A pénzét kéri, az álmaiért tovább küzd

Hosszabb sóhajtásnyi idő, ám Csonttörő életében a legemlékezetesebb pillanat. Mert az volt, egy pillanat az egész, ahogy Jorge Barrios bal ökle becsapódott a magyar fiú bordái közé. A Los Angeles-i profi bokszgála közönsége döbbenten figyelte, ahogy Nagy János fájdalomtól eltorzult arccal térdre rogy, a bíró számolni kezd, és a 36 percnyi csata helyett 49 másodperc alatt ért véget a WBO világbajnoki övéért folytatott küzdelem.
Fájdalmas kiütés volt ez, s nem csupán Csonttörő számára.

Kicsit újraéltük Kovács Kokó István drámáját, Julio Pablo Chacon örömmámorát. Úgy tűnik, nekünk nincs szerencsénk ezekkel az argentin fiúkkal.
Ha világbajnoki öv nincs is, legalább mentőöv dukál Nagy Jánosnak.
Ez a minimum. Nem elfordulni tőle, nem legyinteni rá, s legfőképpen nem leírni. Ütötték ki annak idején Joe Louist, sőt Muhammad Alit is, később mégis világbajnokok lettek.

– Fáj még az oldala?
– Túl vagyok rajta, azt mondom, nemcsak a fájdalom múlt el, hanem az a bizonyos nyomás is a lelkemről – mondta Nagy János. – Megütöttek, kiütöttek, padlót fogtam, fájt, de ennyi, megyek tovább. Bokszoló vagyok. Ez a sport olykor azzal jár, hogy az ember alulról néz fölfelé. Kedden már edzeni akartam. Találkoztam edzőmmel, Klein Csabával, beszélgettünk az edzőteremben, én meg alig bírtam visszafogni magam, hogy ne húzzak kesztyűt, ne kezdjünk el gyakorolni. Hihetetlen elszántság és bizonyítási vágy van bennem.

– Vasárnap hajnalban Los Angelesben is így készült a Barrios elleni címmeccsre. Illetve így készült volna, ha hagyják. Furcsa történetek keringenek az előkészületeiről. Igaz, hogy olyan nagy jövés-menés volt az öltözőjében a világbajnoki döntő előtt, mint egy falusi postaállomáson?
– Nem szeretnék erről beszélni. Ha most azt mondom, hogy igaz, rögtön a fejemhez vágják, tessék, a Csonttörő magyarázkodik, mentegeti magát, kifogásokat keres. Soha, érti, sohasem tettem ilyet, és nem állítottam magamról azt sem, hogy isten vagyok, verhetetlen, tökéletes bokszoló.

– Ezt most miért mondja?
– Azért, mert a vereség után ilyeneket is a fejemhez vágtak. Nem értem, miért próbálnak másnak lefesteni, mint amilyen vagyok. Sohasem viselkedtem sztárként, s mindig is tudtam, hol a helyem, mit és mennyit érek.

– Azt hiszi, azért, mert egy Barrios nevű argentin megropogtatta a bordáit, máris leírták?
– Igen, azt hiszem. Vannak, akik leírtak. Vannak, akik azt állítják, hogy ennyi volt, Csonttörőnek vége, sohasem lesz belőle igazi bokszoló. De majd megmutatom mindenkinek, hogy az akarat, a kitartás, az elszántság mire lehet képes.

– Szóval volt jövés-menés az öltözőjében, vagy sem?
– Igen volt. De nem szeretném erre fogni a vereséget.

– Tudja már, miért kapott ki így, ennyire megmagyarázhatatlan módon?
– Nem. Ehhez még túl kevés idő telt el.

– Miért bántja ennyire a kritika? Egy sportoló mindig is ki van téve ennek, legyen az tollaslabdázó, gombfocizó vagy éppen bokszoló.
– Mindig elfogadtam a bírálatot, sohasem tiltakoztam vagy reklamáltam, ám amikor hazugságokat írnak rólam, azt már nehezen viselem el. Néhány újságíró porig alázott, szinte élvezettel írt a vereségemről. De még ennél is jobban bántott, hogy hazudtak az embereknek. Azt állították, például, hogy negyvenmillió forintot kapok a Barrios elleni meccsért. Az összeg jóval kevesebb, tizenegy és fél millió jut nekem.

– Feltéve, ha meg nem büntetik. Menedzsere, Rácz Félix szerint ugyanis a mérkőzést közvetítő HBO kilátásba helyezett ilyesmit, illetve azt is, hogy soha többé nem közvetítik a meccsét.
– Azt gondolom, hogy a gázsimból nem vonhatnak le egyetlen dollárt sem. Nekem ez a szerződés szerint jár. Ami pedig az HBO-t illeti, korábban is fenyegetőzött már más bokszolók esetében hasonló szankcióval – azt gondolom, csak rajtam múlik, lesz-e még miről tárgyalnunk a csatornával.

– Láttam Barrios ütését, figyeltem ahogy összegörnyed, de lefogadtam volna, hogy föláll, megrázza magát, és bokszol tovább.
– Nem ment, az istennek sem ment. Eltalált, nem kaptam levegőt. Tudtam, hogy baj van, jeleztem a bírónak. Ő számolni kezdett, próbáltam kifújni a belém szorult szuszt, de képtelen voltam rá. Életem legszörnyűbb tíz másodperce van mögöttem, de ez csak még inkább megerősített abban, hogy harcoljak az álmaimért.