vagyunk technikásabbak és jobbak futballtudásban, mint a skandinávok, nem biztos, hogy ez szombat este elég lesz a győzelemhez, bár rendkívül fontos lenne a jó kezdés. A csoportban a már említett norvégok mellett a görögök, a törökök, sőt az általam legjobban ismert bosnyákok is előttünk járnak.”

Verebes József: „Én csak az angolok elleni mérkőzés első félidejében láttam Bozsik Péter csapatát, és azon a mérkőzésen úgy tűnt, hogy labdabiztosak vagyunk. Norvégia a sztárok tekintetében jobban áll, mint mi, gondolok itt a két támadójukra, Ole Gunnar Solskjaerra és John Carew-ra. Ebből kiindulva hatalmas feladat vár a védelmünkre, de a győzelemhez gólokat kell lőni. Játékban ugyan jobbak vagyunk a norvégoknál, de többször is bebizonyosodott már, nem biztos, hogy ez elegendő. Egyelőre megtippelhetetlen, hogy hányadik helyre lehetünk jók a csoportban.” ----
Központi zár: Király; fékrendszer: Fehér, Juhász, Éger, Halmosi; oldalvédelem: Horváth, Molnár, Dárdai; motor: Gera, Huszti; turbó: Szabics. Ja, és a kormánykeréknél: Bozsik. Jó úton a 2008-as Eb-re mottóval a Pappas Auto ezzel a csapattal rukkolt elő a pénteki sajtótájékoztatón, amelynek keretében kiderült, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetséggel éppen egy esztendeje megállapodást kötő, azóta a szervezet prémiumpartnereként is ismert vállalat megújította az együttműködést: a támogatás keretén belül húsz KIA gépjárművet bocsát az MLSZ rendelkezésére.

Az osztrák menedzser-igazgató, Friedrich Lixl az augusztus 16-i Ausztria–Magyarország mérkőzésre édesapját, feleségét és gyermekét is kivitte, aztán úgy örült a vendégsikernek, mint ha magyar lenne… Elkészült a nemzeti együttes legújabb szerelése, az Adidas piros dresszét, fehér nadrágját és zöld sportszárát ma avatja fel a csapat.