Paks: ez is nagyot szólt!

Tolna megye történetének első NB I-es mérkőzését rendezték meg az atomvárosban. Természetesen itt volt a környék apraja-nagyja, zöld-fehér sálakat lengetve, dobokat ütve – és persze jöttek a debreceniek is, mintegy százan, szomorúan, visszafogottan. Debrecen futballcsapata, no meg lelkes tábora nem szokott hozzá a szkopjei „kivégzéshez” hasonlatos kudarcokhoz (emlékeztetőül: a szerdai BL-selejtezőn a Loki 4–1-re kikapott a Rabotnicskitől, és így 5–2-es összesítéssel a macedón gárda jutott tovább).

A helyiek a meccs előtt húsz zacskó szotyolában fogadták volna a paksiak győzelmét, és optimizmusukat tökéletesen alátámasztotta mindaz, ami az első félidőben történt. A mecscsen nem látszott meg, hogy az egyik csapat néhány napja még a Bajnokok Ligájába jutásért játszott, a másik pedig most jutott fel a másodosztályból. Kiegyenlített küzdelem folyt, Lengyel Ferenc, a paksi sikeredző fegyelmezett játékot kért az övéitől, akik ezt tökéletesen meg is valósították. Elöl Belényesi Miklós zavart, mögötte három támadó és két védekező középpályás, no meg a hátvédsor állta a debreceni rohamokat, illetve állta volna, ha a Loki a tőle megszokott fergeteges akciókkal operál. Ám szó sem volt erről. A tiszta pirosban játszó vendégek rendkívül visszafogott teljesítményt nyújtottak, és erre még az sem lehet mentség, hogy legjobbjuk, Sándor Tamás elutazott ugyan a bajnokira, ám kisebb sérülés miatt kihagyta a mérkőzést.

Alighanem Supka Attila is érezte, hogy változtatnia kell, hiszen pályára küldte Dzsudzsák Balázst, Bojan Brnovicsot, majd a hajrában Igor Bogdanovicsot is.
De ez sem segített.

Sőt a kettős emberelőny sem – a hazaiak a folytatásban is egyenrangú ellenfelei voltak a Debrecennek, sőt a nagyobb ziccerek is előttük adódtak. Telt-múlt az idő, és a szurkolói által támogatott paksi gárda megpróbálta begyötörni a győztes gólt. Nőtt a feszültség, fokozódtak az izgalmak, s ennek tudható be a két kiállítás is: előbb Molnár Zoltán, majd a csereként beálló Fehér Attila mehetett zuhanyozni, de a Loki még a kilenc emberrel küzdő újonccal sem bírt. Izgalmas lett a meccs hajrája, és ha nem is volt túlságosan magas a színvonal, a történelmi mérkőzés így is emlékezetes marad minden paksi drukker számára. Nem csoda, hogy vastaps kísérte az öltözőbe a helyi zöldeket, akik bravúrosan kezdték az idényt. A Lokinál viszont jól jön a kéthetes szünet, a kijózanító pofonok után talán lesz idő rendezni a sorokat. ---- 14. perc: Tamási labdájával Kiss Tamás lépett ki a lesre játszó védők közül, Csernyánszki a kapujából kifutva tisztázott a paksi középpályás elől.
29. perc: Báló cselezgetett befelé a bal oldalról, a kapuval szemben 18 méterről kapura lőtt, a labda kevéssel suhant el a bal alsó sarok mellett.
43. perc: Horváth Sándor buktatta Zsolnait a paksi kaputól 22 méterre, Madar végezte el a szabadrúgást, és remek lövéssel célozta meg a jobb felső sarkot, de Kovács bravúrral védett.
57. perc: Buzás remek labdájával Kiss Tamás futott el a bal oldalon, okos, huszonöt méteres emelése nyomán a labda a bal felső sarok felett hagyta el a játékteret.
69. perc: Kiss Tamás hatalmas bedobását a berobbanó Tamási a keresztlécre fejelte, a kipattanót Belényesi bólintotta ismét kapura, de Csernyánszki lehúzta a labdát a jobb sarok elől.
73. perc: Brnovics játszott a 16-os vonalánál álló Madarhoz, Molnár Zoltán becsúszás közben kézzel ért a labdához. A játékvezető felmutatta a második sárga lapot s vele a piros kártyát is a védőnek.
81. perc: A percekkel korábban beálló Fehér Attila hátulról akasztotta a felezővonalnál megiramodó Bogdanovicsot, amiért Bede játékvezető rögtön kiállította a paksi védőt. ---- Kovács Attilának meglepő módon nem volt különösebb védenivalója, hiszen előtte a paksi hátvédsor tagjai egymást múlták felül, Salamon Miklós legszebb dunaújvárosi napjaira emlékeztetően rombolt. A legjobb Tamási Gábor volt, aki rengeteget futott, és egyszer kapufára fejelte a labdát. Persze minden hazai játékos dicséretet érdemel: Buzás Attila és Belényesi Miklós például időnként igencsak zavarba hozta a Loki-védelmet. A vendégeknél Csernyánszki Norbert magabiztosnak tűnt, a hátvédek közül Éger László emelkedett ki, aki paksiként gratulált földijeinek. A középpályán Böőr Zoltán és Madar Csaba harcolt a legtöbbet, Halmosi Péter is sokat vállalt, de jóval tompább volt a megszokottnál. A Loki csatárai ezen a napon egytől egyig csődöt mondtak.