Triatlon – milliónyi hős

Tekintsünk vissza a szédítő ívű karrier indulására. A történet Hawaii Oahu nevű szigetének Waikiki névre hallgató tengerpartján kezdődött négy sportemberrel. Az egyikük leúszott 3.8 kilométert, a másik kerékpáron teljesített 180 kilométert, a harmadik pedig lefutotta a maratoni távot. Ők hárman eldicsekedtek ezzel a negyediknek, aki egy ideig hallgatott, aztán közölte velük, ő mind a három teljesítményre képes. Így szól a legenda. Az viszont tény: 1978-ban a tengerésztiszt, John Collins és társai fogadásból egyesítették a három nagy hawaii viadalt, a 3860 méteres Waikiki Rough Water Swim úszó-, a 180.2 kilométeres Radrennen von Oahu kerékpár- és a klasszikus távú, 42.195 kilométeres Honolulu Marathon futóversenyt. Ez volt a hivatalos nyitány, bár triatlon jellegű viadalt már 1974 szeptemberében is rendeztek az Egyesült Államokban, San Diegóban.

Az első hawaii versenyen tizenöten indultak, a harmadikon már százan, köztük két nő. Az első hős az amerikai Dave Scott volt, aki hatszor nyerte meg az embert próbáló Ironman viadalt. Magyarországon 1983 júniusában, a Vasi Vasember elnevezésű versennyel indult hódító útjára a sportág.
A Nemzetközi Triatlonszövetség 1987-ben alakult meg, s egy esztendővel később az „Iron War” becenévvel illetett versenyen egy újabb hatalmas egyéniség tűnt fel: a később szintén féltucatszor diadalmaskodó Mark Allen, aki legyőzte Scottot. A sportág hazai története szempontjából szintén fontos ez az esemény, hiszen az 1400 induló között volt a magyar Kropkó Péter is, aki itt mutatkozott be a nemzetközi mezőnynek.

Ekkorra már nagy tömegek nézték és művelték ezt a sportot. S mivel nem kell hozzá különleges sportfelszerelés (a kerékpár ugyan nem olcsó, de elérhető áron be lehet szerezni), a világ minden táján robbanásszerűen fejlődött. Olyanyira, hogy a távokat lerövidítve (1500 méter úszás, 40 kilométer kerékpározás, 10 kilométer futás) triatlonban 2000-ben már olimpiai bajnokot avattak.

A kezdetben nem is extrém sportnak, hanem egyszerűen őrültségnek tartott sportág hihetetlen tömegeket mozgat meg világszerte. A triatlont milliószámra űző gyerekek, fiatalok, felnőttek és öregek egymással, de főleg önmagukkal harcolnak meg a ma már több távon is megrendezett versenyeken. Ebben a sportban ugyanis nemcsak Mark Allenek, Kropkó Péterek és Kuttor Csabák nyerhetnek, mindenki győztes, aki célba ér.

Márkus Gergely már fiatalon megismerkedett a triatlonnal édesapja, Márkus Gábor révén. Gergely hamarosan a szerelmese is lett a sportágnak – ám nem versenyzőként, hanem szervezőként ápolja az azóta már sokéves kapcsolatot. A Nemzetközi Triatlon Unió fejlesztési igazgatójaként, az európai szövetség főtitkáraként nagy rálátása van szeretett sportágára, főleg azok után, hogy az athéni olimpián őt kérték fel a triatlonversenyek igazgatójának, a pekingi ötkarikás viadalon pedig társigazgatójaként működik majd közre. „Milliók triatlonoznak határainkon túl, idehaza pedig tízezres nagyságrendű a sportágat űzők száma, s közülük két-háromezer az igazolt versenyző. A nyolcvanas évek közepén hatalmas lendülettel indult a magyar triatlonsport. Azt a fejlődési ütemet nehéz volt tartani, jelenleg azon vagyunk, hogy az amatőr és a diáksport bázisát megerősítve, a régi versenyhelyszíneket újra bevonva vagy megtartva, újakat keresve építsük tovább a sportágat” – mondja Márkus Gergely.

A triatlon arról (is) híres, hogy szinte minden korosztály aktívan űzi, a legkisebbek 7-8 évesek, a legkorosabbak pedig túl vannak a nyolcvanon is. A triatlonnak különleges hangulata van, aki egyszer belekóstol, nem felejti el. Családi sport ez, hiszen a família minden tagja megtalálja a maga korosztályát és versenytávját. Egy olyan rendezvény, mint például a tiszaújvárosi Triatlon Nagyhét, sokak számára egyet jelent a nyaralással.
Ami a magyar elitet illeti, a középmezőnyhöz tartozik, a sportdiplomáciánk viszont már most eredményes.

„Szeretnénk, ha 2010-ben Budapest világbajnokságot rendezne – magyarázza Márkus. – Vetélytársunk Manchester külvárosa, Salford, úgy tűnik, hasonlóak az esélyeink. Ami mellettünk szól, az a főváros és Magyarország sportmúltja, a rengeteg sikeres rendezésű világverseny. És persze a páratlan helyszín: a Városliget, a Hősök tere és az Andrássy út. Salford egyedül a Manchester United stadionjával büszkélkedhet, viszont ők már több Világkupa-viadalt rendeztek a helyszínen, míg a mi pályáink egyelőre csak papíron és a fejekben léteznek. Erőteljesen lobbizunk, és remélem, elnyerjük a rendezés jogát.” ---- A ---- 1