Nemcsak a csapatot, a nézőket is sajnálta

Mészöly Géza megdöbbent. Csütörtök délután a Fradi–Vasas edzőmeccs után sietett a Megyeri útra, hogy a helyszínen lássa az Újpest–Vaduz UEFA-kupa-selejtezőt, s amikor a kapuhoz ért, azt mondta neki a biztonsági őr: „Gyere, Géza, segíts a csapatnak, a liechtensteiniek már vezetnek egy nullára...” Végül Mészöly Géza korábbi csapata, amellyel két bajnoki ezüstérmet nyert, a magyar futball egyik legszégyenteljesebb kupakudarcát „érte el”. Az igényes lila-fehér szurkolótábor annak idején azt láthatta, hogy a Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó csatársor vagy később a zseniális Törőcsik András még a legnevesebb ellenfeleket is legyőzi. Rég volt. Mint ahogy a múlt része Mészöly Géza számára az újpesti edzősködés is. Mégis érdekes lehet, miként élte meg a helyszínen a lilák csúfos vereségét, s persze milyen érzésekkel készül a megfiatalított Vasassal a bajnoki rajtra.

– Amikor csütörtök este a stadionba érkezett, már vezetett a Vaduz. Mire gondolt? Hogy nehezen indul a meccs? Hogy volt játékosai még nem kapták el a ritmust, ám úgyis fordít majd a csapat?
– Természetesen én is továbbjutást vártam az Újpesttől, de ez aligha meglepő – mondta Mészöly Géza. – Eszembe sem jutott lenézni a liechtensteinieket, de tisztában voltam korábbi csapatom erejével. Normális körülmények között, motivált, a meccsre tökéletesen ráhangolódott Újpestnek nem jelentett volna gondot a Vaduz legyőzése.

– Ön tökéletesen ismeri az Újpestet. Nap mint nap együtt dolgozott ezzel a társasággal. Mi történt csütörtök este a Megyeri úton?
– Szörnyű élmény volt. Nekem különösen az.

– De önt tapssal, szeretettel fogadták.
– A nevemet skandálták, és miközben arra gondoltam, hogy ennél tökéletesebb visszajelzést nem kaphattam volna az Újpesten eltöltött időszakról, egyre inkább mehetnékem volt. A feleségemnek a harmadik vaduzi gól után azt mondtam, jobb, ha megyünk.

– Nem válaszolt: mi történt az Újpesttel?
– Nehéz erről beszélnem, hiszen tisztelem Bicskei Bertalant. De az nem volt szerencsés, amit mondott: valahogy úgy fogalmazott, ez még nem az ő csapata volt. Remélem, nem arra célzott, hogy Mészöly Géza Újpestjét verték meg négy nullára. Tudom, hogy kevés ideje volt megismerni a játékosokat, elkezdeni az érdemi munkát, ám egy edző akkor sem mondhatja azt, hogy semmi köze a csapathoz, no meg ahhoz, ami a pályán történik. De hogy válaszoljak is a kérdésére: azt láttam, hogy a fiúk rendkívül fásultak, kedvetlenek, motiválatlanok. Valóban megdöbbentő volt mindez, hiszen én nem ezt szoktam meg tőlük. Mi egymásért is küzdeni tudó csapatot, közösséget alkottunk, és ha olykor el is buktunk fontos meccseket, sőt a bajnoki címet is, a lelkesedésre, a motivációra aligha lehetett panasz. Nem véletlen, hogy a Szusza Ferenc Stadion igazi oroszlánbarlanggá vált, 2005-ben senki sem tudott legyőzni bennünket ezen a pályán. Erre most idejön a Vaduz, és négyet lő a Megyeri úton. Azt mondom tehát: csapat és edzője nem talált egymásra. Ez a teljesítményen tökéletesen látszott.

– Megérti Bicskei Bertalant, hogy azonnal lemondott?
– Nem volt más választása. Újra meg kellett állapítanom, hogy hihetetlenül kritikus és kemény az Újpest szurkolótábora, amely alaposan kiosztotta őt. Nem biztos, hogy Bicskei Bertalant kellett volna gyalázni, a kritikát inkább azokkal szemben kellett volna megfogalmazni, akik váltottak a kispadon. Büszke vagyok magamra, hogy engem az ott eltöltött időszak alatt néhány kritikus hangot leszámítva tiszteltek, s talán még valamennyire kedveltek is.

– Érzett elégtételt?
– Ugyan már! Egyszerűen sajnáltam a csapatot és persze a nézőket is. Egyszerű szurkolóként mentem ki, hiszen lezártam életem korábbi szakaszát. AzÚjpestre mindig jó érzésekkel gondolok majd, de én most már a Vasassal foglalkozom. Edzéseket vezetek, ugyanúgy, mint a Megyeri úton. Ezt csak azért mondom, mert voltak, akik azt mondták, a segítőm, a most már vezetőedző Valére Billen tartotta a tréningeket, s én csak díszpinty voltam mellette. Hát nem. Sokat köszönhetek Billennek, remek szakember, de a felelősség az enyém volt, én határoztam meg a taktikát, az összeállítást.

– Angyalföldön majd bebizonyíthatja.
– Ezen dolgozom. Tudom, hogy voltak, akik gúnyolódtak, hogy a kiesett Vasast választottam, a csütörtöki, Fradi elleni edzőmeccsen is kiabáltak ezt-azt a zöld-fehér szurkolók, de én boldog vagyok, hogy újra Angyalföldön lehetek. Most még ütött-kopott itt minden, olyan, mint amikor piros-kék dresszben futballoztam, de láttam a terveket, tudom, hogy előbb-utóbb megszépül minden a Vasasnál, s jó csapatunk lesz. Hosszú távra tervezünk, ami persze nem azt jelenti, hogy ne akarnánk majd győzni mindig mindenki ellen. Vannak ügyes gyerekeink, a Vácról igazolt Nagy Tamás például istenáldotta tehetség, de rajta kívül is akadnak olyan srácok, akiket megszerethet majd a Vasas-tábor. Mert első lépésben vissza kell hódítanunk a közönséget, de ezt csak egy hajtós, győzelemre törő csapat tudja kiharcolni.

– Lelkes, de azért nem ugyanaz NB II-es bajnokit játszani Baktalórántházán, mint az Újpesttel győzni az Üllői úton.
– Ahogy olvasom, még egyáltalán nem biztos, hogy a másodosztályban kell szerepelnünk, de ebbe én nem akarok belemenni. Számomra sokkal fontosabb, hogy mindenki segíteni akar, hogy édesapám szinte nap mint nap megint a Fáy utcában van, hogy elbeszélget Illovszky Rudolffal, Mathesz Imrével, Ihász Kálmánnal, Várady Bélával, Puskás Lajossal. Mintha egymásra találnának a régiek is… Ez pedig olyan erőt adhat a maiaknak, amelyre lehet építeni.