Nincs egyezség, nincs megállapodás, nincs üzlet. Hiába nyilatkozta a közelmúltban Piero Pini, a Honvéd többségi tulajdonosa, hogy június 15-ig mindenképpen eladja 84 százalékos üzletrészét, hiszen három-négy befektetőjelölttel is tárgyal, ebből semmi sem valósult meg.
M. Németh Péter
Piero Pini közönye már a múlté, a befektetô hiába fut a pénze után
M. Németh Péter
Piero Pini közönye már a múlté, a befektetô hiába fut a pénze után
Kispesten a helyzet egyre aggasztóbb. Igaz, a futballcsapat mellett kitartó és jelentős erőt képviselő kispesti szurkolóknak eddig sem voltak különösebb illúzióik. Ők megtették a magukét: falfirkákkal, demonstrációkkal jelezték, történjen bármi, kitartanak a csapat mellett, még a másod- vagy a harmadosztályban is.
A kispesti klub jövője tehát bizonytalan, és akkor még finoman fogalmaztunk. Június 15-én jár le a ligahitelek visszafizetésének határideje, s ebben a Bp. Honvéd is érintett.
És nem csupán ez jelenti a gondot, mert ahogyan Kiss Zsolt, a végsőkig kitartó kisebbségi tulajdonos kedd délután mondta: „Úgy tűnik, hiába bíztunk Piero Pini józan döntésében, az olasz üzletember tulajdonrészét nem adta el, így a klub működésének feltételei sincsenek meg. Hiába küldtem minden befektetőjelöltet Piero Pinihez, a jelek szerint senkivel sem tudott, vagy inkább nem akart megállapodni. A mostani állapot szerint nem tudunk benyújtani elfogadható költségvetést, ezért a csapat nem indulhat az élvonalbeli bajnokságban.”
Nagy kérdés, mi vezérli Piero Pini lépéseit. Amint arról korábban beszámoltunk, egy üzletlánc jelentkezett a Honvédnál komoly célokkal, vételi szándékkal, de e tárgyalás végén sem született megállapodás. Pedig a józan ész azt diktálná, hogy az olasz üzletembernek csak akkor lesz pénze, ha reális árat szab – és ha valóban eladja a Honvédot. Piero Pini ezzel kapcsolatban a következőt mondta lapunknak: „Hiába próbálnak meg mindenért engem felelőssé tenni, nem vállalom magamra ezt a szerepet. Két héttel ezelőtt már harmincmillió forintért is odaadtam volna az üzletrészemet, de senki sem akart fizetni még ennyit sem. Egyetlen írásos ajánlatot sem kaptam, mindenki csak a száját jártatta. Akkor lesz itt befektető, ha majd neki is én adom a pénzt…”